Segitsetek
-
#1174
Szerelmem!
Oly boldog voltam egyszer,
De mára már szívem sem ver,
Oly csodálatos fény vett körül,
De mára lelkemre sötétség ül.
Pár hónapja még boldog voltam,
Az égről még a csillagot is lehoztam,
Minden álmom teljesülni láttam,
S magamnak semmi mást nem kívántam.
Hiszen akkor azt hittem,
Hogy örökre itt leszel velem,
S boldogok leszünk mindörökre,
Hiszen számíthattunk egymás szerelmére.
De mára már nem ezt érzem,
Hiszen összetört már a szívem,
Hiszen elhagytál tán már nem is szeretsz,
De szemeddel mindig rám nevetsz.
Nem tudom mit hibáztam,
Pedig emlékeimben mindig kutattam,
Ohhh, mond meg mit tegyek,
Hiszen tudnod kell hogy szeretlek!
Mond meg vége miért lett,
Mi volt a hiba mi ennek véget vetett?
Mond meg s akkor megváltozom,
Hiszen boldogságom fel nem adhatom.
Tudom hogy Te is érzel valamit,
Mert köztünk a levegő szórja a szikráit,
Mikor pillantásunk végre összetalálkozik,
Szemed az emlékektől a mosolytól káprázik.
Nem tudom hogy én mit vétettem,
Nem tudom mi történ Veled s velem,
De én Nélküled már nem bírom,
Elvesztésed soha fel nem foghatom.
Oh, kérlek ne hagy elveszni,
Mond, hogy tudsz még szeretni!
Kérlek gyere vissza mellém,
Életem csak Veled élném.
első körben ez jött most le! nem lett túl fényes, de nem vagyok ráhangolódva a rímekre sajnos! sorry!