1585
Segitsetek
-
Bájital #1145 Álomporban fürdik az éjjel
táncba készül a Mindenséggel
tündérek kacaja,mint fuvola
altatódalt zeng csillagok hada...
Hát jöjj,ne várass soká
láss te is az éj küszöbén át
halljad az égi fuvolát
az éjszaka csak reánk vár...
Álmodunk csodákat és fényeket
vágyakat és reményeket
gyermeki mosolyokat
tünde hajnalokat...
Hajtsuk fejünket Isten ölébe
kezében tarthassa megfáradt lelkünket
áldásában megnyugodthassunk
új nap hajnalán erőre kapjunk...
Hát jöjj,ne várass soká
Álomország hidd el vár
én hallom az égi fuvolát
és hallom Isten halk szavát...
Ha álmodhatnék... -
Bájital #1144 hát nem jött...:-) -
Bájital #1143 [IMG]Tünde blog T%FCnde%20blog%2003Red_Sun_02.jpg[/IMG]
nem tom hogy fog-é jönni...próba...:-) -
Bájital #1142 Fúúú...figyelj...most turbózom magam...100-al...azt is hozom...még kép feltöltés vagy mi nem sikerül ide...de azt is fogom próbálgatni...:-)
Hungarian Dance Selektion
EZ NEKED JÖN BOGYÓKA...IGAZ,TÖBBIEKNEK IS...:-) -
Bájital #1141 Jajj...nagyon sirály sikerült!!!!!! -
Bájital #1140 Szia Bogyóka!Nagyon szépet írtál,és nagyon sajnálom.Én is padlógáz 2-vel vagyok.
Hangulatom most iljen:
Szívem Digital
próba....:-) -
#1139
hidd el én is úgy vagyok, de az érzelmek beszélnek sok versben ami valójában van sajnos. -
#1138
szépek,csak én úgy vagyok vele,ha boldog vagyok,akkor a poetica nem megy. visszaszorul -
#1137
Annyira nem szerelmes vers talán, de nagyon mélyponton vagyok egy szakítás miatt:((
Utolsó versem Hozzád
Eljött az idő amire számítottam,
Elhagytál és még nem is láttalak utoljára.
Én úgy szerettelek mint sosem senki mást,
De talán Te kihasználtál a végén már.
Hirtelen jött üzeneted, mint derült égből a
villámcsapás.
Nem bírtam feldolgozni,
Álmatlan éjszakáim kísér engem,
de bekellett látnom, hogy engedjelek el.
Elengedlek Kedvesem, de nagyon Szeretlek,
még mindig várlak, hátha mégis visszatérsz.
Fáj, hogy itt hagysz, szívem vérzik.
Hirtelen jött a szakítás, de nem értem,
hogy miért múlt el a szerelmed.
Mit tettem, hogy elmúlt ez nyitott kérdés Nekem!
Miért nem mondtad mikor kérdeztelek?
Miért nem mondtad, hogy nem akarsz már?
Miért hitegettél és mondtad, hogy szeretsz?
Ennyire nem fájt volna, ha szemembe mondod,
hogy ELÉG volt!
Talán zavart, hogy bohókás voltam,
sokat játszottam, és sokat nevetem.
De nem vettem észre, hogy zavart volna,
Talán már ez volt a baj.
Voltak szép éjszakáink, szép reggeleink,
mikor csókkal ébresztettelek fel, és öleltelek.
Nem feledem el sosem, imádtam testedet,
szíved dobbanását hallgattam éjjelente.
Imádtam arcodat, szádat puszilgatni,
és most is akarnám, de nem lehet már.
Isten áldjon Kedvesem, szép és jó volt Veled!
Ne feledd!
Kívánom, hogy találd meg azt, aki így szeret majd,
mint én szerettelek, aki így imád majd.
Kérlek, gondolj Rám néha ne felejts el, mert
Én sosem felejtelek el, és itt vagy a szívemben.
Búcsúzom Kedves, nagyon szeretlek még mindig -
#1136
Hát lehet...
akkor is írtam amikor együtt voltam Vele,de akor is olyankor amikor hiányzott :)....
