Szerintetek?
-
Ace McCloud #2884 Kedves Zsuzsa !
A világ összes kincséért sem szerettelek volna megbántani, és nem akartam azt sem állítani, hogy mindent szó nélkül nyelj le :)
Csupán ama nemes szándéktól vezérelve írtam soraimat, hátha tudok némi segítséget nyújtani neked, és azoknak akikkel együtt leszel. Azonban abból ítélve amit a soraidból kiolvastam arra következtettem hogy teis bánsz úgy a partnereiddel ahogyan egy kutyával sem bánnál...
Éppen ezért nem kell csodálkozni ha néha teis megkapod a pofonokat, és nagyon elszomorít hogy ilyen félresikolott tapasztalataid vannak a fiúkkal. Sajnos egy hoszabb kapcsolat során ez a dolog nagyon visszaüthet, és a fiúk csak egy ideig hiszik hogy valamiért haragszol, és azért vagy velük ilyen :O) kegyetlen, késöbb megunják a harcot hogy jó kapcsolatot sikerüljön veled felépíteniük, és amellett hogy nagyon rossz tapasztalatokat visznek tovább, még életreszóló ellenségeket is szerezhetsz. Nemis beszélve arról hogy megszokod ezt a viselkedésformát, és bizony könnyen vénkisasszony maradsz. Tudom jobban tetszett volna hogy a kedvedben járva lelkessen kardoskodok az igazad mellett, de hála édesapámnak rájöttem hogy ez egyáltalán nem vezet helyes útra senkit.
A kapcsolatos milyenségét igazából csak te tudod jól megítélni, és hogy megéri az illetővel foglalkozni vagy sem, de ha annak ellenére vele maradsz hogy nem tudsz túllépni a problémáin - ezesetben még meg is értem - illetve ő a tiéiden, akkor csak az idődet, a szellemi, és testi erődet pazarlod fölöslegessen, és nem tudsz teret engedni egy másik kapcsolatnak.
Amikor eljön a megfelelő illető mindegy hogy szegény, gazdag, testi vagy ne adja isten szellemi fogyatékos, akkor azt fogod érezni hogy annyira szereted hogy jobban esik ha neki kedveskedhetsz, mintha ő kedveskedne bármivel a számodra. Sajnos mi fiúk kicsit kölykök, hiúk, figyelmetlenek komolytalanok vagyunk és leszünk mindíg is, és időnként szükségünk van arra hogy tudjuk, más lányt is képessek lennénk levenni a lábáról, de ugyanakkor nem bírjuk elviselni hogy esetleg a partnerünknek vannak hasonló sikerei. De hatalmas önfegyelemmel, és tapasztalattal megtanulhatjuk hogyan legyünk úrrá ezeken a kényszereinken, és ehhez a társunk segítsége, és kitartó ébersége is szükségeltetik. Mindazonálltal ha egy általad körülírt kapcsolatba belekényszerítik az embereket, csak a csalódások száma, és a rossz tapasztalatok fognak gyarapodni. Ellenben ha a feleségem tenne hasonló lépéseket - lásd iwiw - azt én tuti felkínálkozásnak venném ahogy minden éppeszű ember tenné, kivéve aki esetleg bele sem gondolva jószándékúan megteszi. Nemtudom nálatok ki kezdte a dolgot, de szerintem sűrgőssen zárjátok le, mert jó útra biztos nem vezet. Nem osztani szerettem volna az észt :O) csak segíteni szeretnék nektek, és azoknak akik hasonló hibákba esnek. Magam is végigjártam hasonló utakat, és ha jóatyám nem beszélget el velem néha nem túl kellemessen, bizony ma nem élnék boldog házasságban.