milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #52
ANTON CSEHOV
Ványa bácsi
Szereplők:
Szerebrjakov, Alekszandr Vlagyimirovics – nyugalmazott egyetemi tanár
Jelena Andrejevna - a felesége
Szofja Alekszandrovna (Szonya) - Szerebrjakov lánya az első házasságából
Vojnyickaja, Marja Vasziljevna -titkos tanácsos özvegye, Szerebrjakov első feleségének az anyja
Vojnyicktj, Ivan Petrovics (Ványa bácsi) - a fia
Asztrov, Mihail Lvovis – orvos
Tyelegin, Ilja Ijics - elszegényedett földbirtokos
Marina - öreg dajka
háziszolga
Első felvonás
A Szerebrjakov kúriában a teraszon teához készülődnek, délután három óra, Marina, elhízott, nehezen mozgó öreg-asszony a szamovár mellett ül, harisnyát köt Asztrov fel-le jár. Marina vodkával kínálja az orvost, de az nem fogadja el, s azon mereng, hogy mennyire megöregedett az utóbbi tizen-egy év alatt. Reggeltől-éjszakáig talpal, nem ismeri a nyugal-mat, ráadásul rengeteg unalmas ember veszi körül. A dadust nagyon szereti, mert az ő régi dajkájára emlékezteti. Nagyböjt idején egész nap tífuszosokat látogatott és gyógyított, aztán este felfektette egyik betegét a műtőasztalra, s kloroformmal készült elaltatni, de aközben meghalt, azóta se tudja megbo-csátani magának ezt az esetet. Azon töpreng, hogy az egy-két száz év múlva születő nemzedék mit fog gondolni róluk.
Megjön Vojnyickij, és arról panaszkodik, hogy felborult az életük, amióta a professzor és fiatal felesége megérkezett. Azóta ő is henyél, lustálkodik, pedig azelőtt Szonyával egy perc szabadidejük sem volt. Marina is egyetért, a professzor egész nap alszik, éjjel olvas, ír, s ilyenkor kettőkor szól a csengő.
A kert mélyéből jönnek: Szerebrjakov, Jelena Andrejevna, Szonya és Tyelegin. Szerebrjakov a dolgozószobájába ren-deli a teáját. Vojnyickij elgyönyörködik a professzor felesé-gében, s Asztrov arról mesél, hogy minden a régi, Iván Pet-rovics anyja még mindig a női emancipációról papol. A pro-fesszor reggeltől késő estig ül a dolgozószobájában, és ír, mint azelőtt. Irigykedik, hogy az „öreg keszegnek" milyen szerencséje volt. Egy szimpla sekrestyés gyereke, tandíj-mentes szeminarista, egyetemi ösztöndíjas, majd tudomá-nyos rangot, tanszéket szerzett magának, méltóságos úr, sze-nátor veje, huszonöt esztendeig könyveket írt, előadásokat tart. Nem is ért a művészethez, s teremtett lélek sem tudja ennyi idő után, ki az a Szerebrjakov. Mégis úgy jár-kel köz-tük, mint egy félisten. Mindez még semmi, mert a nőknél is sikere van. Ványa bácsi húga is odaadóan szerette, az anyó-sa is, s most a fiatal, gyönyörű második felesége: Jelena Andrejevna. Nem tudja elfogadni, hogy ez az ifjú asszony e mellett az öregember mellett feláldozza fiatalságát, ő ezt ér-zi erkölcstelennek.
Tyelegin itt kapcsolódik be a beszélgetésbe, nem ért egyet Ványával, elítéli, ha valaki megcsalja a házastársát. Panaszo-san idézi fel, hogy a felesége az esküvő utáni napon szökött meg tőle az imádottjával. Tisztában van vele, hogy az ő kül-seje nem igazán ideális, megbocsátott a feleségének, s ő mindmáig hűséges a volt feleségéhez, segíti, még a vagyonát is odaadta a gyerekek nevelésére, akiket az imádottjának szült. Jelena és Szonya jönnek, Asztrov szemrehányóan jegy-zi meg, hogy Jelena a férjéhez jött, mert azt mondták neki, hogy milyen nagy beteg, ahhoz képest most nem úgy tűnik. Szonya engesztelésül meghívja ebédre az orvost. Jelena elté-veszti Tyelegin keresztnevét, amit az nagyon a szívére vesz.