De mostmár úgyérzem h bármikor tudnék...majd meglátjuk (: -
#1135
hát igen! ez ilyen! az ember boldog, akkor nem igazán születnek fenomenális költemények! legalábbis szerintem. -
#1134
Nagyon köszönöm....
kár h egy világrengető veszteség ihlette...
-
#1133
wow! ez egy remekmű!gratula hozzá! ez fantörpikus! -
#1132
Gratula a versekhez! -
#1131
nem tom, h volt e már korábban.... egyik legkedvencebb versem!
Michael Drayton :
Búcsú a szerelemtől
Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld esküinket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
(Szabó Lőrinc fordítása) -
#1130
Sajnos :(
Sivatagban álmodok
Egyedűl járom az utam,
Miért hagytál magamra Uram,
Egyedül hálok a világ porában,
Belefullok a világ örökös bajába.
Kiszáradt a világ torkának szára,
Nem folyatom érte, már könnyeim
Belefáradtam ebbe az örökös csatába,
Nem visznek tovább már lomha lábaim.
Leteper a száraz szívem sajgása,
Érzéketlen testem e homokba fúllik,
Teleszívom a tüdőm a dűnékkel,
S ereimből a vér a sivatagra hullik.
Álmodok én még sok magassat,
mélyen a véres sivatag dűnéi alatt,
De hiába minden mélység s magasság,
Ha az álmom csak a sivatag porának marad.
/2007.július 24. 23óra 30perc/
-
Mirk #1129 van ez így -
#1128
De itt egy másik, ez h teccik?....
De jó lenne, ha lenne...
De jó volt,
De jó volt, mikor azért jöttem, hogy maradjak,
Mikor azért álltam, hogy haladjak,
S mikor vártam,
Vártam Rád,
S vártam, hogy együtt lehessünk.
***
Zavart,
Zavart, hogy várnom kell,
Zavart, hogy nem lehetek veled minden percben,
De most úgy érzem,
Úgy érzem, hogy ezer évig kell még várnom,
És az sem elég,
Az sem lesz elég.
***
Bárhová esik pillantásom,
Téged látlak!
Téged látlak mindenben,
A Napban s a Csillagokban!
Téged látlak bennük,
De te mindeggyiknél szebben ragyogsz.
***
Ha elhagysz,
S ha végül elhagysz,
Mi marad nekem,
Egy könnycsepp, egy fájdalom, mely nagyobb e világnál,
Szörnyűbb a túlvilágnál...
Ha elhagysz,
S ha mégis elhagysz,
Nem marad más nekem,
mint a Nap, s a Csillagok,
melyek hamis ragyogással;
Mindig hazug ragyogással
Téged utánoznak,
De mindig csak utánoznak,
soha nem lesznek olyan szépek, mint Te,
soha nem fogják beragyogni,
az Én szívemet.
***
Bennem nem marad más,
Nem lesz másom, mint a hit,
Önmagamban és benned;
Kettönkben és egy szebb világban,
Egy reménysugárban,
Mely villámként tör ki majd belőled,
ha észreveszed,
S észreveszed,
hogy elvesztettél,
hogy elveszettük egymást...
***
-
#1127
Különben úgyérzem tényleg világfádalmam van 
elhagyott a barátnőm...
-
#1126
Köszi,
dehát amatőr versíró lennék :) -
#1125
nekem teccenek, de sajna nem szerelmes! ez inkább az amatőr versírókhoz illene! ott van mindenfajta! de gratula hozzá! tényleg yoook! -
Mirk #1124 az első nekem túl világfájdalmas, a második nagyon művészies de az jobban tetszik -
#1123
Senki nem értékeli?...
-
#1122
Falra festett a valóság
Izzanak a falak,
Vörösen izzanak.
A festmény szétfolyik,
ami rajta volt értelmét veszti.
A festékcsepek összefutnak,
egybeolvadnak,
Nem hallgatnak már az ecsetvonásra,
Pedig egyszer elrendezte valaki őket.
