milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #55
GUSTAVE FLAUBERT
Bovaryné
Főbb szereplők:
Charles Bovary - orvos, Emma férje
Charles-Denis-Bartholomé Bovary - Charles apja Charles anyja
Dubucné - Charles Bovary első felesége
Emma Bovary -Charles második felesége
Rouault úr-Emma édesapja
Andervilliers márkiék
Homais úr - patikus
Binet úr - adószedő
Burnisien tiszteletes
Léon Dupuis - húszéves segédjegyző, Emma későbbi szeretője
Rodolphe Boulanger - a környék gazdag földbirtokosa, Emma első szeretője
Canivet doktor - híres sebész
Lheureux szatócs - uzsorás
Justin - a patikusnövendék
Lefrancoisné - a fogadósné
Suta, szerencsétlen figura volt Charles Bovary, amikor a roueni kollégiumba került, társai kigúnyolták esetlenségét. Tizenöt éves koráig falun nevelkedett, s a helybeli plébános tanítgatta szabadidejében. Charles nagyon igyekezett, de kö-zépes képességű volt, szülei meg sem várták, hogy leérettsé-gizzen, úgy gondolták, hogy arra egyedül is fel tud készülni, és orvosi pályára küldték. Eleinte becsülettel eljárt minden előadásra, szemináriumra, de aztán teljesen feladta, mivel semmit sem értett. Rákapott a dominózásra, a kocsmázásra, így az sem volt csoda, hogy elbukott az alapvizsgán, majd az állhatatos magolás után sikerült a szigorlata, sőt jó ered-ménnyel végzett.
Az sem volt kétséges, hogy hol kezdjen a praktizálásba, Tostes-ban már nagyon kiöregedett a doktor, az ő helyét fog-lalta el. Charles anyja, aki eddig is ügyesen szervezte fia éle-tét, úgy gondolta, hogy most már csak egy jó házasság hi-ányzik a Fának. Gondos körültekintéssel választott neki fe-leséget egy dieppe-i végrehajtó negyvenöt éves özvegyének személyében, akinek ezerkétszáz frank évjáradéka is volt. Az ifjú Bovary abban reménykedett, hogy az idősebb asz-szony mellett szabadabban mozoghat, de neje nagyon hatá-rozottan ragadta a kezébe a kezdeményezést, a kezdetektől minden lépéséről elszámoltatta, gondosan ellenőrizte férjét, ha női betegeket vizsgált.
Jelentős fordulatot hozott az életébe, hogy egy este a bertaux-i tanyára hívták, eltört a Rouault úr, a gazda lába. Itt a tanyán találkozott a gazda fiatal, elbűvölő lányával, Em-mával, aki bámulatos műveltséggel rendelkezett, az Orsolya nővérekhez járt iskolába, és az életét nagyon unalmasnak érezte apja birtokán. Az ifjú orvos igen gyakran kereste fel a betegét a lány kedvéért. Amikor felesége szenvedélyes félté-kenységi jelenetet rendezett, megígérte, hogy nem megy többé a bertaux-i tanyára. Tavasszal nyilvánvalóvá vált, hogy Dubucnénak nincs is vagyona, becsapta őket, viharos vita bontakozott ki közöttük. Héloise egy hétre rá hirtelen meghalt. Charles megözvegyült, s egy délelőtt az öreg Rou-ault meghozta a doktornak a helyrehozott lábért járó honorá-riumot, s vigasztalta. Aztán elhívta magukhoz. Az özvegy orvos újra szívesen látott vendége lett a háznak, s már azon morfondírozott, hogyan kérje meg Emma kezét, amikor Rouault úr kitalálta szándékát, s neki adta a lányát.
