Tegnap talalkozom volt egy leendo ugyfellel, akivel csak dumalni akartam, fotozni nem, de azert elvittem a gepem. A metron vettem eszre, hogy sem a gepben, sem a taskaban nincs CF kartya (legalabb akksi volt).
Gondolkodtam, hogy visszaforduljak, vagy vegyek-e valahol egy kartyat.
Mivel udvariatlansag lett volna elkesni a randirol, ezert utobbi mellett dontottem.
Mikor megerkeztem a talalkozo szinhelyere, akkor hivott a holgy, hogy kesni fog, mert a vonatrol atszallitjak oket egy buszra - kicsit morcos voltam, mert ha elobb tudom, akkor belefert volna, hogy visszaforduljak (Londonban nincs terero a metrovonalakon, merthat ez is egyfajta vedelem a terrorizmussal szemben...nc).
Mindegy, telot elokaptam, google maps-ben rakerestem az altalam ismert fotos boltokra es elindultam a legkozelebbi fele.
Seta kozben persze lattam utcazeneszek elott felszallo ezer galambot, ami jo streetphoto lehetett volna, ha van kartyam.
A boltban megvettem egy CF kartyat, majd boldogan tavoztam - ez rovid eletu emocio volt, mert aki ismeri a SanDisk kartyakat, az tudja, hogy mikent vannak csomagolva. Majdnem idegbajt kaptam, mire egy kulccsal feltudtam hasitani a muanyag dobozt.
Mikor vegre belekerult a gepbe, lelett formatalva, a gyors probaloveseknek megfelelt (ertsd: mentett), mar csak annyi idom volt, hogy visszaerjek a Temze tulpartjan levo talalkozasi pontig.
Az nem volt eleg, hogy felesleges kiadasba vertem magam, varakoznom kellett, de a hid kozepen elkapott nem tul hosszu londoni palyafutasom legkemenyebb esoje is, igy pillanatok alatt alsogatyaig aztam...
A megbeszeles kozben csak dideregtem, fotozni nem is volt kedvem, es mire hazaertem, mar hoemelkedesem volt.
Kedden egy masik csajjal lenne randim, de lehet lemondhatom, mert nem birok a kohogestol kiegyenesedni. Kicsit unom mar, hogy az Elet farkanak allandoan a rossz vegere kerulok...