Segitsetek
-
#161
Testem lángol forró lázban
Lelkem eltűnik a homályban
Életem már nem lehet megmenteni,
Így arról be kell számolni.
Nem tudom mit tudok felmutatni,
Nem tudtam semmit elérni,
Volt kit szerettem,
De senki nem szeretett engem.
Senkiként születtem,
Semmiről szólt életem,
Célom el nem értem,
Nincs ki megjegyzi nevem.
De magam el kell adnom,
Nem lehet az a sorsom,
Hogy a Földre visszaküldenek,
S még egy életet végigszenvedjek.
Nem akarok visszamenni,
Nem akarok már szenvedni,
Nem akarok többször élni,
Gyűlölök már szeretni.
Lássuk, hogy is éltem,
Életemben mit is tettem,
El mennyit is értem,
Lássuk mi az ítéletem.
Szegényként születtem,
S gazdag sosem lettem,
Az iskolában kerülve,
Jártam szemem lesütve.
A szerelem ekkor még elkerült engem,
Csendesen éltem életem,
Bekerültem a középiskolába,
S itt estem az első hibába.
Azt hittem vagyok valaki,
El fog ismerni mindenki,
De egy gyönyörű Lányba beleszerettem,
De megszólítani nem mertem.
Aztán elkeztem a suli mellett dolgozni,
Hogy a család meg tudjon élni,
S rájöttem senki vagyok,
Viszonzott szerelemre nem gondolhatok.
Fősulit elkezdve már nem volt életem,
S megjelent a lassan ölő betegségem,
Így csak a munkának s az italnak éltem,
S alkoholistaként e sulit elvégeztem.
De itt léptem a második pocsolyába,
Beleszerettem egy évfolyamtársamba,
Ahol csak tudtam mindig segítettem,
Szerelmet nem vallottam sohasem.
Ittam s dolgoztam,
Senkire nem gondoltam,
Még egy Hölggyel nem beszélgettem,
S a Súgópartra el nem kísértem.
Sokat beszélgettünk,
Sírtunk s nevettünk,
Majd ismét tűzbe nyúltam,
Megszerettem elfutottam.
Elkeztem több helyen dolgozni,
Három munkahelyre bejárni,
Ha az egyik helyen végeztem,
Hogy a másikra odaérjek siettem.
Majdnem egy évig ezt csináltam,
Munkából munkába futottam,
S az egyik munkahelyen,
Újra nagy hibába estem.
Szereztem egy igazi Barátot,
Ki bennem megbízott,
De Barátságát gyorsan elvesztettem,
Mert beleszerettem, elmenekültem.
Ekkor nagyon letörtem,
S majdnem megint alkoholista lettem,
Egy Hölgy kit egykor szerettem,
Megmentette rusnya kis életem.
Újra a Barátja lettem,
Mindent megosztott velem,
Neki én is mindent elmondtam,
S a Barátságát eddig megtartottam.
S az utolsó hibát elkövettem,
Megint megszerettem,
De e titkot el nem mondtam,
Magamnak megtartottam.
Nem tudtam így tovább élni,
Elkeztem menekülni,
De megsérteni nem tudtam,
Így a halált válsztottam.
Most előtetek álok Istenek,
Életem nyújtom már felétek,
De tudom semmit nem tettem,
Sorsom: újra éljem életem.
Mutassátok a kaput hol át kell mennem,
Hogy újra kipróbáljam az életem,
S még pár évtizedet leéljek,
S életemnek újra véget vessek.
Az ördögi körből nem tudok kiszálni,
Végzetem az újra meg kell születni,
Mindig csendesen szenvedni,
S reménytelenül szeretni.