dez#150
"Lehet annak nevezni, de ha logikusan végiggondolod, akkor nagyon is igaz. (én legalább is nem tudok elképzelni olyan, emberek által érzékelhető jelenséget, amelyre ne lehetne tudományos vizsgálatot kitalálni)"
A szubjektív észleletek jó részét nem lehet tudományosan vizsgálni. (Vagy csak nagyon korlátozottan, ami sok tudóst nem elégít ki.) Az is szubjektív, hogy van tudatod. Elméletileg lehetne olyan MI-t csinálni, ami ugyanúgy viselkedik, mint te, igazi tudat nélkül (mert mondjuk direkt csak szimulál minden viselkedést). Hogy bizonyítod, hogy te több vagy, mint mondjuk egy viselkedési program? Kívülről ugyanaz, és a tudatot belülről sem tudták eddig lokalizálni.
"Ha nem fér bele a régibe, akkor ki kell találni egy újat. (a modellek nagyon jól megférnek egymás mellett)
A gondolkodásmódnak csak néhány alapszabályt kell követnie.
pl. Megfigyelem a jelenséget és megpróbálom az előfordulásában való szabályszerűségeket, illetve más jelenségekkel való összefüggéseit megkeresni. Ha elég alapos voltam, akkor ebből kijön egy modell, amelynek segítségével jóslatot tehetek a jelenség egy adott jövőbeli helyzetben való viselkedésére. Végül ezek alapján leelenőrzöm a jóslatot."
Persze, persze, csakhogy néhány önmagában jól működő, előrejelzésre is képes modell mégis haszontalannak van nyilvánítva (mint pl. az akupunktúrában a meridiánok rendszere). A tudomány válasza: "akár úgy is lehetne, de mi mégsem hisszük, hogy úgy van, mert a saját ismereteink nem támasztják alá (itt pl. nem tudjuk, mik azok a meridiánok)".
"Először is megmutatom neki működés közben. Aztán, ha érdekli a konkrét működése, akkor adok neki egy pár matematika-, fizika-, és elektronika-könyvet."
Nyugodtan azt mondhatja, hogy az egész szemfényvesztés, és a könyveid csak halandzsák (eleve neki sem kezd elolvasni, és megpróbálni megérteni, mert minek).
"Így önmagában semmit. De ha a kezébe nyomtad volna a spec. rel. elméletet és megfelelő eszközöket biztosítottál volna annak kísérleti ellenőrzésére, akkor valószínűleg ő is be tudta volna látni a helyességét."
Hát, vannak kétségeim. Ha valamennyit meg is értett volna belőle, az ő számára ez egy olyan extrém fantazmagória lett volna, amire valószínűleg azt reagálta volna, amit fent is írtam: "elméletben akár még így is lehetne (mert logikailag helyes a modell), de attól még az egy őrűltség, hogy a világ tényleg ilyen". És talán minnél inkább próbálnád bebizonyítani, hogy mégis így van, annál őrűltebbnek nézne. Vagy, ha esetleg mégis meglátta volna, hogy mégiscsak "van benne valami", valószínű nem vállalta volna be, hogy ő is ezt próbálja elhitetni a kortársaival, mert akkor őt is totál őrűltnek nézték volna az emberek, illetve a többi korabeli tudós, akik nálánál még kevésbé látták volna át azt. (És egy másik vetület, hogy ő kora egyik legnagyobb lángelméje volt, és igencsak lesúlytó lett volna a számára, ha valaki eléáll egy sokkal magasabb szintű tudással.)
"Ha tényleg sok ember tapasztalja, akkor az egy idő után mások meg fogják próbálni tudományosan is leelenőrizni, magyarázatot találni rá. (ahogy ez már számtalan esetben megtörtént)"
Igen, csak ez lassú folyamat.
"Most nem pusztán azért hiszek inkább a hozzáértőknek, mert ők "hozzáértők", hanem mert tudom hogy a jelenlegi ismereteik valóban megalapozottak, tehát ha valamit állítanak, akkor azt nem "csak úgy" állítják."
Mindíg volt valamiféle megalapozottsága az állításoknak.. Ami akkor nagyon is logikusnak tűnt.