Két nappal a lakodalom után elhagyták Bertaux-t, s haza-utaztak Tostes-ba, a falubeliek izgatottan lesték, hogy mi-lyen az új doktorné. Emma örömmel vette birtokba a házat, csinosította a maga ízlése szerint. Charles elégedett és bol-dog volt, úgy érezte, jó napok várnak rá ifjú felesége olda-lán. Ő lett a szeme fénye, vidámságot, derűt, életet hozott a házba. Emma, mielőtt feleségül ment a doktorhoz, azt hitte, hogy szerelmes, s csak az esküvőt követő hetek magányában értette meg, hogy a romantikus regényekből (Balzac és Ge-orge Sand műveiből) megismert szerelem és a Bovary mel-lett rá váró nyugalom közt hatalmas a szakadék. Ezért vi-gasztalásul megpróbálta felébreszteni magában a szerelmet - amit nem érzett. Ehhez olvasmányaiból merített ihletet, mint érzelmes regényhősnőkhöz illik gyengéd, gondos, fi-gyelmes volt férjéhez és holdvilág mellett szavalt neki. De emellett rengeteg gondot fordított a háztartásra, különösen a konyhára, aminek a doktor úr nagyon örült, kevésbé értékel-te viszont a verseket. Bovary képtelen volt követni Emma költői szárnyalását. Vérbeli nyárspolgár volt, aki nem tud sem vívni, sem vadászni, és fogalma sincs a költészetről. Teljesen leköti a munkája, s amikor este hazaér a vacsora után, azonnal aludni tér. Végül Emmát nemcsak a férje hor-kolása irritálta, hanem még a szerelme is. „Úristen, miért is mentem férjhez?" - kérdezte elkeseredetten magától.
Egyhangú életükbe egy váratlan meghívás hozott színt, Andervilliers márkiék az ifjú párt fényes bálba invitálták, ahol életre szóló élményben volt része Emmának. Elbűvöl-ten gyönyörködött a táncoló párokban, a csillogásban, mia-latt Bovary kellemesen elszunyókált. A bál élményei még ki-tartottak egy kis időre, de aztán jöttek a szürke hétköznapok. Képzeletben Párizs utcáit rótta, a valóságban csak a térképen követte ujjaival az utcaneveket. Divatlapokat rendelt, így él-te ki a csodálatos ruhák iránti vágyát. Sue és Balzac regé-nyek olvasásával próbálta elcsitítani boldogtalanságát. Apró figyelmességekkel kedveskedett férjének, de az érzéketlen volt ezekre a finomságokra, Emma így egyre sápadtabb, ide-gesebb lett. Orvosi tanácsra új helyre költöznek, s négyévi praktizálás után elhagyják Tostes-t.
Új otthonuk Yonville-ban van, amely Rouentól nyolc mér-földnyire fekszik. A mezővárosnak egyetlen utcája és egy pá-rizsi építész által tervezett községháza van. Az igazi központ az Arany Oroszlán fogadó s vele szemben lévő patika, melynek -tulajdonosa Homais úr. E két helyre gyűlik össze a városka igen kis létszámú értelmisége, melynek jelentős alakjai: a sza-badgondolkodó patikus, Homais úr és ellenlábasa, Bournisien, a tiszteletes úr, Léon Dupuis, a magányos kisvárosi ifjú segéd-jegyző, a hallgatag Binet úr. Bovaryék érkezése nem kelt nagy feltűnést, csak Léonra tesz nagyhatást az ifjú asszony, hosszas beszélgetés után kiderül, hogy nagyon hasonló az érdeklődé-sük. A fiatalembert elbűvöli az asszony, mivel életében először társalog valódi hölggyel. Homais úr állandó szívességekkel halmozza el őket, nem teljesen önzetlenül, szeretné továbbra is folytatni gyógyító, kuruzsló tevékenységét.
Hamarosan Emma világra hozza kislányát, Berthet, de a gyerek nem tudja kitölteni életét, mivel dajkaságba adják.A húszéves segédjegyző rettenetesen szenved a kisváros légkörétől. Homais úr jakobinus elveket vall, rendkívül bő-beszédű, Bournisien tiszteletes gondos hivatalnokként szol-gálja urát, Binet úr néha vadászik, esténként szalvétagyűrű-ket gyárt az esztergapadján. Nincs senki Emmán kívül, aki-vel meg tudná osztani eszméit. A szerelem lassan bontako-zik ki, a fiatal asszony azt hiszi olvasmányélményei alapján, hogy az olyan, mint a villámcsapás, aztán rájön, hogy szép fokozatosan alakulnak. Az ablakból többször figyeli titok-ban a fiatalembert, aki ezt nem is sejti. Léon azt sem tudja, hogyan közeledjen, teljesen reménytelennek látja a helyze-tét, s végül elhatározza, hogy Párizsba utazik, hogy tanulmá-nyait ott fejezze be. A fiú távozása teljesen lehangolja Bova-rynét, egy ideig emlékeinek felidézésével vigasztalódik, az-tán az elszalasztott lehetőséget sajnálja. Egy nap három ősz hajszálat fedez fel a halántékán, s öregnek érezi magát.
