milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #59
Jókai MóR
Az aranyember
Főbb szereplők:
Tímár Mihály - az arany ember
Tímea - Ali Csorbadzsi lánya
Athalie - Brazovics Athanáz lánya
Noémi
Ali Csorbadzsi
Krisztyán Tódor
Brazovics Athanáz
Zófia asszony - Brazovics felesége
Teréza asszony - Noémi anyja
Kacsuka főhadnagy
Fabula János
Dódi - Noémi és Tímár kisfia
A Vaskapu félelmetes sziklái közt hömpölyög erős sodrás-sal a Duna. A Szent Borbála nevű hajót, Brazovics Athanáz tulajdonát két tapasztalt hajós: Tímár Mihály hajóbiztos és Fabula János kormányos irányítja. A hajónak két utasa van: Trikalisz Euthym, a tízezer mérő búzarakomány tulajdonosa és leánya, a tizenhárom éves Tímea. Kétféle veszély fenye-gette a hajót: egy dunai malom tart a sebes árban feléjük, melyet a nagy vihar szakított le láncáról, a másik egy török ágyúnaszád. Éppen sikerül túlélni az egyik veszedelmet, s az elszabadult malmot megfékezni, ráadásul még egy fehér ci-cát is megmenteni, amikor felbukkan a török huszonnégy evezős. Tímár Mihály egy salto mortaléval menti meg a ha-jót. A Pedigrada sziklaszigetet két ágban folyja körül a Du-na. A szerb part felőli ág az, amely a teherszállító hajók szá-mára biztonságos, kényelmes és olcsó, a román part menté-ben a parti sziklák hosszában egy oly keskeny árok van vág-va, hogy egy hajó éppen elfér, de itt csak ökrökkel lehet von-tatni; ráadásul nagyon veszélyes. Van egy kis átjárás a szerb partról a romániai part sziklacsatornájába, ez utóbbi csator-nát egész hosszában folytonos sziklapad zárja el a nagy Du-nától. Erre felé vették útjukat, így mire a török naszád ide-ért, csak a malom roncsait találták meg, s azt hitték, hogy a Szent Borbála süllyedt el, s nem üldözték tovább.
Orsovánál vámvizsgálat következett, de Tímár Mihály itt is ügyesen boldogul, az őrség embereit megvesztegeti, akik kiadják a bizonyítványt, hogy a papírok rendben találtattak. Még egy levelet is rábíztak, amely bizonyos Kacsuka úrnak szólt: „Sógor! Ajánlom e levél átadóját különös figyelmed-be. Ez egy arany ember!" - még kegyesen a hajóbiztos vál-lát is megveregette, s hozzátette, hogy nem fogja megbánni. Aztán a négy vámvizsgáló elhagyta a hajót. Így a Szent Bor-bála nyugodtan folytathatta az útját.
A Morava torkolatán túl találtak egy magányos szigetet, nem tudtak tovább menni, mert a szél nem segítette útjukat, így le kellett horgonyozni, s olyan helyet keresni, ahová el lehet rejtőzni a kíváncsi szemek elől. Gyönyörű sziget volt: a partot egész hosszában a vörös fűz törpe bokrai lepték be, beljebb haladva óriási füzek és jegenyék voltak. Majd Tí-már megpillantott egy rendezett kis kertet, ami maga volt a paradicsom, kb. öt-hat holdra terjedő, telis-teli gyümölcs-fákkal, amelyek csak úgy roskadoztak finom terhüktől. Va-rázslatos virágoskert jelezte, hogy asszonyok is laknak itt. Milyen anyagból épült a ház, megfejthetetlen volt, mivel sűrűn be volt futtatva dél felől szőlővel. Egy nagy fekete kutya ügyelt a ház biztonságára, de Tímár Mihályt még ar-ra sem méltatta., hogy felálljon. A ház asszonya arra kérte a hajóbiztost, hogy nyugodtan lépje át, mivel a jó embereket sosem bántja.
