Segitsetek
-
#71
Oh! Halál mért nem találsz meg engem,
Mért nem foglalkozól már velem,
Mért nem veszed már el életem,
Mért kell itt még szenvednem.
Már az életet gyűlölöm,
Nem lelem benne örömöm,
Nincs miért itt éljek,
Nincs kiért hogy itt szenvedjek.
Nincs célom mely itt tartana,
Nincs senki ki rám gondolna.
Kit érdekelne élek vagy halok,
Vagy éppen mire is gondolok.
Én is utálom az emberi nemet,
Utálom az érzelmeket,
Már irigylem ki halott,
Ki az életnek hátat fordított.
Gyűlölöm ki szeret élni,
Ki még tud nevetni,
Azt se szeretem,
Ki csak siránkozik nekem.
Kedvelem ki elmegy mellettem,
S nem törődik velem,
Megölni volna kedvem,
Ki megszólít engem.
Gyűlölöm ki szerelmes,
Utálom ki szellemes,
Undorít az ki egyhangú,
Megőrjít ki szomorú.
Gyűlölök mindent s mindenkit,
Magam mellett nem viselek el senkit.
Már csak a Halált várom,
Már csak Őt imádom.
Vágyom hogy elvigyen,
Életem véget érjen.
Hogy rám senki se emlékezzen,
Elmúljak az örök feledésben.