Marja Vasziljevna is megérkezik, s egy vitairatot szoron-gat a kezében, Vojnyickij leinti, hogy inkább teázzon, mint a kedvenc témájáról, az emancipációról regéljen. Marja azon kesereg, hogy megváltozott a fia. Ványa bácsi neki is kiönti a keserűségét. Úgy érzi, értelmetlenül eltékozolta az életét. Az anyja szerint alkotni kellene, Ványa erre epésen jegyzi meg, hogy nem mindenki képes írkáló perpetuum mobilévé változni, mint a professzor. Szonya próbálja csillapítani a kedélyeket, Jelena pedig más témát vet fel, megállapítja, hogy milyen szép napjuk van, de Ványa gúnyosan hozzáte-szi, hogy ideális az idő, hogy felkösse magát. A doktort el-hívják a gyárba, Szonya arra biztatja, hogy jöjjön majd visz-sza. Az orvos meghívja Jelenát Szonyával együtt a birtoká-ra, szeretné megmutatnia mintakertészetét és a faiskoláját. Jelena szerint egyhangú lehet az erdő, Szonya azonban lel-kesedve mesél a fák szépségéről. Vojnyickij megtöri az emelkedett hangulatot megjegyzésével, ő továbbra is ragasz-kodik ahhoz, hogy fával fütsön. Asztrov keserűen védi az er-dőt, azzal, hogy fát ültet, hozzájárul az elkövetkező száza-dokban élők boldogságához. Bevallja, hogy tudja, őt csoda-bogárnak tartják mások, s el is ismeri ezt. Jelena és Ványa bácsi kettesben maradnak, a többiek elmennek A fiatalasz-szony szemrehányást tesz Vojnyickijnek, hogy miért köteke-dik mindenkivel, erre a férfi bevallja, hogy mennyire szerel-mes Jelena Andrejevnába, tudja, hogy érzései reménytele-nek, de arra kéri, hogy legalább engedje őt erről beszélni.
Második felvonás
Ebédlő Szerebrjakovék házában, a professzor a karos-székben ül a nyitott ablaknál, szundikál. Jelena Andrejevna mellette, ő is elszundított. Alekszandr Vlagyimirovics feléb-red, s az öregségre panaszkodik, mennyire fáj a bal Iába, mindenkinek a terhére van, legfőképpen ifjú feleségének. Az esik neki a leginkább rosszul, hogy mindenki önzőnek tart-ja Nem bírja elviselni a vidék unalmát, neki szüksége van sikerre, hírnévre, minden percben a múltba vágyódik vissza, fél a haláltól. Jelena nem tudja csitítani. Szonya is ott sürgö-lődik, de az apja csúnyán ugráltatja, míg Szonya ki nem ké-ri magának. Vojnyickij is megjelenik, hogy leváltsa a höl-gyeket, de a professzor közli vele, hogy inkább egyedül szenved, csak ne kelljen Ványa társaságát elviselnie.
Csak Marina, a dajka tudja, hogyan kell az ilyen beteggel bánni, megcsókolgatja a vállát, szépen az ágyba csalogatja, megitatja hársfateával, megmelengeti a lábait, s megígéri, hogy imádkozik érte a jóistenhez. Szerebrjakov meghatódik ettől a gondoskodástól. Jelena panaszkodik, hogy jól meg-kínlódik a professzorral, ráadásul a ház is borzasztó, a férje dühös, Szonya is mérges az apjára, mindenki haragszik a másikra valamiért. Vojnyickij ismét a szerelméről beszél, Je-lena az orvost keresi.
Ványa egyedül marad, s vádolja magát, hogy tíz évvel ez-előtt neki kellett volna feleségül kérnie Jelenát, akkor ma boldog lenne. Aztán keserűen idézi fel azokat az időket, ami-kor felnézett a professzorra, s most látszik, mit alkotott, ami-kor nyugalomba vonult. Nem maradt utána egyetlen oldal-nyi mű sem. Vojnyickij becsapottnak érzi magát. Ekkor be-lép Asztrov és Tyelegin, az orvos arra biztatja a Ivan Iljicset, hogy játsszon. A doktor nem érti Ványát, hogy miért olyan rosszkedvű, s azt gyanítja, hogy szerelmes a professzornéba, de ő nem reagál, Tyelegin eközben halkan játszik. Szonya lép be, és számon kéri az orvostól, hogy miért itatja Ványa bácsit.