Valaki a káoszból rendet csinált,
Megteremtette a békét,
És értelmet adott a tintának,
értelmet adott gondolatainak,
Megszületett a festmény.
Izzanak a falak,
Vörösen izzanak.
A megteremtett gondolatok elvesznek,
A rend káosszá újjúl.
Már nincsen festő, nincsen értelem,
Mineden egy nagy zűrzavar.
Izzanak a falak,
Izzik alattam a padló.
Felemelném a lábam
De akkor a másikat égeti,
Lassan én is szétfolyok,
Nincs már ki értelmet adjon,
Létem a káoszba fullad.
Izzanak a falak,
Veressen izzanak,
Izzanak a dühtől,
Izzanak a jótól,
Izzanak a gyűlőlettől,
melyet a káosz iránt érzek!
/2007.július 18. 10 óra 55 perc/
-
#1121
Rámhullik a vérem
Zúg a fejem,
kattog-kattog
Zaklatnak a gondolatok,
lassan lyukat ütnek rajtam,
Hosszú a vonat,
én vagyok a sín,
Hatalmas a nyomás,
nemtudom, hogy kiengedni,
Úgyérzem, felforr a vérem,
Szívesen engedném folyni,
Nem engedi a létem,
Tudom, hogy szükség van rám!
Nem kapom a kaput,
nem tudok bemenni,
Vakon tapogatózom,
Majd kiugrik a szívem,
Mintha egy kalapács dobogna,
Nem tudom, hogy meddig bírom,
Hát meddig bírhatom,
Érzem veszni életem,
Érzem, hogy az Én életem,
Tudom, hogy van mit tehetnék,
De nem kapom a kulcsot,
Felforr a vérem,
Elvisz tőlem az ár,
erős a sodrás,
Talán elnyel a folyó,
Gyorsan evezek,
De nem haladok előre,
Talán lehullnak lassan a csillagok!
Az én fejemre,
És végre
végre meghalok...
/2007.július 18. 9 óra/ -
#1120
Arany, rózsa és vér
Arany a hely ahol járok,
arany,mert bearanyozva járok!
Rózsa nyílik bal kezemen,
könny folyik a jobb kezemen,
És vér,
Vér folyik mindenemen!
Ha nem vagy velem,
e hely csak egy a sok közül,
az arany csak egy fém nekem!
A rózsa elhervad, elszárad,
Eltűnik, mintha sosem lett volna.
De a könny,
a könny és a vér
folyik tovább...
Lőrincz Tamás -
#1119
Eltelt két év, talán elmúlt minden napja,
Szenvedés és gyötrelem lenne a viszhangja?
Nem hallom én ezt a zajt,nem volt soha hangja,
Nem volt ez más,mint a hamisok haragja!
Hittél a rossz nyelvnek,
Megindult benned egy bomlás,
Elölik a szívedben az utolsó vészkongást!
Soha ne az eszednek hidj,
Élj mindig a szivednek,
Mert benne vagyok én,
és mindazok kik szeretnek!
Figyelj a szavakra,
mégha semmit sem mondanak,
Hallgatnak, mert panaszoltad,
A rosszak hova juttatnak.
Hamis tanúk, hamis tények,
Visszafogják a jók szívét,
Nemhallhatod mit mondanak,
Ha nem látják a szemed színét!
Tudják, hogy Te vagy az,
ki a végső fát kidöntöd.
Te mondod meg,hogy
akasztás lesz, vagy bölcső,
ahol a remény újjá megszületik
s a kivágott fákat újra éltetik!
Nézz magadba,nézz jó mélyre,
Nézz meg engem,
Figyelj végre,
Láss tisztán és lásd a napfényt
Hidj a szívnek,
Hagyd a rossz pénzt,
Ne hagyd magad lefizetni,
Ne hagyd az életed elvetni,
Mert a döntés nem tiéd volt,
Ne legyen a bomlás termék egy holt,
Ha a szívedre hallgatsz,
Kettőnk öröméről hallhatsz,
Nézz magadba nézz jó mékyre,
Nézz meg engem, s megértesz végre!
