milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #63
MADÁCH IMRE
Az ember tragédiája
Főbb szereplők:
Az Úr
Lucifer - főangyal, a tagadás szelleme
Ádám
Éva
Első szín: a mennyekben
Az Úr dicstől környezetten ül trónján, az angyalok serege lelkesen magasztalja. „Dicsőség a magasban Istenünk, /Di-csérje őt a föld és a nagy ég, " Az Úr elégedetten tekint kör-be: „Be van fejezve a nagy mű, igen. /A gép forog, az alkotó pihen. / Év-milliókig e jár tengelyén, / Míg egy kerékfogát újítani kell. " A főangyalok egyenként fejezik ki hódolatukat, s egyenként leborulnak: Gábor, Mihály, Rafael. Egyedül Lu-cifer nem követi példájukat, sőt cinikusan bírálja: „Mi tessék rajta? Hogy nehány anyag más-más tulajdonokkal felruház-va, / Miket előbb, hogysem nyilatkozának, / Nem is sejtettél bennök, úgy lehet, / Vagy, ha igen, másítni nincs erőd, /... Az-tán mi végre az egész teremtés? / Dicsőségedre írtál költe-ményt, / Beléhelyezted egy rossz gépezetbe, / És meg nem únod véges-végtelen, / Hogy az a nóta mindig úgy megyen. " Aztán még rosszmájúan hozzáteszi: „Méltó-e ilyen aggas-tyánhoz e / Játék melyen csak gyermekszív hevülhet. " S vé-gül az „összhangzó értelmet" hiányolja. Az Urat felháborítja Lucifer bírálata, úgy érzi, csak dicséret illeti. Lucifer vállal-ja, hogy az ő lénye a tagadás, s rámutat az angyalok karára, akik ha kell, ha nem, úgyis dicshimnuszt zengenek. Lucifer a lét polaritására hívj a fel az Úrfigyelmét: „ Te anyagot szültél, én tért nyerék, / Az élet mellett ott van a halál, /A boldogság-nál a lehangolás, /A fénynél árnyék, kétség és remény. / Ott állok látod, hol te, mindenütt. " Az Úr haragjában száműzi Lucifert, de a bukott főangyal részét követeli a teremtésből. „Legyen amint kívánod. / Tekints a földre, Éden fái közt / E két sudar fát a kellő közepén / Megátkozom, aztán tiéd le-gyen. " Lucifer gúnyosan mondja: „Hol a tagadás lábát meg-veti, / Világodat meg fogja dönteni. "
Második szín: a Paradicsomban
Középen a tudás és az öröklét fái. Ádám és Éva jönnek, sokféle állat veszi őket körül. Az ég nyílt kapuján glória su-gárzik elő, s angyali karok halk harmóniája hallik. Ádám és Éva örömmel élvezik az életet, s hálásak az Úrnak a sok-sok adományért, amit nekik juttat. Ádám megpillantja az egyik almafát, s megkéri Évát, hogy szakítson neki egyet, de ekkor megszólal az Úr hangja, s figyelmezteti őket, hogy bármely fa gyümölcseiből ehetnek, csak arról a két fáról nem. Ádám meglepődik a komoly figyelmeztetésen, Éva azon gondolko-dik el, hogy miért szebb az a két fa gyümölcse, de lepihen-nek a lugasba. Ádám és Éva lágy enyelgésben beszélgetnek.
Lucifer undorral hallgatja őket, nem könnyű elszánnia magát, hogy munkához lásson, mivel kétségek gyötrik, hogy a tudás nagyravágyásával le tudja-e győzni őket, mert Ádámnak és Évának van egy közös mentsvára: a szeretet. Megjelenésével megijeszti őket, de aztán Évát bókkal, Ádá-mot, pedig büszkeségén keresztül hódítja meg. S nem nyug-szik addig, amíg kételyt nem ébreszt bennük az Úr iránt. Mi-ért tűrik el az Úr gyámkodását? Jobb nekik tudás nélkül ten-getni életüket? Ennyire kényelmesek, hogy terhes önlábu-kon állni? Teljesen megszédíti őket. De Lucifernek ez nem elég, elmondja, hogy a két fa, amitől eltiltotta őket az Úr: a tudás és a halhatatlanság fája. Éva háborodik fel először, mi-ért tiltja el alkotójuk e két fától. Ádám fél a büntetéstől, de párja rögtön meg is találja a megoldást: „Miért büntetne? -Hisz, ha az utat / Kitűzte, melyen hogy menjünk, kívánja / Egyúttal olyanná is alkotott, / Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon. (...) Ha meg a bűn szintén tervében áll, / Mint a vihar verőfényes napok közt, l Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong, / Mint ezt, mivel éltetve melegít?" Lucifer old-ja fel a dilemmát: „A tett halála az okoskodás. " S Éva sza-kít, a tudás fájának gyümölcsét előbb Éva, majd Ádám ízle-li meg. A halhatatlanság fájáról már nem sikerül szedni, egy Cherub lángoló karddal az útjukat állja. S megszólal az Úr: „Ádám, Ádám! Elhagytál engemet, / Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban. " Megijednek, de Ádám büszkén távo-zik, az angyalok kara szomorúan énekel.
