milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #51
ANTON CSEHOV
Sirály
Szereplők:
Arkagyina, Irina Nyikolajevna - néhai férje után Trepljova, színésznő
Trepljov, Konsztantyin Gavrilovics - a fia (fiatalember)
Szorin, Pjotr Nyikolajevics - Arkagyina bátyja
Zarecsnaja, Nyina Mihajlovna - fiatal lány gazdag földbirtokos családból
Samrajov, Ilja Afanaszjevics - nyugalmazott főhadnagy Szorin intézője
Polina Andrejevna - a felesége
Mása - a lányuk
Trigorin, Borisz Alekszejevics – író
Dorn, Jevgenyij Szergejevics - orvos
Medvegyenko, Szemjon Szemjonovics – tanító
Jakov - háziszolga
szakács
szobalány
Első felvonás
Szorin parkjában Jakov és néhány munkás dolgozik. Fülledt nyári este van. Mása és Medvegyenko sétál és beszélgetnek Mása fekete ruhában jár, a fiatalember nem érti, hogy miért ilyen színű ruhát visel. A lány az életét gyászolja. Mását az es-ti színházi előadás foglalkoztatja. Medvegyenko tudálékosan előadja, hogy Zarecsnaja kisasszony fog játszani, a darabot meg Trepljov írta. Szerelmesek egymásba, s a lelkük ma eggyé válik. Ezután tér rá a saját érzéseinek. ecsetelésére Mása iránt, aki közönyös vele szembe, s ezt az ő kétségbeejtő anyagi hely-zetével magyarázza, de a lány szerint nem a szegénység az iga-zi szerencsétlenség, de nem fejezi be mondókáját.
Szorin és Trepljov jönnek, s elküldik őket azzal, hogy csak az előadás kezdetére jelenjenek meg. A fiatalember ag-gódik, hogy Nyina késik, s nem tudják majd elkezdeni idő-ben, amikor a hold felkel. Díszlet nincs, hátterük a tó. Szo-rint az foglalkoztatja, hogy miért van rossz kedve a húgának. Trepljov szerint anyja nem bírja elviselni, hogy ma azon a csöppnyi színpadon másnak lesz sikere. Különös nőnek tart-ja anyját, tehetséges, okos, úgy ápol, mint a mennybéli an-gyal, de nem tudja elviselni, hogy mást is csodáljanak rajta kívül. Zsugori, nem lehet pénzt kicsikarni belőle, pedig het-venezerje van. Szorin védeni próbálja, de a fiú nem elégedett a színházzal sem, újításokra vágyik, szerinte a színpadon minden csak rutinból történik. Új formákra van szükség. Az is zavarja, hogy ő csak a nagy színésznő anyja árnyékában él, mindenki jelentéktelennek találja. Aztán Trigorinról be-szélgetnek, Trepljov szerint okos, egyenes, kicsit melankoli-kus ember, még nincs negyven éves, de már híres. Kedves, tehetséges, de Zola és Tolsztoj után nemigen akaródzik Tri-gorint olvasni.
Nyina fut be idegesen, feldúltan, attól félt, hogy elkésik, de úgy kellett kilopóznia a házukból, hogy az apja és mosto-haanyja észre ne vegyék szökését, mert eltiltották a szom-szédéktól, nehogy a bohém művészek elrontsák. Szorin ma-gukra hagyja a szerelmeseket. Trepljov előre könyörög a lánynak, hogy az előadás után maradjon még. Polina Andre-jevna és Dorn is a közelben beszélgetnek, az asszony aggó-dik a doktor egészsége miatt, s bevallja, hogy még mindig mennyire szerelmes a férfiba, de hamarosan megjelenik Ar-kagyina és Samrajov, s abbamarad meghitt beszélgetésük. Samrajov Arkagyina színésztársait dicséri, ami nem igazán dobja fel a nagy színésznőt.
Elkezdődik az előadás, Nyina a színpadon szaval, ő a da-rab egyetlen szereplője. Arkagyina dekadens históriának mi-nősíti fia művét, aztán másodszor is beleszól: „Kénszagot érzek. Ennek így kell lennie?", aztán hozzáteszi, hogy szín-padi hatás. Polina Andrejevna a doktor egészsége miatt ag-gódva közbeszól, s Arkagyina nem tudja kihagynia poént. Ez már túl sok Trepljov számára, leállítja az előadást Az anyja nem érti, hogy mivel sértette meg a fiát, de amikor el-rohan, elküldi Mását, hogy kerítse elő.
