-
Zatoichi #375 The Suffering Szerző: Dreamlite
Az Encore Software gondolt egyet, és a játék PS2-es sikerein felbuzdulva megvásárolta a jogokat, így jelen hó nyolcadikán kiadták a börtön-horror PC-s verzióját. Rengeteg vér, adrenalint pumpáló hangok, stílszerű zenék, de kissé bugyuta grafika.
Sem a parában, sem pedig a ketchup-ben nincs hiány.
Már a program főmenüjéről is ordít, hogy a játék egy teljesen egyedi ötletre épült és bizony még véletlenül sincs semmi köze a Silent Hill egyik részéhez sem. Áh, még kicsit sem, így aztán nyugodtan vessük el a gondolatot, hogy esetleg egy koppintással van dolgunk! De félre a tréfával, noha "itt-ott" érződik némi átfedés a Surreal Software és a Konami termékei között, annak ellenére, hogy SH rajongó vagyok, a Suffering menürendszere mégis jobban tetszett, holott majdnem egy és ugyanaz az egész, de legalább egérrel is navigálható. Minden opció kényelmesen elérhető, és nincsenek felesleges elemek.
A játékban egy Torque nevű elítéltet alakítunk, akit azzal vádolnak, hogy megölte saját feleségét és két gyermekét, igaz, nem emlékszik semmire. Mivel a gamma kapásból egy cutscene-vel indít, azonnal szert tehetünk a történet első foszlányaira: főhősünket Abbott Állam egy eldugott szigetén lévő Végrehajtó Intézetének egyik cellájába dugják, ahol a börtöntársak szokásos gizdulását kell végighallgatnunk, mely olyan "érdekes" nyelvezeten íródott, hogy még az angolul kevésbé jól kommunikáló játékosok is elcsíphetnek egy-egy "közismertebb" szófoszlányt. Miután végbement a hatásos bevezető, máris nekivághatunk a bokros teendőinknek, mivel nem ártana megszöknünk erről az elátkozott helyről tekintve, hogy a kivégzésnél bármi jobb lehet. Természetesen, mivel egy vérbeli horror-játékról van szó, utunk a legocsmányabb teremtményekkel lesz fűszerezve, így hát unatkozni garantáltan nem fogunk.
Kalandunk során megannyi ellenféllel kell megküzdenünk, kezdve a hétköznapi emberektől egészen a lehető legaberráltabb kreatúrákig, melyek mind-mind különböző támadási módszerekkel igyekeznek jobb létre szenderíteni bennünket. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több titokra derül fény, és már egészen a legelején megtapasztalhatjuk, hogy milyen is egy szörny élete, mivel hősünk megfelelő mennyiségű aprítás után maga is átalakulhat. Arra azonban figyelni kell, hogy még az úgynevezett insanity kijelző lemerülése előtt visszaváltozzunk, különben végzetes dolgok történhetnek! A játékban időnként segítőink is akadnak, de igazából csak a fegyvereinkben bízhatunk. A repertoár teljesen hétköznapi: kés, pisztoly, és egyéb ólomszórók, ám a penge nem csak öldökölni jó! Segítségével kisebb tárgyakat is lerombolhatunk, ami jól jöhet, ha például egy bedeszkázott ajtón akarunk áttörni. Mellesleg, ha már itt tartunk megjegyezném, hogy a programban egyes objektumokat akár el is mozdíthatunk utunkból, húzva vagy éppen tolva.
A The Suffering grafikája már első ránézésre is vegyes érzelmeket keltett bennem, hiszen bár a karakterek rémesen poligonszegények, mégis összeáll a kép, nem volt hiányérzetem. A motor előszeretettel alkalmazza a Motion Blur technikát és a shader-ek is szépen dolgozgatnak, így megfelelő felbontás esetén egészen korrekt látványban lehet részünk. A pályák előrehaladtával hősünk egyre több és több szmötyit szed magára, és meg kell mondanom, egész mókásan néz ki, mire kéthordónyi vér borítja ruházatát. Olyasmi grafikai részletességet képzeljetek el, mint anno a The Thing-ben, csak a környezet egy kicsit aprólékosabb és a textúrák zöme is nagyobb felbontású. Szerencsére mindezek ellenére a gépigény szerény maradt és manapság átlagosnak számító konfigurációnk zökkenőmentesen elfut a program.
Ami kifejezetten tetszett, az a játék hangzása és az akciók folyamán beinduló zene. Míg előbbi tökéletes térhangzást biztosít, addig az utóbbi a pergős hangulatért felel, és bizony-bizony görbült a szám, amikor szörnyek híján lehalkult a muzsika. Egyes lények a kampós végtagjaiknak köszönhetően fel s alá rohangálnak a falakon, és mivel a szellőzőrendszerek csövei is kellemes búvóhelyként szolgálnak, esetenként azokban is motoszkálnak. Ilyenkor persze csak a kattogó fémlábak hangjai alapján tudjuk nagyjából felmérni aktuális pozíciójukat, ám a szépen kihasznált EAX-nak köszönhetően nem lesz nehéz dolgunk, habár olykor-olykor én is önfeledt egérrángatásba kezdtem.
Habár a The Suffering PS2-n egészen szépen aratott, nem vagyok biztos benne, hogy a PC-s gammák közt is megállja a helyét, hiszen oly sok ehhez hasonló játék létezik már. Ez persze még nem indok a bukásra, és szerencsére én is több pozitívumról tudok beszámolni, mint hibáról, de kukacoskodó figurák mindig is lesznek. Egy biztos, nekem tetszett és aki szereti az akció dús horror játékokat, annak mindenképpen ki kell próbálnia.
Minimum vas: Celeron/Duron 1 Ghz, 128 MB RAM, 32MB-os DX8 videokártya, 2 GB HDD
Ajánlott vas: Pentium/Athlon 2 Ghz, 512 MB RAM, 64 MB-os DX9 videokártya
Pozitívumok: - Igazi horror hangulat, szuper zenék
Negatívumok: - Alacsony poligonszámú karakterek
Olvasói értékelés: 9.3
Grafika: 6 Hangok: 8 Irányíthatóság: 8 Hangulat: 8 Összesítés: 7.5