Segitsetek
-
#1121
Rámhullik a vérem
Zúg a fejem,
kattog-kattog
Zaklatnak a gondolatok,
lassan lyukat ütnek rajtam,
Hosszú a vonat,
én vagyok a sín,
Hatalmas a nyomás,
nemtudom, hogy kiengedni,
Úgyérzem, felforr a vérem,
Szívesen engedném folyni,
Nem engedi a létem,
Tudom, hogy szükség van rám!
Nem kapom a kaput,
nem tudok bemenni,
Vakon tapogatózom,
Majd kiugrik a szívem,
Mintha egy kalapács dobogna,
Nem tudom, hogy meddig bírom,
Hát meddig bírhatom,
Érzem veszni életem,
Érzem, hogy az Én életem,
Tudom, hogy van mit tehetnék,
De nem kapom a kulcsot,
Felforr a vérem,
Elvisz tőlem az ár,
erős a sodrás,
Talán elnyel a folyó,
Gyorsan evezek,
De nem haladok előre,
Talán lehullnak lassan a csillagok!
Az én fejemre,
És végre
végre meghalok...
/2007.július 18. 9 óra/