Aztán egyszer Rodolphe Boulanger, gazdag környékbeli birtokos keresi fel a házukat, a cselédjét kísérte el a doktor-hoz, s búcsúzóban elég egy szempillantást vetnie Emmára, hogy megérezze bánatát, s nagyon megtetszik neki: „Na-gyon helyes ez a doktorné! Sötét szemű, szép fogú, formás lábú, s olyan könnyed, akárcsak egy párizsi nő. Honnan ke-rülhetett ide? Hol talált rá ez a kövér doktor?" - morfondí-rozott tovább.
Az állatvásár napján kezdi el a hódítást. Nem szerelmet érez, inkább élvezetvágy hajtja, hogy a roueni színésznő után Emma is az övé legyen, de már az első pillanatban fel-merül a kérdés benne, hogyan fog szakítani majd vele. Ket-tesben hallgatták meg Lieunain tanácsos szavait a községhá-za emeletén. Rodolphe szenvedélyesen ostromolta az asz-szonyt a beszéd közben, s egy óvatlan pillanatban ráejtette a kezét Emmáéra, a nő elhúzta. Hosszabbra nyúlt a hódítás, mint Boulanger úr gondolta, eltelt néhány hét az első lépé-sektől.
Végül egy sétalovaglás alkalmával éri el a célját, amibe még Charles is beleegyezett, s ő csináltatott Emmának lo-vaglóruhát. Az erdei tisztáson lett először a férfié, először ellenállt, de aztán sokkal nagyobb szenvedéllyel adta át ma-gát. Szégyellte, majd furcsa büszkeség áradt szét benne: „Szeretőm van" - fuvolázza, mintha másodszor lett volna asszonnyá. A közös kilovaglások boldogságát egyre inkább felváltja a titkos légyottok izgalma. Rodolphe az első idők-ben mámorosan imádja Emmát, istennőjének nevezi, aztán kezdenek elcsitulni vágyai, de az asszony ezt nem veszi ész-re, teljesen belemerül a szerelembe.
Férje nagy orvosi kísérletbe kezd, a lőcslábú fogadószol-gán műtétet hajt végre Homais úr rábeszélésére. Bovaryné-ban újra felébred férje iránti rajongás, de annál keserűbb a ki-ábrándulás, amikor néhány nap elteltével Canivet híres se-bészt kell hívatni, mert a szolga lábát amputálni kell. Ez na-gyon sérti az asszony hiúságát, ismét Rodolphe karjaiba veti magát, s felébred benne a vágy, hogy elmeneküljön. Boulan-gert, szerelmét arra kéri, hogy szöktesse meg, s a férfi először belemegy. Emmának az úthoz láda, köpeny és útiruha kell, de nincs pénze, így felkeresi az uzsorást, Lheureux urat, s mint annyiszor, kölcsönt kér a kérlelhetetlen zsarnoktól. S ahogy nő a csecsebecsékért, ajándékokért a hitel összege az uzsorás számláján, egyre kiszolgáltatottabb lesz Bovaryné. A botrány elkerülése érdekében Emma még a férje honoráriumához is hozzányúl titokban.
A menekülés is meghiúsult, Rodolphe meggondolta ma-gát, sajnálta egy kicsit az asszonyt, de a szökés napján ked-vesének egy kosár barackot küldött, annak alján egy levelet rejtett el, melyben szakít Emmával, megható sorokat ír, ő maga is ellágyul tőlük, de vizes ujjakkal tudja csak áztatni könnyei helyett. Emma nem bírja elviselni a csalódást, a megalázottságot, hisztériás ájulásokat kap, majd idegláz tör rá, és negyvenhárom napig fekszik betegen
Lheureux egyre nagyobb összegű kölcsönöket ad az asz-szonynak, s elhatározza, hogy most már itt az ideje a behajtás-nak. Emmát nemigen érdekli, elvonul a világtól, a vallásban nyer vigaszt, majd a háztartásba veti magát. Egy tavaszi na-pon Charles, hogy kedveskedjen feleségének, színházba viszi Rouenba. Itt véletlenül összetalálkoznak a yonville-i segéd-jegyzővel, Léonnal. A fiatalember megférfiasodott, s Bovary-nét még mindig kívánatos, vonzó nőnek találja. Nem bír ellen-állni a kísértésnek, hogy bókoljon neki, s Emma már nem tud többé A Lammermoori Luciára koncentrálni.