Szonya finoman faggatja Asztrovot, hogy milyen érzel-meket táplál irányában, de a férfi nem érti meg a célzást, in-kább arról beszél, hogy a szépséggel szemben nem tud kö-zömbös lenni, s ha Jelena Andrejevnának kedve kerekedne, egy nap alatt el tudná csavarni a fejét Szegény lány nagyon csúnyának érzi magát.
Jelena és Szonya összebarátkoznak, még azt is bevallja Jelena, hogy ő is szívesen elfogadna egy fiatal férjet. Először magával ragadta a híres ember, a tudós, ez a szerelem azon-ban nem volt valódi, csupán belelovalta magát. Nem érzi bű-nösnek magát. A két fiatal nő közel kerül egymáshoz.
Harmadik felvonás
Szerebrjakovék szalonja, Vojnyickij és Szonya ül, Jelena gondolkozva le-fel jár. A professzor egy órára összehívta a családot, még Jelena sem tudja, hogy mit szándékozik beje-lenteni. Szonya arra akarja Jelena Ivanovnát rávenni, hogy ne merüljön bele a semmittevésbe, hanem próbálja meg ma-gát elfoglalni, tanítson vagy gyógyítson, de Jelena csak az irányregényekben olvasott ilyen földesurakról, így nem iga-zán lelkesedik az ötletért. Vojnyickij azzal piszkálja Jelenát, hogy vízi tündér, s legalább egyszer engedje szabadjára ma-gát, s egy sellő király vigye el, hogy mindenkinek tátva ma- radjon a szája. Jelena Ivanovna nem győzi csitítani. Aztán a férfi bocsánatot kér Jelenától, és távozik.
Szonya bevallja Jelenának, hogy hat éve szerelmes Asz-trovba, mindig a férfira gondol, s már Ványa bácsinak is be-vallotta, a cselédség is tudja, de a doktor nem akar tudomást venni az ő érzéseiről. Jelena megígéri, hogy finoman kisze-di a férfiból, hogy vonzódik-e Szonyához, s ha nem, akkor megkéri, hogy ne járjon a házhoz. Szonya aztán meggondol-ja magát, a bizonytalanság mégis jobb, mert akkor még van remény.
Jelena is nehezen vallja be magának, de vonzódik az or-voshoz, ráadásul gyáva volt beismerni Szonyának. A doktor megmutatja a térképét, de észreveszi, hogy az asszony kép-telen figyelni, s ezen először megsértődik. A fiatal nő bevall-ja, hogy a mostohalánya iránti érzéseit kell kipuhatolnia, s arra kéri a férfit, hogy feleljen egyenesen. Asztrov azt mond-ja, hogy egy-két hónapja még talán tudta volna szeretni a lányt, de amióta Jelenát ismeri, ez lehetetlen. Aztán azt hiszi, hogy a nőnek csak ürügy volt ez a kérdés, és szenvedélyesen megcsókolja, találkára hívja másnap az erdészházba, s ekkor toppan be Ványa bácsi a békítő rózsacsokrával. Jelena azt mondja Vojnyickijnak, hogy neki még ma távoznia kell.
Tyelegin, Szonya, Marina és Szerebrjakov lép be. A pro-fesszor nagy körülményesen kezd bele a mondandójába, hogy miért rendelte oda a családot. Szonya izgatottan kérdezi Jele-nát, hogy szereti-e a doktor, de az int, hogy nem. Szerebrjakov élénken ecseteli, hogy képtelen vidéken élni, de a városban nem tud a jövedelméből megélni, ezért azt javasolja, hogy ad-, ják el a birtokot, az így nyert pénzösszeget kamatozó papírok-ba fektessék, négy-öt százalékos kamatot lehet kapni rá, s Fin-nországban szeretne egy kis nyaralót venni.
