Vélemények egyik legsikeresebb
csapatsportunkról.
-
Zóanagyvarázsló #60453 Már egy korábbi meccsen is felhozta, hogy beszélt a játékvezetői bizottság főnökével, és az mesélte nekik. Engem meglepett, hogy ez újdonság neki, mert kb. 2010-ben számított újnak, hogy a védőjátékos - a támadóval szemben - érintheti a vonalat. Mondjuk ma nekem Pineau nekem soknak tűnt ebben a műfajban, de mivel én is átkapcsolgattam az úszásra, nem biztos, hogy tökéletesen láttam.
Egyébiránt próbálok nap pozitívumaira és a szomszéd tehenére koncentrálni: kikaptak a norvégok, és az eredményhirdetésnél újabb legenda foszlott semmivé, mely arról szól, hogy ők bezzeg örülnek az ezüstnek. Én ennél szomorúbb ezüstérmeseket régen láttam, és nem is biztos, hogy arra emlékezni akarok.
Maga ez a norvég válogatott egészen elképesztő belső hármassal rendelkezik támadásban, a döntőig egészen szépen játszottak bármilyen fal ellen. De mögöttük nincs elég emberük, és védekezésben is gyengébbek egy-két korábbi válogatottjukhoz képest. A nagyarányú győzelmek a nagy csaták megnyerésében nem biztos, hogy segítenek. Kemény Dénes is megmondta még - más szavakkal - Sidney előtt/körül, hogy a szoros győzelmekből és vereségekből jobban fel tudjuk építeni magunkat a kulcsmeccsekre, mintha simán nyerjük a meccseket, aztán amikor éles a helyzet, meglepődünk. Nem mintha nem vívtak volna korábban sok nagy csatát, de azt éreztem, hogy a helyzetre nem tudtak reagálni, se a kapitányuk, se a játékosaik.