Segitsetek
-
#73
Nem tudom, hogyan mondjam,
Mert még szerelmet nem vallottam.
Nem tudom, hogyan kezdjem,
Félelmem nagy felettem.
Nem tudom meddig bírom még,
De Nélküled az életből elég.
Nem tudom hogyan mondhatnám el Neked,
Hogy mennyire hiányzik Szereteted.
Olyan gyönyörű a hajad,
Olyan gyönyörű az ajkad.
Olyan gyönyörű a kezed,
Olyan gyönyörű mindened.
Mért van az, hogy nem szeretsz?
Mért van az, hogy elfeledsz?
Mért van az, hogy nem veszel észre?
Mért van az, hogy más nem kéne?
Mond mért van az, hogy nem szólsz hozzám,
Csalódtál bennem, haragszol rám?
Vagy nem hívtam fel a figyelmed,
Mért van az hogy Nélküled élem életem.
Szóval nem másért írtam e levelet,
Hogy megmondjam mennyire Szeretlek.
De ebből ez nem derül ki,
Mert érzelmem nem teljesen fejezi ki.
A szerelemből imádat lett,
S ezt az érzést kifejezni nem lehet.
Nem tudom leírni mit érzek,
S félek soha nem értesz meg.
Mivel Te soha nem fogsz szeretni,
Elbúcsúzom, mert így nem lehet élni.
Elmegyek s csendben meghalok,
Zaklatni többet soha nem fogok.
De ha majd egyszer a síromnál állsz,
Könnyet miattam ne hullajts ám,
Hanem írd a porba csendesen,
Hogy őt valaha én is ismertem.
S legalább ott boldog leszek,
S ígérem Rád mindig figyelek,
Megvédelek minden bajtól,
S nem kell félned a holnaptól.