Segitsetek
-
jefferson83 #153 Á la nature:
Visszapillantás egy régi szerelemre...
Volt egy ember kit valaha szívből szerettem,
Kinél jobbat álmodni se mertem,
Kivel hittem, hogy leélem életem,s
Kinek testében nevelkedhet szerető gyermekem.
Azonban eljő a nap mikor ráeszmél az ember,
Hogy az élet nem egy mesekönyv ami a polcon hever,
Nem a mese, melynek a vége előre megírt szerep,
Az élet más…
A nagyvilágban semmi sem oly egyszerű,
Mint könyvek lapján az a rengeteg betű.
Akkor gyúlt fény szerelmes fejemben,
Mikor kedvesem búcsúzó tekintetére meredtem.
Azt mondta, néki az igazi boldogság kell:
„Nem nyugszom még meg nem lelem, más nem érdekel!”
Nem volt erőm, s időm se utána szólni,
- A boldogságot nem keresni kell, csak megélni.
Így váltunk el egymástól a nagy Ő meg én,
Mint két idegen e tágas földtekén.
Azóta se keresztezi egymást életünk,
S egyikünk se mondja: „Nem jó ez így nekünk!”
Maradtak nekünk továbbra is a kellemes emlékek,
Melyek az idők során fakulni kényszerültek.
Rájöttem, hogy az elsőt, az IGAZIT, mily könnyű szeretni,
Mégis egyre nehezebb a rosszat feledni.
UI:Első versem, remélem valakinek tetszik :)