stain#24357
Ha arra keresel, hogy canon cmos technology whitepaper, akkor ott leírják.
A lényeg annyi, hogy sokáig azért nem voltak jó cmos-ok, mert a cmos-ok gyártására készült gépek és gyárak nem tudtak optikai minőséget produkálni, amíg a canon meg nem építette az első ilyet. Aztán azóta mások is áttértek a cmosra.
A cmos-nak két nagy előnye van: sokkal kisebb a fogyasztása, mint a ccd-é, mert a ccd-ben félvezetőben kell elektronokat mozgatni, míg a cmos-nál a feszültség konverzió pixelenként történik, és be van drótozva az összes pixel. A bedrótozást sokkal könnyebb illeszteni a többlépéses steppelésnél (amikor a chip rajzolát készítik, akkor különböző maszkokat hoznak létre a felületen, ezt levilágítással teszik, és ezt hívják steppelésnek, de a maszk mérete korlátozott), ezért tudott a canon mindenkinél hamarabb full-frame szenzort gyártani. Ugyanis a ff szenzor nagyobb, mint a stepper maszkmérete. A bedrótozott pixeleket több csatornán is ki lehet olvasni, a ccd-nél pedig csak a sarkoknál (maximum tehát négy helyen, de azok már spéci ccd-k).
A cmos nagy hátránya a ccd-vel szemben, hogy korrelálatlan a zaj a különböző pixelekben. Persze ez fotónál nem számít, ott az a lényeg csak, hogy a zaj megfelelően alacsony legyen. De pl. csillagászati kameráknál a hibamérés pontossága nagyon fontos, ezért ott mindenhol csak a ccd jöhet szóba. De ott nem gond a magas fogyasztás sem, meg a hűtést is meg tudják oldani.
Lényeg a lényeg, ma már minden komoly dslr-ben cmos van.