Lőrincz Tamás -
Akasha9 #1118 Sírköveknek komor dísze,
A szíveknek bús emléke.
Mint felejtő rózsa illat,
Gondolatban illan-illan,
Egy kedves arc mosolya.
Lelkünk csendes sóhajtása,
Messze van még nyugodása.
Mint viharok óceánja,
Csak a hullámokat találja,
Könnyeinknek kiáltó szava. -
#1117
drága tündérkém,
lefekvéshez készülök,
de érzem nemtudok aludni,
mert csak rád tudok gondolni.
szeretném ha itt lennél velem,
átölelhetnélek,kedves csókot adnék,
összebújnánk,és együtt álomba szenderednénk... -
balintART #1116 A múzsa
ÉLETET ADOTT S IHLETET
ARCA VIRRASZTVA IS SZÉP MARADT
ÉS TÖRÉKENY TESTE SOHASEM
ROSKADT LE A KERESZT ALATT.
A SZÍVNEK NINCSENEK RÁNCAI
CSAK EZER GYÖKERE ÉS ÁGA
A MÚZSA CSÓKJA, S SZERELME
ELKÍSÉR A MÁSVILÁGRA
![]()
-
balintART #1115 ![]()
A múzsa
ÉLETET ADOTT S IHLETET
ARCA VIRRASZTVA IS SZÉP MARADT
ÉS TÖRÉKENY TESTE SOHASEM
ROSKADT LE A KERESZT ALATT.
A SZÍVNEK NINCSENEK RÁNCAI
CSAK EZER GYÖKERE ÉS ÁGA
A MÚZSA CSÓKJA, S SZERELME
ELKÍSÉR A MÁSVILÁGRA
![]()
-
#1114
meg... nem offolok
-
baca01 #1113 bírlak XDXDXD -
#1112
mondjátok szó szerint
Beer luck! -
#1111
ték és nagyon jók::))))) 
-
#1110
ez nagyon aranyos :)) -
Mega22 #1109 Bátran légy onmagad,akárhogy ráncigálnak,
királynak lássanak, vagy muzsikus cigánynak!
Folemel tisztelettel a sors, vagy legyur
a páholyban a porban
az vagy ami belul!!! -
Mega22 #1108 Gyulolom a várakozást-mégis várok.
Gyulolom a konnyeket-mégis sírok.
Gyulolom az életet-mégis élek.
Hisz téged várlak, érted sírok, érted élek!!! -
Bájital #1107 Nagyon szépeket írtatok,gratulálok hozzá. -
#1106
Egy futó pillanat,
Mely hirtelen tovaszaladt,
De emléke örökre megmarad,
S ettől szívem meghasad.
Egy Hölgyet láttam egy padon ülni,
Kitől egy srác kezdett távolodni,
Lassan kezük egymástól elcsúszott ,
S a srác megfordult, többet vissza nem pillantott.
Csak ment ment járta az útját,
Csak egykedvűen szedte a lábát,
A Hölgy hiába szólt utána,
Ö csak ment mint aki nem hallotta.
A Hölgy arcán csorogtak a könnycseppek,
S zokogva takarták el arcát a kezek,
S tudtam senki meg nem vigasztalja,
Mindenki elmegy mellette békén hagyja.
Nem szólnak nem vígasztalnak,
Csak csendesen elfordulnak,
S mire majd hazaérnek,
Már semmire sem emlékeznek.
Én is elfordítottam fejem,
De nem hagyott nyugodni lelkem,
Még a busszal tovarobogtunk,
S egykedvűen tovautaztunk.
Szívem hevesen dobogott,
Mit láttam nagyon felzaklatott,
De én semmit sem tettem,
S nem hagy nyugodni lekiismeretem.
Egy világ törhetett össze a Hölgyben,
S nem segít neki senki az újrakezdésben,
S a Szerelme törte össze e világot,
S maga után semmit sem hagyott.