Harmadik szín: a paradicsomon kívül
Ádám kis kalibát épít, cövekeket ver le kerítésül, Éva lu-gast csinál. Próbálják megteremteni a maguk kis paradicso-mát, Lucifer lelkesen a családról, a magántulajdon jelentősé-géről elmélkedik, s előrevetíti a jövő társadalmát. Ádám elé-gedett, azután, hogy Isten elhagyta, büszkén saját magában bízik. Éva büszke, hogy ő az emberiség szülőanyja. Ádám tudásra szomjazik, Éva is a jövőt szeretné megtudni, vajon női bája megmarad-e. Ádám türelmetlen: „Könnyű neked beszélni tűrelemről, / Előtted egy öröklét van kitárva, /De én az élet fájából nem ettem, / Arasznyi lét, mi sietésre int. " Lucifer megnyugtatja: „Nem az idő halad, mi változunk, / Egy század, egy nap szinte egyre megy / Ne félj, betöltöd cé-lodat te is. " Ezután bűbájt bocsájt rájuk, bevezeti a kalibá-ba, és ott elszunnyadnak.
Negyedik szín: Egyiptomban
Ádám mint fiatal Fáraó, a trónon ül. Lucifer mint minisz-tere, tiszteletteljes távolban fényes kísérettel. A háttérben rabszolgák egy gúla építésén fáradoznak, korbáccsal tartják fenn a rendet. A fáraó elégedetten szemléli, hogyan épül a monumentális mű: „itt e művel, melyet alkotok, / Azt tartom, hogy megleltem az utat, / Mely a valódi nagysághoz vezet. ...5 évezredekre hirdeti nevem. " De az ifjú uralkodó boldog-talan. Ám a boldogság szerinte ez nem is fontos, a dicsőség sokkal lényegesebb.
A dolgozó rabszolgák közül az egyiket annyira megverik a felügyelők, hogy jajveszékelve a csarnokba fut, s lerogy a trón előtt, és segítségért esedezik. A munkások közül Éva mint a rabszolga felesége jelenik meg, és fájdalmas sikoltás-sal a férjére borul. Betódulnak a felügyelők, de Ádám nem hagyja, hogy elhurcolják őket, ám a férfi már haldoklik. Éva könyörög férjének, hogy ne haljon meg, de a férfi keserve-sen teszi fel a kérdést, minek éljen, hogy egy gúlához nap mint nap követ hordjon. „Milljók egy miatt. " - jajdul fel. Ádámot teljesen felzaklatja az élmény. Az asszony siratja férjét, Lucifer számára csak szám, Évának a világ. Ki fogja őt szeretni ezután? Ádám maga mellé emeli, de a rabszolga-nő egyre csak a rabok jajgatását hallja, s nem tud megfeled-kezni róluk. A fiatal uralkodónak rá kell döbbennie, hogy mások szenvedései által nem lehet boldog, félbehagyatja az építkezést, s felszabadítja a rabszolgákat.
Az idő pusztító erejéről elmélkedik Lucifer, mely nem kí-mél alkotásokat, hírnevet. Ádám olyan világba vágyakozik, ahol a köz érdekei érvényesülnek, s nem az egyéni, dőre becsvágy irányítja a világot.
Ötödik szín: Athén
A köztéren rongyos nép ácsorog, a szavazatukat árulják, s várják, hátha akad rá vevő. Éva mint Lucia, Miltiadész had-vezér felesége fiával, Kimónnal, több szolgáló kíséretében áldozati tárgyakat visznek a templomba. Áldozatot készül-nek bemutatni, hogy Miltiadész épségben térjen haza. Két demagóg azzal vádolja, a hadvezért, hogy eladta a hont, „Lemnoszt be bírta venni egy csapással, /S most veszteg áll Pharosznál. Megfizették. " Lucia a templomból hallja, hogy valakit elítélnek. „Szivem mindig szorúl, ha éhező nép / Itéletét látom nagyok felett. " - mondja fiának. Eközben a nép halálra ítélte Miltiadészt.
