Segitsetek
-
#53
álmodtam, hogy lányom született,
kerek arcával rám nevetett,
kis kezével megfogta újjam,
kerek szemmel figyelte szavam.
olyan boldogságot sosem érezetem,
hirtelen teljes lett életem,
s örömöm csak az fokozta,
hogy egészségessen jött a világra.
minden percben csak néztem,
s könnyeztem mikor hozzáértem,
mikor magyarázott nekem,
olyankor őszintén nevettem.
majd láttam hogy felcseperedik,
s kapcsolatunk nem változik,
mindig mindent megbeszéltünk,
s együtt sírtunk vagy nevettünk.
majd egyszer egy férfit felhozott,
kit Barátjaként bemutatott,
s bár féltékenyen éreztem magam,
mégis mindig mosolyogtam.
az esküvőjükön összetörtem,
azt hittem, hogy elvesztettem,
de sűrűn meglátogatott,
s mindent elmondott.
következő emlékképem,
hogy az ágyban felébrettem,
s csendben a fal felé fordúltam,
s egyedül magányosan zokogtam.