Segitsetek
-
#80
Nem tudom hol is kezdjem,
Mert lehet hogy Ő a Szerelmem,
de lehet hogy csak egy őszinte igaz Barát,
kinek még nem nyertem el haragját.
Nem tudom mit érzek,
Szerelmet vagy félelmet,
Vagy csak rettegek,
Mert megőrzött rólam egy emlékképet.
Ah! Istenek mért nem hagytok engem,
Mért jelentkezik egy nagy szerelmem,
Mért kell felkavarni szívem,
Mért nem nyugodhat lelkem.
Hiszen ha még mindig szeretem,
Nem lesz boldog életem,
Mert ha kell Vele beszélnem,
Megbicsaklik a nyelvem.
Már a múltban is rettegtem,
Mikor Vele beszéltem,
Pedig csak Ő állt ki mellettem,
Mikor a hullámok átcsaptak felettem.
Mért nem maradhatott a múltamban,
Mért nem jelent meg csak álmomban,
Mért kell megint szeretnem,
Mért kell megint szenvednem.
Ha újra megszeretem,
Felborul az életem,
Nem merem Neki elmondani,
S így össze fogok törni.
Mért nem vagyok a szavak embere,
Mért kell a szívemnek rettegnie,
Mért kell egyedül lefeküdnöm,
Mért kell a magányba merülnöm.
Mért kell hogy így legyen,
Mért nem halhatok meg csendben,
Jelentkeznie mért kellett,
El mért nem feledett.
Jobb lett volna meghalni,
A Föld felszínéről eltűnni,
Most nem fájna e pillanat,
Nem kellene keresnem a szavakat.