Tereza asszony rövid ismerkedés után vacsorára invitálta a hajó utasait. Noémi, a gazdasszony lánya gyümölcsöt cserélt lisztért a hajósokkal. Tímea és Noémi nem tudtak egymással beszélni, de Narcissza, a fehér macska ott volt kettejük közt. Noémi haragudott a macskájára, hogy ilyen könnyen hűtlen lett hozzá, egy kis pofont adott neki, mire az felszaladt a fá-ra. A két lány úgy tekintett e percben egymásra, mintha álomszerű sejtelmet láttak volna, megérezték, hogy „ők va-laha egymás sorsának rejtelmes intézői lesznek, hogy lesz közöttük valami közös, vagy öröm, vagy fájdalom, és talán sohasem fognak arról többet tudni, mint egy elfeledett álom-ról, hogy ők okozták azt egymásnak." Tímea Noéminek egy arany karperecet ajándékozott, de ekkor Almira, a kutya va-dul ugatni kezdett. Krisztyán Tódor jelent meg, durva, erő-szakos fráter, aki Noémi jegyeseként mutatkozott be. Miután mindenki lefeküdt, s a ház elcsöndesedett, hallotta Tímár a padláson, hogy Tereza asszony és Krisztyán Tódor vitatkoz-nak, a férfi pénzt követel az asszonytól, de az nem tud adni, Tódor az arany karpereccel beéri és távozik. Tímár fölkel, de mire lejön, a kutya már szabadon sétál, s az idegen sincs itt. Tereza úgy érzi, magyarázattal tartozik Tímárnak, s elmesé-li, hogy ki ez a faragatlan idegen.
Tizenkét évvel ezelőtt Tereza asszony Pancsován élt férjé-vel, akit Belovárynak hívtak. Egy kislányuk született. Férje városi hivatalnok volt, szép háza, gyönyörű gyümölcsös-kertje, szántóföldjei voltak. Igen kedves barátja volt Krisz-tyán Maxim, ennek fia Tódor, aki este zaklatta őket, ekkor még csak tizenhárom éves volt. Gyakran eltréfálkoztak azon, hogy ha majd felnőnek a gyerekek, akkor összeháza-sítják őket. Krisztyán kereskedő volt, de helyben ülő, s csak vaktában kockáztatott, szerencséje volt, mindig nyert. Állan-dó megrendelője Brazovics Athanáz komáromi nagykeres-kedő volt. Tavasszal mindig nagy összeget hitelezett neki, s mivel nem volt nagy vagyona, kezesre volt szüksége. Tereza férje vállalta. Az 1816. év rettenetes volt, az esős nyár miatt alig maradt termés. Maxim nem bírt a szerződésnek megfe-lelni, összeszedett minél több készpénzt, és megszökött Pan-csováról, hátrahagyta a fiát is. Ekkor megjelent Brazovics Athanáz, aki követelte a pénzét a kezesektől, s nem elégedett meg az eredeti összeg visszafizetésével, hanem annak ötszö-rösét kérte. Teljesen tönkrementek, férje keresztüllőtte a szí-vét, a pap nem volt hajlandó eltemetni. Egyedül maradt Te-reza, végigment kétszer-háromszor a Duna-parton, s bele akarta vetni magát a folyóba, amikor valaki megfogta hátul-ról a ruháját, és visszarántotta, Almira, a kutya volt. Aztán eszébe jutott, hogy a férje milyen sokat mesélt egy kis szi-getről, melyet ötven év alatt a Duna az Osztrova-sziget mel-letti nádasban épített, ide járt vadászni. Elhatározta, hogy egy kis paradicsomot fog építeni. Azóta itt él lányával, bol-dog, nincs pénze, mégis gazdagnak érzi magát.
Krisztyán Tódor világcsavargó, tízféle nyelven beszél, kémkedik a törököknek, osztrákoknak, oroszoknak, vala-mennyinek szolgál, becsapja mindegyiket. Rossz-szívű em-ber, azzal zsarolja őket, hogy feljelenti az osztrák kormány-nál is és a török kormánynál is. Egy szavába kerül, hogy mindazt, amit Tereza a pusztaszigeten tizenkét évi keserves fáradsággal létrehozott, semmivé tegye. Majd azt a sejtését is megosztja Tímárral, hogy ma is vagy miatta, vagy a má-sik idegen úr miatt jött a szigetre, s távozott ilyen hirtelen. Reggel, amikor Trikalisz Euthym értesül róla, hogy a tegna-pi úr már elment, nagyon gondterhelt lett. Tímár mindent megköszönt, s elmentek.
