Segitsetek
-
#1307
Szerelmes Szív hevesen dobog,
S némán és vakon csak kullog,
Nem lát nem hall semmit sem,
Csak bandukol s néz sejtelmesen.
Vajon vidámságra lel ha befordul a sarkon?
Vagy rém álma válik valóra azon a porondon?
Nem tudhatja ez sajnos előre,
Mi következik egy futó ígéretre.
Mert a Hölgy kit szíve szeret,
Tett neki egy futó ígéretet,
Hogy ma most itt találkozik vele,
S megtudja hogy mellette e vagy nélküle.
A Szerelmes Szív lassan baktat,
Mintha fájna neki minden mozdulat,
Pedig csak a kétség mi lassítja,
S a félelem testét elárasztja.
Fél retteg mi vár rá a sarkon,
Várja e őt Szerelme csengő hangon,
Vagy csak pofont kap ismét az élettől,
S fájó bántó szavakat Szerelmétől.
Szerelmes Szív szinte egy helyben topog,
Szinte ő már előre nem is mozog,
Lába reszket, tenyere izzad,
S a verejték homlokára szárad.
S mintha varázslat történt volna,
Szerelmes Szív távozik futva,
Megfordult elmenekült e terhet nem bírta,
Szerelmes Szív e harcot feladta.
Pedig ha azt tudta volna,
Szerelme ott vár, csak rá gondolva,
S nem érti hol is lehet,
Ki szívét mondott sok szép rímet.
Nem tudja hol lehet szerelme,
Kinek ajkára csókot pecsételne,
Kinek rímeit könnyes szemmel dalolja,
Kit szeret s álmait vele álmodja.
Szerelmes Szív csak rohan meg sem állva,
Rohan el messze levegőt kapkodva,
Hátra nem néz nincs hozzá bátorsága,
Eluralkodott benne rég meglevő gyávasága.
A Hölgy hullajtja a könnycseppeket,
Átkozza a Szerelmet az Életet,
Majd elindul s betér egy patikába,
S otthon pirulákat vesz a szájába.
Halált e pirulák hozzák el Neki,
Úgy tűnik csak kisírt szemmel alszik,
De szíve meghasadt ezt el nem viselte,
Életét egy mozdulattal bevégezte.
Szerelmes Szív előveszi fegyverét,
S egy golyó kiszakítja a szívét,
Holtan fájdalmas arccal hullik a porba,
De Ő megnyugvással megy a halálba.