Lateralus#2165
Látom a szmájli ellenére sem érezted ki belőle az iróniát :)
Tekintve, hogy én is belenyúlok valamilyen szinten a fotóimba, meg a munkám is valahol ilyesmi, hogy ezt a programot nyúzom, így nem ítélhetem el azt, aki utómunkázza valamilyen szintig a képeit. Természetesen van egy magamnak felállított lelkiismereti határ, amit nem lépek át, és ha mástól látok ilyen fotót, akkor azt szintén elitélem Nerm tudom elítélni viszont a másik végletet, a Dzsini féle "szűz fotó" szemléletet sem, ha neki ott a határ.
Azt, hogy mi dönti el, hogy hol ez a határ, olyan szavakkal lehetne leírni, mint fotóetika, erkölcs, abban az esetben, ha a kép pl. publikálásra kerül, magánhasználatra, meg csak egy dolog húzhatja meg a határt amit, talán fotós lelkiismeretnek lehetne nevezni és itt ez a határ nem olyan szigorú, mint az olyan képek esetében, amit nyilvánosság elé visznek.
Itt csak max,. arról tudunk vitatkozni, hogy melyikünknek hol van a határ, de az elég szubjektív.
De hát nem vagyunk egyformák. Van, aki talál az utcán egy pénztárcát és gondolkodás nélkül leadja, vagy megkeresi a gazdáját, van, aki csak akkor adja vissza, ha nincs benne sok pénz, van aki megtartja magának, de van olyan is, aki a gazdájától lopja el, amikor az nem figyel oda, mások meg egyenesen leütnek érte, vagy megölnek a pénztárcádban lévő 200 forintért. Ugyanez a helyzet ezzel a kérdéssel is.