Léon jogot tanult Párizsban, sűrűn járt a Chaumiére-be, ahol igen szép sikereket ért el a könnyűvérű hölgyikék közt, mivel választékos külsejű fiatalembernek találták. Ugyanak-kor példás diák volt, nem hanyagolta el a tanulmányait, s gyakran, amikor otthon maradt, felidézte Bovaryné alakját, de ahogyan telt-múlt az idő, már egyre inkább elhomályosultak az emlékek. De most, a háromévi távollét után, szenvedélye újra felébredt, s rászánta magát, hogy egészen meghódítsa az asszonyt. Másnap beállított Emmához, s újra felidézték a régi szép időket, a be nem teljesült vágyakat. Léon randevút kért az asszonytól a székesegyházba tizenegy órára. Bovarynét is-mét kételyek gyötörték, levelet írt, hogy nem tud elmenni, s el akarta küldeni, de végül elment a találkára. Csak késve érke-zett, a férfi nagyon várta már. Aztán egy lefüiggönyzött kocsi-ba szálltak, Emma széttépte a levelet, s Léon szeretője lett.
Bovaryné a patikustól megtudja, hogy meghalt Charles ap-ja. Ráadásul az uzsorás is megjelent, és csak nagyon nehezen sikerült eltitkolni a hamisított váltókat a férje elől. Végül sike-rült meggyőznie férjét, hogy jobb lesz, ha ő utazik Párizsba az örökség ügyében Léonhoz. Három felhőtlen napot töltenek együtt a fiatalemberrel Párizsban. Emma az örökség reményé-ben újabb kölcsönöket vesz fel Lheuraux úrtól, és változatla-nul költekezik. A télen csütörtökönként találkozgatnak kedve-sével zongoraóra ürügyén Rouenban. A szállodai légyottjait már nem is igen leplezi, sőt egy éjszaka már nem is megy ha-za, másnap azt hazudja, hogy Lempereur kisasszonynál, a zon-goratanárnőnél aludt. Bovary az állítólagos zongoratanárnőtől megtudja, hogy nincs a felesége a tanítványai közt, de inkább a feleségének hisz, mert ez kényelmesebb a számára, s eltűri, hogy az asszony hetente bejárjon az állítólagos órákra.
Egyre inkább összekuszálódik Emma élete. Eleinte nyűg-nek és szörnyű kényszernek érezte a hazugságot, később ru-tinná lett, élvezi bárgyú férje félrevezetését. Lhereux úr egy-re erőszakosabban követeli a pénzét. Léon iránti szerelmébe beleadja teljes lelkét, szívét, de ez a teljesen birtokló nagy szerelem egyre fojtogatóbb a fiatalember számára. Emma nemcsak kedvese, hanem gyöngéd barátnője, gondos felesé-ge és féltő anyja szeretne lenni.
Egy nap váratlanul ismeretlen hitelező keresi fél, a váltó-kat lobogtatva a kezében. Ijedtében a férje adósaihoz fordul, és Charles háta mögött próbálja behajtania pénzt, sőt azt is elintézi, hogy férje honoráriumát egyenesen neki fizessék ki. Az otthoni csecsebecséket is kénytelen eladni, hogy pénzhez jusson. Az anyagi gondok egyre jobban emésztik az asz-szonyt, szeszélyessé, kiszámíthatatlanná válik, s lassan már a szerelem sem nyújt számára menedéket. Léon elkezd ag-gódni, hogy árthat a jövendőbeli karrierjének az Emmával fenntartott viszony, már édesanyja is, aki névtelen levelek tömegéből értesül a kapcsolatról, arra kéri a fiát, hogy sza-kítson az asszonnyal.
Emma egyre inkább a szerelembe menekül, de érzi, hogy kettejük viszonya egyre ingatagabbá válik. Már csak az em-lékek fűzik össze őket. Ekkor kap egy fizetési meghagyást, nyolcezer frankot követel tőle a hitelezője, ha nem hajlandó kiegyenlíteni, akkor huszonnégy órán belül elárverezik min-denét. Teljesen összeomlik. Először Lheureux-höz siet, hogy számon kérje az összeg nagyságát, de az uzsorás könyörte-len, s azt is Emma értésére adja, hogy a zsarolástól sem riad vissza. A hivatalos eljárás elkezdődik, a végrehajtók számba veszik Bovaryék ingóságait, még Emma leveleibe is bele-nyúlnak. Az asszony kétségbeesetten keres fel ismerős pénz-embereket, de mindenütt elutasítják. Feldúltan érkezik meg Léonhoz, a fiatalember teljes megrökönyödéssel fogadja, kényszeredetten megígéri, hogy megpróbál pénzt szerezni akármilyen áron, de a sikkasztásra nem hajlandó, így Bova-ryné üres kézzel távozik.
