dez#99
Azt hiszem, nagyjából tudom, hogy működik a tudomány. Nem minden tudományterület használja ugyanazt a módszert. Van egy kis különbség a fizika, kémia, biológia, filozófia, vagy épp pszichológia között. Ezek mind máshogy közelítik meg a valóságot, és a modelljeik között nincs mindíg egyenes, direkt átjárás. (Pl. ezért alakulnak ki olyan ágak, hogy biokémia, fiziológia, stb.: létre kell hozni olyan vizsgálati, értelmezési módszereket, amik mindkét területtel kompatibilis, annak vizsgálatára és leírására alkalmasabb.) Namost, ha az ember szakbarbár, és ezek közül csak egyet-kettőt ismer, könnyen azt hiheti, hogy ott a válasz mindenre. Több szemszögből szemlélve már kicsit máshogy fest a dolog. Nyilvánvalóbbá válik, hogy jóval furcsa a világunk, mint hittük, és még egy jó darabig nem fogjuk tökéletesen megérteni.
A másik, hogy pl. a fizika, 300 év komoly fejlődése ellenére sem tud választ adni bizonyos nem mellékes kérdésekre. (Pl. egy egyszerű kérdés: mennyire "valós" dolog a világ? Talán csak egyfajta szimuláció? Egy ilyen kérdés pár évtizede még tökéletes hülyeségnek számított, ma már nem is annyira az. Nos, hogy fogod tudni ezt eldönteni természettudományos módszerekkel. Sehogy, mert minden fizikai eszközöd ennek a világnak a része. De máshogy még sikerülhet. Kíváncsi vagyok, van-e tipped, hogyan.)
Mindíg a pillanatnyilag legbizonyítottabbnak vélt természettudományos világmodellben, világképben kellene hinnie mindenkinek? Hmm. Tehát, pl. Newton idejében mindenkinek kötelessége lett volna elfogadni, hogy a világ olyan, mint egy nagy mechanikus óra? És hogy minden tökéletesen értelmetlen? És így tovább? (Ma ez már csak azért sem megy, mert több teória verseng egymással.)