DcsabaS#46
A fizikában talán a 2 legfontosabb alapfogalom a kölcsönhatás és az ok-okozati összefüggés. Az előbbi arról szól, hogy a hatások egyszerre és együtt hatnak oda és vissza, az utóbbi viszont arról, hogy a hatás (legalábbis a számunkra érdekes szempontból) csak az egyik irányban meghatározó (az ok meghatározza az okozatot).
Persze ezek csak közelítések, a valóságban valahogy keverednek ezek a dolgok.
A kölcsönhatás legtisztább megnyilvánulási formája az interferencia, az ok-okozati kapcsolatnak pedig a múlt-jelen-jövő sorrendben megnyilvánuló irreverzibilitás. A fizika számos területén igaz, hogy (elemi) törvényei kicsiben megfordíthatók. (Nem is nagyon szokták érteni, hogy akkor hogyan jelenik meg az irreverzibilitás, vagyis az idő.)
Én mindenesetre elfogadom, hogy a jelen az egy "teremtő valami", vagyis folyton keletkeznek (azaz "megvalósulnak") benne olyan dolgok, amelyek korábban nem voltak, még úgy sem, hogy az előzményekből egyértelműen következnének.
Na most a "múltba utazó" személy kb. úgy láthatná az egykor lezajlott eseményeket, mintha egy filmen nézné. Valójában a saját dimenziójában (idejében) marad, mint ahogyan a film is, amit néz. Csak éppen a film elég pontos lenyomata (ok-okozati következménye) a múltnak, ezért általa mintegy rekonstruálhatjuk. De nem változtathatjuk meg.
Az is ilágos, hogy a múlt rekonstruálása nem lehet tökéletes/teljes, hiszen akkor a jelen nem különbözhetne a múlttól (nem változhatna meg semmi), márpedig tapasztalatból tudjuk, hogy a világban van mozgás, van változás.
Ezzel együtt minden bizonnyal sokkal jobban is rögzíthető/rekonstruálható lehet a múlt, mint manapság tesszük. Vagyis nem csak képeket és hangokat, de érzéseket és gondolatokat is rögzíthetnénk, és klasszisokkal nagyobb pontossággal. (Amíg csak bírjuk tárkapacitással...)