Nem egy adott elmélet az, amiből nem szabad engedni, hanem a megismerés módszere. Az a módszer, amellyel ma a tudomány dolgozik (megfigyelés-->modellalkotás-->ellenőrzés). Amellyel, ha azt kapják eredményül, hogy a világot "Mikimanó" teremtette 1000 évvel ez előtt, azt ugyan úgy elfogadják, mint ha azt kapnák, hogy minden egy ősrobbanással kezdődött. (a tudományban éppen az a szép, hogy nincsenek a vallásokhoz hasonló dogmái)
Tehát nem mondja senki, hogy mondjuk akár az evolúció, akár az ősrobbanás-elmélet végleges, és nem szabad kritizálni. Azonban amíg egy elméletre számos bizonyíték van, nem cáfolja azt semmi és nincs megfelelő alternatívája, addig azt érdemes igaznak tekinteni. (ezek olyan kérdések, amikre százszázalékosan biztos választ úgysem kapunk soha)
Ez az egész hasonlít egy bűnügyi nyomozáshoz: A fő gyanusított mindig az a személy lesz, akire a legtöbb bizonyíték utal. Ám, ha a rendőrség olyan körülmény tudomására jut, amely kizárja, hogy az adott személy legyen a tettes, akkor az emberünket el fogják engedni és más szálon folytatják a nyomozást.
Ugyan ez a helyzet a kvantummechanikával is: a mikrovilágban az ember számára igen furcsa törvények uralkodnak. Na és akkor mi van?
Lehet róluk modell(eke)t alkotni? Lehet. A modell jóslatait le lehet ellenőrizni? Le lehet. Megtették? Igen, megtették már számtalanszor. A modell helyesnek bizonyult? Igen, helyesnek.
Ez ilyen egyszerű.
#92