Estefelé járt már az idő, mindenki nyugovóra tért, Trika-lisz Euthym hívatta Tímárt. Elmondta, hogy mérget vett be, csak egy órája van arra, hogy végrendelkezést tegyen, Tí-meának is mákonyt adott, hogy ne ébredjen fel. Bevallotta, hogy a valódi neve Ali Csorbadzsi, khazniar Isztambulban. Új vezetés került hatalomra, s a régit kivégzik, így került rá is a sor, szükségük volt a pénzére. Ő megelőzte őket, s in-kább vagyonával és leányával elmenekült. Tegnap este Tó-dorban ráismert egy török kémre, aki valószínűleg szintén felismerte, ezért vett be mérget, s megígértette Tímárral, hogy mindent megtesz, amit kér. Hajós szokás szerint, ahol legmélyebb a Duna, oda bocsássák le a koporsóját, a hajót vezérelje okosan Komáromba, viselje gondját Tímeának, kis szekrényben átnyújtja vagyonát készpénzben, ezer aranyat. Tímeát vigye el Brazovics Athanázhoz, aki rokona a felesé-ge révén, s kérje meg őket, hogy fogadják be mint lányukat. Brazovics Athanáz személyesen legyen jelen, amikor kiürí-tik a zsákokat, aztán sejtelmes utalást tett a „vörös félhold-rá", de hirtelen eszébe jut, hogy odaadja az ellenmérget, hogy Tímeát felélessze, aztán utolsó szavaiban is a vörös fél-holdat emlegeti.
Tímár a lányhoz siet, és beadja az ellenszérumot, elgyö-nyörködik a lány alabástrom szépségében, s amikor észreve-szi, hogy éledezik, gyorsan magára hagyja. Tímár világosan értette, hogy mi volt a szándéka Ali Csorbadzsinak a hajós szokás szerinti temetéssel, de ez nem ment simán, furfango-san szerzett igazolást az esperestől, hogy nem hajlandó fel-szentelve eltemetni, majd a pancsovaiak nem engedték, hogy a környékükön temessék el a felszenteletlen halottat, inkább az éj leple alatt a koporsót jól megpakolták kövekkel, és a Dunába hajították. Tímár Mihály sem volt rest, igazolást kért tőlük, hogy Trikalisz Euthym holttestét, ők dobták a Du-nába. Ezalatt Tímea ideglázat kapott apja halálhírére, Tímár ápolta titokban.
Magyar területen már sokkal nagyobb nyugalomban utaz-tak tovább, Tímárt csak egyre az a gondolat foglalkoztatta, hogy Ali miért emlegette a vörös félholdat, s vajon mért bú-zát vásárolt. Komárom közelében történt, hogy a hajó várat-lanul tőkére futott, léket kapott, és elkezdett süllyedni. Csak nehezen sikerült kimenteni Tímeát, s a kincses ládikát.
Este nyolc óra tájban érkeztek meg Komáromba, Brazo-vics Athanáz házába, amely kétszintes volt, az első szinten egy kávéház volt berendezve a helybéli kereskedőknek, s az emeleten lakott a család. Tímár tudta, hogy Brazovics ilyen-kor a kávéházban tartózkodik, ezért Tímeát a hölgyekhez ve-zette be. Zofia asszony, a házigazda felesége cselédlányból lett úrnő, de sok régi szokását megőrizte, s amikor meghal-lotta, hogy valaki nyitotta az ajtót, a vendég elé sietett. Ru-hája úgy állt rajta, mintha úrnőjétől kapta volna, haja mindig egy kissé rendezetlen volt. Tímea kezet csókolt neki, mire ő összevissza csókolta, Athalie, a lánya azonban hideg és tá-volságtartó volt, eltűrte a lány kézcsókját. Vele volt udvarló-ja, Kacsuka főhadnagy is, aki nagyon illedelmesen üdvözöl-te az ifjú hölgyet.
Brazovics a kávéházban az újságot olvasva fedezte fel az Ali Csorbadzsi sikeres meneküléséről szóló híradást, ráadá-sul az ő hajóján, a Szent Borbála fedélzetén, így nagy volt a meglepetése, amikor bejelentették, hogy Tímár egy ifjú hölggyel érkezett meg hozzájuk. Amikor meglátta a lányt, megcsókolta, s apja felől érdeklődött, amikor pedig kiderült, hogy meghalt, s a vagyonát és lányát az ő gondjaira bízta, ak-kor nagyon elérzékenyült, de amikor Tímár kénytelen volt bevallani, hogy a búza a Duna fenekén van, rettenetes harag-ra gerjedt. Tímár azt tanácsolta, hogy árverezzék el a búzát. Tímea iránti szeretete is alábbhagyott, amikor kiderült, hogy csak ezer arany a vagyona, azon tanakodtak a feleségével, hogy most mit kezdjenek a lánnyal. Szegény nem értette, mi történik körülötte, mivel nem értette a nyelvet, csak Kacsuka volt hozzá illedelmes, ami nagyon meghatotta a szívét. Tímár ezután találkozott a főhadnaggyal a kávéházban, és átnyújtot-ta a levelet, amit rábíztak. Kacsuka azt a tanácsot adta, hogy süttessen kenyeret az ázott gabonából, s azt adja el. Tímár nem lelkesedett eleinte az ötletért, de Tímea kedvéért ráállt.