Medvegyenko és Dorn a darabról beszélgetnek, a tanár kritizálja, de Szorinnak nagyon tetszett, s úgy véli, örömet akart szerezni Arkagyinának, de nem úgy sült el, ahogy gon-dolta. Szorin és húga megpróbálja visszatartani Nyinát, de ő siet haza, mert fél az apjától és a mostohájától. Trepljov is előkerül, de Mása elől rejtőzködik, s nagyon hálás az orvos biztatásáért, aki lát fantáziát a darabjában. Kétségbeesetten keresi Nyinát, s elmegy, hogy találkozhasson vele.
Mása is előbukkan, s bevallja az orvosnak, hogy apját nem érzi közel magához, de Dornt sokkal inkább kedveli, s megkéri a férfit, hogy segítsen neki, mert szerelmes Konsz-tantyinba. A doktor nem tud semmit sem tenni érte.
Második felvonás
A krikettpálya mellett, a vén hársfa árnyékában egy padon Arkagyina, Dorn és Mása üldögél. Dornnak az ölében egy könyv fekszik. Irina Nyikolajevna lelkesen hasonlítja össze magát Másával, s büszkén állapítja meg, hogy ő sokkal fiata-losabb. Aztán elragadtatva beszél a saját ízléséről, ápoltságá-ról. Ekkor Nyina érkezik, örömmel ül le közéjük, nincs otthon az apja és mostohája három napig, s most addig lehet velük, amíg jólesik. Arkagyina a fia miatt aggódik, Mása arra kéri Nyinát, hogy adjon elő egy részletet Konsztantyin darabjából, de a lány kitér előle, mivel szerinte nagyon unalmas.
Egy Maupassant művet olvasnak fel. Szorint elnyomja közben az álom, Arkagyina ébreszti fel szemrehányón, hogy nem gyógyíttatja magát. A bátyja az orvost hibáztatja, mert a doktor nem hajlandó foglalkozni vele. Dorn szerint egy hatvanéves férfi törődjön bele, hogy öreg, s szedjen valéri-áncseppeket. Szorin szerint a doktornak könnyű a helyzete, neki teljesült mindaz az életében, amit akart. (O két dolgot szeretett volna: híres író lenni és családot, ebből egyik sem jött össze. Dorn szerint: „Az életet komolyan kell venni, de aki hatvanéves fővel orvosság után nyöszörög, bánatában, hogy fiatalkorában elmulasztott élni, az, megbocsásson, könnyelmű ember." Mása ekkor felpattan, hogy a tízórai előtt néhány pohárkával felhajtson, Szorin sajnálja a lányt.
Aztán Samrajov és felesége érkeznek és üdvözlik a társa-ságot. Arkagyina és Polina a városba akarnak menni, de az intéző a rozsbetakarításra hivatkozva megtagadja, hogy a rendelkezésükre bocsásson két lovat. A színésznő annyira megharagszik, hogy azonnal el akar utazni. Szorin előbb a húgának, majd az intézőjének könyörög, hogy térjenek jobb belátásra.
Trepljov jön kalap nélkül, puskával a vállán, egy meglőtt sirállyal a kezében, majd leteszi Nyina Iába elé a madarat. Nyina és Trepljov kettesben vannak. „Nemsokára így végez magával is" - mondja a fiú. Konsztantyin szemrehányást tesz, hogy a lányérzelmei megváltoztak azóta a lehetetlen előadás óta, vele hideg, bezzeg ha megpillantja Trigorint, újra moso-lyog. Ekkor Borisz Alekszejevics érkezik, Trepljov pedig el-megy, arra hivatkozva, hogy nem akarja zavarni őket
Trigorin és Nyina kettesben maradnak, a lány lelkesedve beszél arról, hogy milyen csodálatos lehet az író számára az alkotás. A férfi kiábrándítja, hogy ő is olyan esendő ember, s inkább beteges kényszer számára az írás, mint magasztos fel-adat. Nyina is megosztja nagy álmát a férfival, szeretne híres színésznő lenni, csak nagyon nehéz számára a döntés. Arka-gyina sürgeti a háttérből az írót, hogy csomagoljon. Nyina a tó túlsó partján egy házacskára mutat, halott édesanyja házá-ra. A férfi észreveszi a lelőtt sirályt, s előkapja noteszét, buz-gón jegyezni kezd bele: „Kis novella témája: a tó partján gye-rekkora óta él egy fiatal lány. Olyan, mint maga, szereti a ta-vat, akár a sirály. De arra jár egy férfi, meglátja, és mert más dolga nincs, elpusztítja, ahogy Konsztantyin ezt a sirályt Ek-kor Arkagyina lép hozzájuk, s közli, hogy maradnak még.
