Segitsetek
-
jefferson83 #165 Otthon, egyedül…
Ülök magamban vendégem a csend,
Szűk kis szoba hol gondolatom mereng,
Távoli táj az a gyönyörű lány,
Mi jó ideje az eszemben jár,
Nem is tudom miért gondolok vissza,
Sok rossz érzés nyomasztott miatta,
Mesélni sincs kedvem róla,
Annó nem hajlottam a jó szóra,
Körül vettek kik igazán szerettek,
Ó hányszor szóltak bolond fejemnek,
Szerelmes szívem erősebb volt nála,
A józan ész nem rúghatott labdába,
Az idő viszont gyógyítja a sebet,
Ő velem van, már csak a jóra emlékezek.