Tímár elunta a garasozást, s tízezer forintért megvette az ázott búzát. Mindenki azt hitte róla, hogy bolond, mit fog kezdeni az értéktelen portékával. Beköltözött a kabinba, és hozzálátott a nehéz munkához. Elnézte napestig, hogy egyik zsákot a másik után hogy támogatják a kabin falához. Min-den zsáknak egyforma bélyege volt. Késő délutánig folyt így a munka. S amint a holdnak háttal fordulva, a víz alól kihú-zott zsákokat számlálja, ismét megjelenik előtte a vörös hold. Ezúttal a vörös félhold, egy zsák oldalára festve. Hir-telen megértette a haldokló utolsó mondatát, felvágta a zsá-kot, s egy hosszúkás bőrzacskó esett a lábai elé, lakat volt rajta. Milliónyi érték tárult a szeme elé: gyűrűk, zafírok, smaragdok stb. Kábultan ült le, kié ez a mérhetetlen kincs. Úgy okoskodott, hogy a gabonával együtt megvette, ha visz-szaadná a lánynak, akkor az meggazdagodna, és sohasem le-hetne reménye, hogy az övé lesz. Inkább ő legyen gazdag, s a leány szegény. Hanem amint egészen sötét lett, egy hang belül ezt a szót súgta fülébe: „Tolvaj vagy!"
A komáromi hadsereg-összpontosítás után Tímár egyszer-re tehetős ember lett, házat vett a komáromi kereskedők vá-rosrészében, a Rác utcában. Ezt senki sem találta különös-nek. Hogy mennyit nyert az üzleten, azt nem lehetett tudni, csak azt, hogy felvitte az isten a dolgát. Most már Zófia asz-szony is szívesen látta a házban, sőt odasúgta lányának, hogy nem árt kedveskednie Tímárnak, de az durván rendre-utasította az anyját. Vacsora végén, amikor egyedül marad-tak a házigazdával, az élénken érdeklődött, hogyan tett szert ilyen hirtelen nagy vagyonra. Tímár megjátszotta, hogy ré-szeg, s elmondta, hogy a nedves búzából süttetett kenyér, amit a katonáknak adott el, a titka a meggazdagodásának. Brazovics azonnal vizsgálatot kért ebben az ügyben, de az derült ki, hogy Tímár az egész ázott hajóterhet szétosztotta a molnároknak, a földészeknek, gyárosoknak, s hogy egy kanál-nyi abból a katonák számára készült kenyérbe ment volna, szó sem volt. Ekkor úgy döntött, hogy ezért a meghurcoltatásért neki elégtétel jár. Felment Bécsbe, és vásárolt magának neme-si címet: Levetinczy Tímár Mihály lett belőle.
A Brazovics-kávéházban minden este dühös jelenetek folytak az egybegyűlt gabonakereskedők közt. Ez a hirtelen meggazdagodott Tímár minden kereskedőt letipor. Ugyan-akkor a nemesi nevéhez nemesi tetteket is tudott csatolni: a város szegényei számára kórházat alapított. Minden szegé-nyen segített. Mindenki azt mondta róla: arany ember. Csak egy hang belülről, az érezte ennek az ellenkezőjét.