Harmadik felvonás
Szorinék ebédlőjében Trigorin reggelizik, Mása az asztal mellett áll, és beszélgetnek. Mása elhatározza, hogy Trepl-jov iránti szerelmét gyökerestül kitépi a szívéből, s hozzá-megy feleségül a tanítóhoz, Medvegyenkóhoz, közben vod-kát tölt magának és az írónak, amikor a férfi megütközik ezen, azt állítja, hogy a nők többet isznak, csak titokban. Az-tán kérleli a vendégét, hogy maradjanak még, de Trigorin el-meséli, hogy Arkagyina fia milyen tapintatlanul viselkedett, előbb megpróbált öngyilkos lenni, aztán meg őt hívta ki pár-bajra. Ráadásul morog, prüszköl, és az új formákról prédi-kál, pedig jut hely mindenkinek, fölösleges olyannyira to-longani. Mása szerint a fiú féltékeny. Majd amikor Nyina megjelenik, Mása elmegy. Nyina évődik Trigorinnal, nem tud dönteni, hogy elszök-jön-e otthonról és színésznő legyen, vagy sem, a férfi segít-ségét kéri a döntéshez. Búcsúzóul egy medaliont ajándékoz az írónak, amire az alábbi szöveg van vésve: „Nappalok és éjszakák", százhuszonegyedik oldal, tizenegyedik és tizen-kettedik sor. Borisz Alekszejevics azon morfondírozik, hogy mi lehet ez a két sor.
Szorin is szeretne a városban maradni, de nincs pénze. Ar-kagyina el van keseredve a fia miatt, de amikor a bátyja el-mondja, hogy a fiúnak új öltöny kellene, s nem ártana neki egy külföldi út sem, akkor sírva tagadja, hogy akár egy öl-tönyre is lenne pénze, nemhogy külföldi útra. Szorin sajnál-ja a fiatalembert, mert pénz nélkül nagyon kilátástalan az élete, s ő szívesen adna neki, de neki sincs. Ennyiben marad-nak, amikor Trepljov megérkezik. Arra kéri anyját, amikor Szorin elmegy, hogy legyen nagyvonalú, s adjon a bátyjának 1000-2000 rubelt, hogy a városba költözhessen egy évre, de Irina Nyikolajevna nem hajlandó erre sem. Aztán kicseréli a kötést a fia fején. Trepljov megnyugtatja az anyját, hogy percnyi esztelen kétségbeesés volt, nem volt ura önmagának, s élvezi anyja kényeztetését. Arkagyina védi Trigorint, hogy nem gyáva, de a párbajnak semmi értelme. Aztán Konsztan-tyin dühösen közli, miközben letépi a fejéről a kötést, hogy benne sokkal több a tehetség, mint mindannyiukban össze-véve. Keserves dolgokat vágnak egymás fejéhez, aztán sírva kérnek egymástól bocsánatot.
Trigorin jön, s egy könyvben keresgél, míg végre megta-lálja: „És ha valaha az életem kell neked, hát jöjj és vedd." Trepljov felveszi a kötést a földről és elmegy. Arkagyina fi-gyelmezteti kedvesét, hogy készülődjön, mert hamarosan itt a kocsi értük. Trigorin nem is figyel rá, az előbbi sorok szo-morúságán mereng. Arkagyina most döbben rá, hogy az író szerelmes Nyinába, s kéri, hogy menjenek el. Trigorin kö-nyörög Irinának, hogy engedje el, soha nem tapasztalt még ilyen érzést, de asszony kikéri magának, hogy másik nőről áradozzon neki. Végül elengedi, de a férfi ragaszkodik hoz-zá, hogy együtt utazzanak. Samrajov jön, hogy kész a kocsi, mindenki búcsúzkodik. Nyina közli a férfival, határozott, színésznő lesz, s Moszkvába utazik, ott viszontláthatják majd egymást. Trigorin odasúgja neki, hogy hol szálljon meg, és megcsókolja.