Lucifer apró csínyt eszel ki, s hírnökként jelenti be a nagy hadvezér megérkezését, aki értesült a lázongásról, s most had-dal jön. Eközben felesége és a kisfia a templomból kilépnek, s a nép túszul akarja ejteni őket, de visszamenekülnek a szen-télybe. Ádám mint Miltiadész érkezik, sebesülten, elé járul a nép és a demagógok, s könyörögnek. A hadvezér nem tudja mire vélni a történteket, hiszen ő azért jött, hogy visszaadja a hatalmat, amit a néptől kapott, feloszlatja a sereget. A dema-gógok megvádolják, hogy gyávaságból emlegeti sebesülését, valójában áruló, azért futamodott meg a perzsák elől. Éva menteni akarja férjét, s ezért ráveszi, hogy kövesse őket a templomba, s szidalmazza a népet: „Csak láncot érdemel e csőcselék, / Mely érzi, hogy te születél urául. " Ádám nem hi-báztatja a népet, „Az nem hibás, annak természete, l Hogy a nyomor szolgává bélyegezze ". Aláveti magát a nép ítéletének.
Hatodik szín: Róma
Nyílt csarnok, istenszobrokkal, díszedényekkel, melyben illatok égnek, kilátás az Appenninekre. Középen terített asz-tal három lecticával, Ádám mint Sergiolus, Lucifer mint Milo, Catullus, mind megannyi kéjenc, Éva mint Júlia, Hip-pia és Cluvia kéjhölgyek ledéren vannak öltözve. Dőzsöl-nek, élvezik az életet. Egy emelvényen gladiátorok harcol-nak, rabszolgák parancsra készen állnak, a fuvolások. zenél-nek. Alkonyodik. Ádám fogad, hogy nem a piros szalagos gladiátor győz, s tétül Júliát teszi, s nyer.
A halott gladiátor holttestét elviszik. Ádám arról vall, hogy a kéj, a gyönyör után vágyakozik folyton. Lucifer gya-nakszik, megkéri Hippiát, hogy nyalja meg az ajkát, nincs-e méreg rajta. Hippia énekelni kezd, a szerelemről, borról: „Borral, szerelemmel / Eltelni sosem kell, / Minden pohár-nak l Más a zamatja, l S a mámor, az édes mámor, l Mint horpadt sírokat a nap, l Létünk bearanyozza... " - a perc gyönyöreinek élvezetét dicsőíti. Majd Cluvia mutatja meg, hogy mi tud, a múlt nagy hőseiről énekel gúnyosan, a régi erények már nem értékek a számukra, csak a pillanatnyi má-mor, mely érzékeiket elzsibbasztja, köti le őket. Majd a gyö-nyör édességétől megcsömörlött Ádám elküldi a zenészeket, s odakintről jajgatás hallatszik.
Lucifer magyarázza meg, hogy mi zajlik: „Nehány őrül-tet most feszítenek fel, / Testvériségről, jogról álmodókat. " A városban dögvész is pusztít, Catullus hiába próbálja el-vonni a figyelmüket, Ádám szomorúan elmereng. Ekkor temetési menet vonul el fáklyákkal és jajveszékelő nőkkel. A hangulat teljesen elkomorult. A halottat nyílt koporsóban hozzák be, s az asztalra teszik, kísérete a háttérben marad. Lucifer ráköszön: „holnap nekem, ma néked!", majd arra biztatja Hippiát, hogy csókolja meg a halottat, és lopja ki szájából az obulust. A lány megcsókolja, ekkor a kíséretből kilép Péter apostol, s rákiált: „Megállj, a döghalált szivod magadba. " Mindnyájan visszarettennek. Az apostol ezután a kéj és mámor csömöréről beszél, hiába ad pillanatnyi ki-elégülést, a régi istenek már nem segítenek. Hippia haldok-lik átkozódva, nagyon egyedül érzi magát, Péter vigasztalja: „Majd gyámolítlak én és a nagy Isten, / A szent szeretet örök Istene ", s megkereszteli. Elkomorulnak, értelmetlen-nek érzik létüket, s mindannyiuk közös vágya, hogy az el-korcsosult világ helyett, szülessen egy jobb, ahol a szeretet a legfőbb érték és parancs. Ádám lelkesül az új tanért, melynek „virága a lovag-erény lesz, /Költészete az oltár oldalán /A jelmagasztosult női ideál. "
Hetedik szín: Konstantinápoly
A piacon polgárok őgyelegnek. Középen a patriarcha pa-lotája, jobbra apácazárda, balra liget. Ádám mint Tankréd, férfikorban lévő lovag, Lucifer a fegyvernöke, az Ázsiából visszatérő keresztes hadak élén halad. Este van. A lovag meglepődve tapasztalja, hogy a város polgárai hogyan hú-zódnak el tőlük, s nem érti, miért. Félnek a fosztogatástól, az asszonyaik meggyalázásától, hiába van a katonák ruháján a kereszt, ez nem akadályozza meg őket, hogy kegyetlenked-jenek, raboljanak. Ádám seregével a ligetben táborozik le. Az a néhány polgár, aki mégis előmerészkedik, arról érdek-lődik, hogy miben hisz: a Homousionban vagy a Homoiusi-onban. Ádám nem érti az egészet.