Másnap már az egész város értesül arról, hogy Bovaryék-nál árverés lesz. Emma végső elkeseredésében a közjegyző, Guillaumin úr irodájába siet. A jegyző meglepő megértéssel fogadja, „némi ellenszolgáltatás" fejében hajlandó lenne elodáznia pert, de ez az ajánlat teljesen felháborítja az asz-szonyt. Ahogyan rohan a pusztulás felé, úgy lesz egyre el-szántabb. Léon másnap három órára ígéri a pénzt, otthon várja a fiút, de az nem jön el. Rodolphe-ot keresi fel utoljá-ra, s hozzá fordul, hogy segítsen, de a férfi pénzzavarra hi-vatkozva elutasítja. Emma nem hiszi el, hogy a birtokosnak anyagi problémái lennének, szemrehányásokat zúdít rá, s vé-gül megalázottan hagyja el egykori szeretője udvarházát.
Ezután a patikába visz az útja, Justinnel, a patikussegéd-del felkísérteti magát a mérgek raktárába, s ott a harmadik polc felé megy, fogja a kék üvegedényt, kirántja a dugóját, belemarkol a kezével, s telemeríti fehér porral, amit azonnal elkezd enni. A segéd ráveti magát, hogy megakadályozza, segítségért akar kiáltani, de az asszony nem engedi. A telje-sített kötelesség már-már derűs nyugalmával lecsillapodva tér haza.
Amikor Charles hazaszaladt, a foglalás hírére, sehol sem találja Emmát, pedig mindenhol keresi. Eközben az asszony már az íróasztal előtt ült és levelet írt, s amikor a férfi haza-ér, ünnepélyesen átnyújtja férjének, s arra kéri, hogy csak másnap olvassa el. A mérgezés tüneteit egyre kevésbé sike-rül lepleznie. Charles kétségbeesetten figyeli Emmát, aki egyre rosszabb állapotba kerül. A férfi nem bírja ki, feltépi a levelet, amiből végre megérti, hogy felesége megmérgezte magát. Kétségbeesetten támolyog a házban, majd Homais úrért szalad, de tehetetlenek, tudják, hogy arzén volt a mé-reg. Charles sírva fakad, Emma vigasztalja, megsimogatja a haját. A férfi úgy érezi, hogy sohasem érzett felesége iránt ilyen nagy szerelmet, s most kell elveszítenie. Emma meg-könnyebbülést érezi, végre vége a sok árulásnak, aljasság-nak és vágyakozásnak, ami eddig gyötörte. Már senkit sem gyűlöl, s nem is hall mást, csak a férje szenvedését. Kéri, hogy hozzák be a kislányát, keservesen magához öleli, mi-közben a lelkiismeret-furdalás mérge sokkal nagyobb fájdal-mat okoz neki. Canivet már későn érkezik, nem tud segíteni. A pap megjelenése megkönnyebbülést hozott a haldokló asszonynak, újra érzi hajdani misztikus rajongásainak réges-rég eltűnt gyönyörűségét, az immár örök boldogságnak már-is kezdődő látomásaival.
Bovary teljesen megrendül, menyasszonyi ruhában akarja eltemettetni. A számlák és váltók is megérkeznek, de ennél súlyosabb fájdalom a férj számára, hogy ráakad Emma sze-relmes leveleire, s már nem odázhatja el, hogy szembenéz-zen a tényekkel. Fájdalomtól gyötörten, szinte félőrülten tel-nek a napjai, s mégis, amikor szembetalálkozik Rodolphe-fal a vásárban, azt mondja a férfinak, hogy nem haragszik rá. „Így akarhatta a végzet!" - mondja. Rodolphe komikusnak és pipogyának találta ezt a viselkedést egy férfitól.
„Másnap Charles kiment a kertbe, s odaült a padra, a lu-gas alá. A rácson átszűrődött a nap, a szőlőlevelek árnyéka rárajzolódott a homokra, a jázmin erősen illatozott, az ég egészen kék színű volt, kőrisbogarak zümmögtek a virágzó liliomok körül, és Charles, akárcsak egy kamasz, fulladozva pihegett azoknak a homályos szerelmi vágyaknak az áramá-ban, amelyekkel bús szíve még mostan is tele volt." - Hiába szólongatja kislánya, s amikor gyengén meglöki, lezuhan a székről, már halott.