Negyedik felvonás
Két év telt el. Az egyik szalonban Mása és Medvegyenko beszélgetnek. A férfi haza akar menni, s magával akarja hív-ni a feleségét is, sajnálja a gyereküket, hogy második napja már a dadára van bízva, de Másának esze ágában sincs, hogy vele tartson. Medvegyenko fél az apósától kocsit kérni. Polina Andrejevna is lekezelően bánik vejével, és nagyon sajnálja a lányát. Látja, hogy mennyire szenved Trepljov iránti reménytelen szerelmétől, Mása arról ábrándozik, hogy ha áthelyezik a férjét más városba, meg tud szabadulni e re-ménytelen érzéstől.
Aztán Dorn és Medvegyenko jönnek, Szorin tolószékét tolják. Arkagyinát várják, mert Szorin annyira rossz állapot-ban volt, hogy Trepljov elhívta anyját. Dorn rácsodálkozik,
hogy a szalont átalakították Konsztantyin dolgozószobájává, aztán Szorin azon siránkozik, hogy nem lett sem nagy író, és még családja sincs. Dorn rendre utasítja, hogy ne elégedet-lenkedjen az életével. Aztán Trepljov jön be, s az orvost a külföldi útjáról kérdezi.
Ekkor Nyina Zarecsnaja is szóba kerül. Trepljov elmeséli, hogy mi történt vele. Megszökött hazulról, és Trigorinnal élt. Gyereke született, de sajnos meghalt. Trigorin ráunt, és visz-szatért régi vonzalmához. Egyébként nem szakított vele, ha nem amilyen jellemtelen, valahogy kétlaki módra itt is volt, meg ott is. Nyina egyéni élete nem igazán sikerült. A színpa-don sem volt sokkal szerencsésebb, mindig nagy szerepekre vállalkozott, de csiszolatlanul játszott, kicirkalmazottan, túlzott gesztusokkal. Voltak tehetséges pillanatai. Nagyon sok szenve-désben volt része, zilált lett, úgy írta alá magát, hogy: a sirály. Most éppen a városban van, de hiába látogatta meg Konsztan-tyin és Mása, senkit sem hajlandó fogadni.
Megérkeznek a vendégek: Arkagyina Trigorinnal. Irina eldicsekszik fiának, hogy Borisz Alekszejevics elhozta a la-pot, amelyben Trepljov új elbeszélése jelent meg, sőt elújsá-golja, hogy mennyien faggatják őt az új íróról. Nem akarnak hosszú ideig maradni. Mása kérleli az apját, hogy adjon ko-csit a férjének, hogy hazamenjen, de Samrajev durván eluta-sítja, így Medvegyenko gyalog vág neki az útnak. Aztán lot-tójátékhoz készülődnek. Kosztya dühösen jegyzi meg anyjá-nak, hogy Trigorin a saját novelláját olvasta csak el, az övét fel se vágta. Mindnyájan játszanak, Trepljov kimegy a dol-gozószobájába, a munkájába merül.
Nyina felkeresi Kosztyát, Trepljov reménykedik, s ezért újra szerelmet vall a lánynak, de ő még mindig Trigorint sze-reti. Úgy érzi, sikerült megtalálnia az útját: „a mi dolgunk-ban, akár színpadon játszunk, akár novellát írunk, nem a di-csőség a fő, nem a ragyogás, nem az, amiről álmodoztam, a fő az,' hogy tűrni tudjunk. Tudd hordania keresztedet és higgy!" A férfi elkeseredetten beszél arról, hogy ő nem talál-ta meg a maga útját. Elkeseredetten vergődik, és nem tudja, kinek, mire kell ez. „Én nem hiszek, és nem tudom, mi az el-hivatottságom" - mondja. Nyina szenvedélyesen megöleli Trepljovot és elrohan.
A társaság ezalatt játszik és iszogatnak, amikor váratlanul odakintről lövés hallatszik. Dorn azt hazudja Arkagyinának, hogy egy éteres üveg robbant fel, aztán odasomfordál Trigo-rinhoz, s megkéri, hogy óvatosan vigye el innen Irina Nyi-kolajevnát. Az történt, hogy Konsztantyin Gavrilovics agyonlőtte magát.