Ványa bácsi teljesen felháborodik ezen a javaslaton, fel-szakadnak azok a sebei, amelyek már évek óta kínozzák a lelkét, és keményen beolvas a professzornak. Felháborító-nak találja az egészet, mivel senki másnak a sorsa nem fog-lalkoztatja Szerebrjakovot, csakis a magáé, nem érdekli, mi lesz Szonyával és az anyósával. Ő huszonöt évig keményen dolgozott, hogy a birtokon lévő adósságot kifizesse, a jöve-delmét a professzornak küldte, jelképes fizetésért vállalta az ügyek intézését, csakis abban a hiszemben, hogy a birtok egyszer Szonyáé lesz.
Mindenki próbálja megnyugtatni Vojnyickijt, de ő kemé-nyen, mindenki füle hallatára azt vágja Szerebrjakov fejé-hez, hogy tönkretette az életét. Még Marja Vasziljevna is a vejét védi, Szonya segélykérőn simul a dadához, aztán az apja elé borul le, hogy ne bántsa Ványa bácsit, emlékezteti, hogy milyen sok művet fordítottak le neki, másolták az írá-sait, nem mertek a birtok jövedelméből magukra költeni egy kopejkát sem, csak hogy minél többet küldhessenek neki a városba. Szerebrjakov végül beleegyezik, hogy kibékülje-nek. Szonyát Marina, a dada nyugtatja meg.
Kívülről lövés hallatszik be, és Jelena Andrejevna sikoltá-sa, a professzor ijedten tántorog be, Ványa bácsi rálőtt, majd másodszor is, de nem találta el Alekszandr Vlagyimirovi-csot. Végül földhöz vágja a revolvert, és egy székre rogy. Je-lena azonnal el akarja hagyni a házat, Szonya sír.
Negyedik felvonás
Őszi este van, Tyelegin és Marina egymással szemben ül-nek, és harisnyához való gyapjúfonalat gombolyítanak. Tye-legin sürgeti a dadát, hogy igyekezzen, mert már nemsokára hívatni fogják őket a búcsúzáshoz. Marina a lelke mélyén örül, hogy minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Voj-nyickij és Asztrov jönnek, Ványa panaszkodik, hogy egy órára sem hagyják egyedül, elege van már a gyámkodásból. Asztrov azt tanácsolja, ha tényleg megunta az életét, akkor eresszen golyót a fejébe, de a táskájából kilopott morfiumfi-olát haladéktalanul szolgáltassa vissza. Szonya kérésére visszaadja, a lány arra kéri nagybátyját, hogy tűrjön, ő is tűr-ni fog, amíg az élete véget nem ér, s újra dolgozni fognak, ha az apja és a felesége elutaztak. Végül magával vonszolja, hogy béküljön ki az apjával.
Jelena Andrejevna és Asztrov búcsúznak, a férfi könyörög, hogy maradjon vele, de a nő nem akar. Aztán elismeri, hogy milyen jó lélek Jelena, csak az zavarja, hogy bárhol megjelen-tek a férjével, oda pusztulást hoztak. A doktor búcsúzóul meg-csókolja az asszony arcát, aztán Jelena hirtelen viharosan megöleli a férfit. Ványa és Szerebrjakov háromszor megcsó-kolják egymást, a professzor búcsúszavaiban is mindegyikő-jüket alkotásra, teremtésre szólítja fel. Békében válnak el.
Ványa bácsi és Szonya visszatér a munkájához, a szám-lákhoz, Asztrov is elbúcsúzik Szonyától. „Mit tegyünk, élni kell! Élni fogunk, Ványa bácsi, Végigéljük a napok, a mesz-sze esték hosszú, hosszú sorát, türelmesen fogjuk viselni a megpróbáltatást, amelyet ránk ró a sors, dolgozni fogunk másokért, most is, meg öregkorunkban is, nem ismerve nyu-galmat. Amikor pedig elérkezik az óránk, alázatosan halunk meg, és ott a síron túl elmondjuk, hogy szenvedtünk, hogy sírtunk, hogy keserű volt a sorsunk, és az Úristen meg fog sajnálni bennünket, és te meg én, Ványa bácsi (...) meglátjuk a fényes életet, örülni fogunk, és mostani boldogtalanságunk-ra meghatott szívvel fogunk visszanézni. Mosolygunk... és megpihenünk." (Tyelegin halkan játszik a gitáron.)