Brazovics úr a kávéja mellett előkereste cukornádbotját, s összevissza hadonászott vele, s azt mondta, ha szembe talál-kozik Tímár Mihállyal, nem fogja kímélni, de mit ad Isten, aznap össze is futott vele, de a dühös ígéretéhez képest csak a kezét nyújtva üdvözölte. Athalie lenézte, Zófia gyűlölte Tí-márt. Időközben Tímea megtanult magyarul, egy kicsit ide-genes volt a kiejtése, s nem minden szónak ismerte a helyes használatát, de ügyesen elboldogult. Athalie jól járt vele, ál-landóan bolondot űzött belőle: régi ruháit ajándékozta neki, maskarát csinált belőle. Kivált férfiak előtt szerette gúny tár-gyává tenni Tímeát, még vőlegényét is arra biztatta, hogy bolondítsa el egy kicsit, kezdjen neki udvarolni. Egyszer azt mondta neki, hogy megkérte Kacsuka kapitány a kezét. Ez a „tréfája" sikerült a legjobban, Tímea szokatlanul komoly lett erre, Athalie az egész háznépet beavatta. Rábeszélte a kis-lányt, hogy keresztelkedjen meg. Tímea teljesen komolyan vette, mert úgy gondolta, hogy a szegény magyar katona-tiszthez ki illenék más jobban, mint egy éppen olyan sze-gény leánya egy török katonának. Az újabb tréfa az volt, hogy kitűzték a menyegző dátumát, s ez alkalomból magá-nak a menyasszonynak kell saját kezűleg kihímeznie a ruhá-ját. Tímea gyönyörűen tudott hímezni, odaadták neki Athalie menyasszonyruháját, hogy varrjon rá oly pompás hímet, amilyenre otthon tanították. Valóban remekmű készült ujjai alatt. Kis bolond! Tímár látta ezt mind.
Kacsuka, amikor megkérte Brazovics úr leánya kezét, igen őszintén feltárta előtte a sorsát. Neki jól kell házasod-nia. Athanáz úr a lánya mennyegzőjének napján százezer fo-rintot ígért készpénzben hozományul. Aztán mégis meggon-dolta magát, s szerette volna csökkenteni az összeget. De amikor látta, hogy ez nem megy, eszébe jutott egy mentő öt-let. Ő úgyis gyűlöli ezt a Tímárt, vajon nem volna-e jó, ha inkább hozzá adná a lányát. Egy délután egyenest nekisze-gezte a kérdést, hogy minek jár olyan gyakran a házukba, de Athanáz úr legnagyobb megrökönyödésére Tímár közölte, hogy csakis Tímea miatt, mert az apjának megígérte, hogy nyomon fogja kísérni az életét, hogyan bánnak vele. Sajnos nagyon cudarul, átkozott gúnyt űznek szegény gyermekből. Megmérgezik lelkét egész életére. Ezután Tímár sarkon for-dult, s becsapta maga mögött az ajtót. Még távozóban elkö-szönt Tímeától.
Tímárról széltében-hosszában elterjedt, hogy arany em-ber, bármihez nyúl, minden arannyá változik a kezében. Így történt, hogy mindenkinek szemet szúrt, hogy valami közön-séges bort termő szőlővidéken vásárolt tízholdas birtokot. Brazovics azt hitte, hogy helyes nyomra akadt, megrohanta Kacsukát, hogy minél több részletet tudjon meg. Aztán kide-rült, hogy Komárom erődítéseit akarja a kormány kiépíteni, s az állam ki akarja sajátítania környező birtokokat, a leg-utolsó vételár kétszeresét hajlandóak kifizetni a kisajátítás során. Tímár ezúttal ravaszkodott, az igaz volt, hogy a kor-mány elszánta magát a várerődítés kiterjesztésére, csak még az nem volt világos, hogy hol fogja kezdeni, mert harmincévi munkáról van szó. Ha pedig nem egyszerre fognak a munká-latokhoz, teljesen felesleges minden birtokot kisajátítani a környéken, elég egyelőre csak kettőt, s ezt Tímár az öreg Fa-bulának szánta, aki nem győzött hálálkodni jótevőjének.
Három nappal az esküvő előtt elkészült a menyasszonyru-ha, gyerekes örömmel fogadta Time, amikor megpillantotta. A szolgálólány, aki öltöztette, az ajkát harapta, hogy el ne nevesse magát. Athalie azt parancsolta a szolgálóknak, hogy a menyegző napján sokáig hagyják Tímeát aludni, még a függönyöket is elhúzatta. Közeledett a templomba indulás időpontja, csak ketten hiányoztak az esküvői mulatságról: Tímeát nem sürgette senki, annál inkább az örömapa érkezé-sét. Brazovics Athanáz a várba kocsizott a kormányzóhoz, még korán reggel. Mindenki nyugtalannak látszott,. csak a vőlegény nem.
Reggel, ahogy Athanáz úr megérkezett, a kormányzó nem várakoztatta sokáig, rögtön közölte vele, hogy 18-20 évig eltart, mire az ő birtokát államosítják, addig várhat az utal-ványokra. Egy szót sem tudott szólni, a bizonyosra várt százezer forint odavan, s mennyi még.