A patriárcha jelenik meg, Ádám segítséget kér tőle, mivel a város polgárai nem fogadják be őket, de az egyházfő fon-tosabb elfoglaltságra hivatkozva nem hajlandó foglalkozni velük. Nem külhonban van az ellenség, hanem körülöttük, s tűzzel-vassal irtani kell az eretnekeket: nőt, aggot, gyerme-ket. Ádám megpróbálja rávenni az egyik agg eretneket, hogy adja fel azt az i-t, de az dühösen űzi el. Az eretnekek karban énekelnek, a barátok karban közbevágnak az éneknek. Ádám döbbenten áll, Lucifer gúnyosan figyelmezteti: „Mit állsz oly szótlan, mondd, mit borzadasz? / Tragédiának né-zed? Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog. " Lucifer szerint, ha győz egy eszme, akkor elsilányul a megvalósulás során. Az eretnekeket máglyahalálra ítélik.
Éva mint Izóra s Heléne, annak komornája, sikoltva me-nekülnek, néhány keresztes üldözi őket, az erényükre akar-nak törni. Ádám megmenti őket üldözőiktől, akik gyorsan eloldalognak. Heléne meséli el, hogy egy kis sétát akartak tenni, amikor üldözőbe vették a keresztesek. Ádám szere-lemre lobban a szép Izóra iránt, de a szépséges hölgy zárdá-ba készül vonulni, hiába kér tőle zálogot a lovag, de az csak egy szalag. Tankréd bekíséri a zárdába.
Nyolcadik szín: Prága
Ádám mint Kepler, a csillagász Prágában a császári ud-varban él, Lucifer mint Kepler famulusa. Éva mint Borbála, Kepler neje az udvarhölgyek közt sétál. Rudolf császár arra kéri a csillagászt, hogy készítse el a horoszkópját, majd fi-gyelmezteti, hogy rossz hír kering róla az udvarban, hogy az új tanok híve lett, s ráadásul édesanyja is boszorkányság vádjával börtönben ül. A gyanú árnyéka azért vetül rá, mivel olyan kitartóan próbálja anyját megmenteni. Óvatosságra in-ti az uralkodó.
Éva lelkesen fogadja az udvaroncok bókjait, akik időjós-lást, horoszkópot rendelnek Keplertől. Éva pénzt kér, Ádám szemrehányóan mondja, hogy minden fillérjét már odaadta neki, de Borbála tovább folytatja, hogy ő nem szégyenkezik az öltözéke miatt. Ádám elkeseredetten rója fel az asszony-nak, hogy.nap mint nap őmiatta váltja aprópénzre a tudását, s készít időjóslást, horoszkópot, ami miatt önmaga előtt szé-gyenkezik. Éva tovább folytatja a szemrehányást. Ádám még elkeseredettebb: „Oh nő, ha te meg bírnál érteni, / Ha volna lelked oly rokon velem, / Minőnek első csókodnál hivém, / Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd % Kívül a boldogságot körömön / Nem hordanál mindent, mi benned édes / Világ elé s mindent, mi keserű, / Nem tartanál fel há-zi tűzhelyednek - Oh nő, mi végtelen szerettelek " - Éva meghatottan megsimogatja, s engeszteli. Aztán a lugashoz ér, s egy udvaronc elébe toppan, szerelmi légyottra várta epedve az asszonyt.
Lucifer, Kepler famulusa bort ad Ádámnak, hogy enyhül-jön bánata. Ádám olyan korról ábrándozik, amely feloldja a rideg közönyt, s telve van tetterővel, „Szemébe néz az el-avult lomoknak, / Bíróul lép fel, büntet és emel. " Közben az udvaronc azon gondolkodik, hogy Borbála az övé lehetne, ha a halál elszólítná férjét váratlanul, de az asszony kétség-beesetten utasítja vissza. Ádám tántorogva az erkély szélére lép, s tovább álmodozik a jövőről, s ekkor a Marseillaise dal-lama hallatszik, s kezdetét veszi az álom az álomban.