Vélemények egyik legsikeresebb
csapatsportunkról.
-
#10
Cseszregi Balázs (Magyar Rádió Győri Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója) riportja a világbajnokságon részt vett győri kézilabdázókkal
Görbicz Anita a Győri ETO KC világbajnoki ezüstérmes kézilabdázója. Idéznék egy hetilapból: "… irányít Görbicz Anita, a női kézilabdázás Zinedine Zidane-ja, az Audrey Hepburn-i tekintetű zseni, aki húszévesen mindent tud erről a játékról, legkésőbb három év múlva egyszerűen kinövi a sportágat. "
Görbicz Anita: - Nem tudom, ki mondta ezt rólam, nem hiszem, hogy annyira nagy játékos lennék, de örülök neki, hogy így gondolják sokan.
Cs. B.: - Kimentél úgy, mint a magyar válogatott második számú irányítója és hazajöttél úgy, mint a világbajnokság, illetve a világ legjobb irányítója. Hogy érzed most magad?
G. A.: - Sikerült az én egyéni teljesítményem, ennek nagyon örülök, annak is örülök, hogy végül is elsőszámú irányítónak tartottak.
Cs. B.: - Azt láttam Zágrábban, hogy amint kiállítottak egyből a koreai játékosok mentek oda és vígasztaltak. Azért ez is nagy szó.
G. A.: - Igen, utólag tudtam meg, hogy ők simogattak, mert ugye elég rendesen sírtam. Szakemberekkel nem nagyon akartam és nem is beszéltem, inkább csak Mocsai úrral beszéltem meg, mit kell csinálnom.
Cs. B.: - Gondolom, most már ezt az ezüstérmet is nagy sikernek értékeled, annak tükrében, hogy amikor kimentetek, a kapitány mindig csak az olimpiai kvótáról beszélt.
G. A.: - Igen, csak az embernek evés közben jön meg az étvágya, egy döntőt mindig nagyon nagy fájdalom elveszíteni, de már szerintem tudunk örülni, tudunk értékelni. Örülünk neki, hogy kijutottunk az Olimpiára és ott megpróbálunk mindent megtenni, hogy végre aranyat érjünk el.
Cs. B.: - Csáktornyán a dánok ellen is félelmetes volt a közönség, de Zágrábban, amikor beléptem a csarnokba, megmondom őszintén, én elbőgtem magam.
G. A.: - Nekem is nagyon kevés kellett ahhoz, hogy mikor beléptem, elsírjam magam, viszont a magyar Himnusznál a meccs elején kijöttek a könnyeim, fantasztikus, hogy ennyi ember itt szurkolt értünk, énekelték a magyar Himnuszt, és egyszerűen kívánom mindenkinek, hogy élje át ezt az érzést, mert nagyon jó.
Cs. B.: - Valószínű, hogy Athénben is átélhetitek, hiszen viszonylag közel a görög főváros.
G. A.: - Reméljük, hogy oda is elkísérnek bennünket és reméljük, hogy ott a döntő után nem szomorúan térnek haza a szurkolók, hanem örömmel és ünnepelve.
Cs. B.: - Mit jelent az számodra, hogy a város is elismeri ezt a nagyszerű teljesítményt?
G. A.: - Tényleg fantasztikus, hogy büszkék ránk itt Győrben is és az egész országban, nagyon sok levelet, SMS-t kapunk, hogy ne bánkódjunk, így is szeretnek, nagyon jó és nagyon örülünk neki.
Cs. B.: - Irina. Te az ETO-ban hatvan perces kapus vagy, itt pedig igazán egy meccsen kellett bizonyítanod, azt hiszem, ez sikerült. Mit gondoltál akkor, amikor a kapitány szólt Korea ellen, "Ira! Gyerünk be!"
Sirina Irina: - Én minden meccsen készen voltam beállni a kapuba, ahogy mindig.
Cs. B.: - Kicsit féltettük a válogatottat Korea ellen, mert tudtuk, hogy hihetetlen gyors, pörgős játékot játszanak. Arra készültetek-e, hogy nagyon gyors szélsőik vannak, úgy tűnt, hogy ezen a meccsen is és korábban is inkább a szélsőket lövették a játékosok?
S. I.: - Készültünk erre, más stílusban, nem európai stílusban játszanak, európai csapatok mindig nehezen játszanak nem európai csapatok ellen.
Cs. B.: - Ami elképesztő volt, hogy 45 százalékkal védtél, úgy, hogy harmincnyolc gólt kapott a csapat. Több mint hetven lövés ment a kapura, ez általános egyébként a mai női kézilabdában?
S. I.: - Nem, ezen a meccsen nagyon gyors támadások voltak, két passz után már lőttek és ezt mi is átvettük.
Cs. B.: - Most, hogy köszöntött a város, mennyire tudsz örülni a világbajnoki ezüstnek? Láttam, ahogy a többiek, Te is lehorgasztottad a fejed a döntő után.
S. I.: - Örülök én is, de az aranyéremnek jobban örültem volna. Jobban örültem volna, ha többet tudtam volna tenni a csapatért.
Cs. B.: - Jöhet majd az arany Athénban!
S. I.: - Remélem!
Cs. B.: - Mivel nagyon nehéz dolgod volt - végül is egy gólkirálynő játszott előtted -, hogy élted ezt meg, hiszen akárcsak Irina, az ETO-ban, illetve tavaly az Európa bajnokságon is végig kezdő voltál?
Mehlmann Ibolya: - Nehéz volt, de elsősorban annak örülök, hogy a keretben voltam és részt vehettem, átélhettem ezt a csodálatos érzést, amit a döntőben a szurkolóktól, magyar emberektől kaptunk. Jó másodikként is ott ülni a padon, mert nem akármilyen játékos van előttem, tanulhatok is tőle és remélem a jövő majd nekem áll.
Cs. B.: - Jövőre például Athén. Azt mondják, hogy a következő év az ETO, illetve a magyar kézilabda nagy éve lehet, hiszen a bajnokságban vezettek, nemzetközi kupa, Olimpia és Európa bajnokság következik. Akár ebből négy arany is összejöhet.
M. I.: - Ne legyünk telhetetlenek, biztos, hogy nagyon örülnék, ha mindegyiken aranyérmet tudnánk szerezni, de én egy olimpiai aranynak örülnék a legjobban, meg persze az, hogy a klubban egy kupadöntőt játsszunk, és ott győzzünk.
Cs. B.: - A világbajnokságra mindig azt mondják, hogy a sportág ünnepe. Az ünnep után hogyan rázódtok vissza a hétköznapokba, hiszen kedden már bajnoki?
M. I.: - Nagyon rossz, igazából annak örülünk, hogy végre itthon vagyunk ennyi idő után, nagyon sok dolgot el kellene rendezni, meg kell szokni.
Cs. B.: - Tudtok pihenni, vagy egyáltalán nincs erre idő, mert Kálmán azt mondja, napi két edzés, aztán jöttök Ti is.
M. I.: - Kaptunk néhány nap szabadnapot, de igazából egy hét lenne az igazi, de erre nincs lehetőség, megtanultunk gyorsan pihenni.
Cs. B.: - Belegondoltatok abba, hogy mikor pihenhettek legközelebb, mert most bajnokság, nemzetközi kupa, Olimpia, EB következik.
M. I.: - Igazából nyáron, az Olimpia előtt két hetet kapnánk.