Segitsetek
-
#85
Itt van kit én szeretek,
De hozzászólni nem merek,
Félek ha én ezt megteszem,
Megharagszik, és nem beszél velem.
Elfelejt s nem vesz észre,
Nem vagyok méltó a szeretetre,
Nem foglalkozik már velem,
Lehet hogy el is felejtette a nevem.
Ó te kegyetlen Szerelem,
Mond miért teszed ezt velem,
Miért hozol ilyet a fejemre,
Miért hozol fájdalmat lelkemre.
Én hozzászólni nem merek,
S Vele soha nem beszélek,
Te a fejemre átkot küldtél,
S rajtam egy jóízűt nevettél.
Nem segítesz rajtam,
Azt mondod oldja meg magam,
De ezt megoldani nem lehet,
Hisz a te ajándékod a szeretet.
Téged ez nem érdekelt soha,
Bármilyen őszinte volt a síró hangja,
Csak nevetsz, mert megteheted,
Mert te a fájdalmat nem érzed.
De én azt kívánom neked,
Veszítsd el a képességed,
Szeress te is ahogy én teszem,
Kínzó fájdalommal élem életem.
Akkor majd megtudod te Isten,
Milyen érzés az a reménytelen,
S te is érezd a vérző szíved,
Mikor fekete homály fedi lelked.
Akkor majd nem tudsz nevetni,
S megtanulod mit jelent szeretni,
Nem fogod az embereket kínozni,
S fogsz majd rajtuk segíteni.
Akkor majd boldog leszek,
S akkor majd én is nevetek,
Majd te is nevetsz együtt velem,
Hiszen szép lesz az én életem.
Akkor érted egy imát elmondok,
Miközben az égre mosolygok,
De addig én gyűlöllek,
S mindenki előtt lenézlek.