Gabo#23871
Eszem ágában sincs rendet rakni. Csak sajnálom őket, mert a legtöbbször nem is értik mi a gond a képeikkel. Ha pedig egy-két jótét lélek esetleg megpróbál rávilágítani a hibákra, akkor jön a besértődés, a sznobozás, a stb. ...
Igazából sokkal inkább az élet minden területén terjedő felszínességgel, sekélyességgel és igénytelenséggel van bajom. Régen a legegyszerűbb paraszt is díszítette az otthonát, használati tárgyait, ruháit faragással, hímzéssel. Dalokat, versikéket költöttek, a tehetségesebbek pedig zenéltek. Mert ettől érezték jól magukat. Mára az számít csodabogárnak aki a nevén kívül képes legalább két összefüggő bővített mondatot leírni, vagy a gondolatait, érzéseit bármilyen módon értelmesen kifejezni.
És valóban remekül elférek mellettük, de mégis zavar. Ha nem zavarna, az csak azt jelentheti, hogy lassan kezdek én is beleolvadni a masszába és közönyössé válni.
Szerintem igenis van különbség abban, ha valaki tudatosan keresi azt, hogy hogyan lehet visszaadni egy pillanatot, egy hely hangulatát, és a között ha előzetes gondolkodás nélkül csak nyomja a gombot mindenre, ami meghaladja az ingerküszöbét. Az első feltételezi, hogy valamit ki akar fejezni úgy, hogy azt esetleg mások is megértsék, megsejtsék a második esetben viszont csak rögzíteni próbál valamit, amit ő maga sem tud megfogni, megfogalmazni. Alighanem napestig lehetne vitázni erről. Legyen annyi elég, hogy nem kattintgatok veszettül naplementét inkább csak csodálom. Nincs értelme egy n+1 képet készíteni róla, ha azzal semmi újat nem tudok megmutatni, vagy kifejezni. (Más témákra ugyan ez igaz...)