-
#18006
Miért van az, hogy ezt a lomográfiát egy szerencsétlen humbugnak tartom?
Az oké, hogy sosem voltam az a nagyon lázadó tipus, legyen szó zenéről vagy fotózásról. Talán nem tartom elég tehetségesnek magam ahhoz, hogy új dolgokon törjem a fejem, inkább járok a "nagyok" kitaposott ösvényein, ígyis rengeteg alkotásra, kreatívkodásra alkalmas területet találok, amin jól lehet érvényesülni.
De ez a lomo...
Mivel régebben sokat zenéltem, így abba próbálom behelyezni.
Sztem ha a zenében valaki a lomográfiához hasonlatos "műveket" szeretne komponálni, akkor elindítja a felvevőt, egyszerűen RÁTENYEREL a zongorára, kalimpál rajta kicsit, tökmindegy mit és mennyi ideig, milyen rotmusban, lehetőség szerint háttal, de ez szabadon választott. Majd egyből 3 méterről tigrisbukfencet hányva beugrik a dobok közé, amik feldőlve remek hangot adnak, végül belefúj egy szaxofonba csak úgy találomra.
DEJÓ, máris leutánoztuk a lomográfiát, mekkora ZENEI MŰ született. NEM ÉRTED? Akkor csokker vagy.
De akár elektronikus zenei vonalon is megközelíthetem a dolgot.
Zeneprogram elindít, találomra mindenféle note-okat berajzolunk a szerkesztőbe, a ritmustól, a hangzástól, az akkordoktól és úgy egyébként MINDENTŐL FÜGGETLENÜL, lehetőleg úgy, hogy szerencsétlen Kodály forogjon a sírjában, majd az egészet elmentve örülünk, hogy LOMÓZTUNK egy jót, mekkorát alkottunk!!! Nem hallod? Áhhh, béna vagy, pedig ez az igazi művészet!!!
Mielőtt nekiálltunk, senki nem tudta, hogy mi fog kisülni belőle, egyszerűen a vakvilágba nyomkodtunk a billentyűzeten mindent, majd a végén kijelentettük, hogy MŰVÉSZEK VAGYUNK ÉS AKI EZT NEM ÉRTI, AZ HÜLYE.
Persze, hogy művészek vagyunk, saját magát mindenki művésznek gondolhatja, és senki sem kérdőjelezheti meg, hogy ilyen zeneműveket elkészíteni mekkora teljesítmény már. Ha valaki ezt annak tartja, ám legyen. De könyörgöm, mi az értelme??? A lázadás??? Miért??? És mér kell ennek nevet adni???
A zenében aki lázadt, azok nem az általam említett példákat követve lettek nagyok, sikeresek, befutottak. Nem azért alkottak olyan meghatározó zeneműveket, mert tehetségtelenségüket azzal próbálták palástolni, hogy művészi szintre vitték a nemodafigyelést, a határok tökéletes leszarását. Mi értelme van olyan fotókat készíteni, amin azt sem tudjuk, hogy mi van? Mi értelme olyan képeket csinálni, amikre oda sem figyelünk készítésük alatt, hisz ha odafigyelünk akkor már nem lomóról beszélünk. Miért kell ezt a dolgot erőltetni?
Összefoglalva: biztos bennem van a hiba, de a lomográfiát egy olyan dolognak tartom, ami a tehetségtelenséget, a fotózás totális körbeszarását próbálja palástolni azzal, hogy nevet adnak neki és különféle készülékeket gyártanak a frencsájz alá. Sztem olyan emberek lomóznak, akiket totálisan hidegen hagynak a fotózás alapelvei, és nem vezérli őket semmi más, csak a lázadás, és reménykednek benne, hogy talán kisül vmi a végén. Ha nem, az sem baj, de egy fogpiszkálót sem tesznek odébb azért, hogy a dolog megváltozzon. És azért mert fotózni olyan "egyszerű" -lényegében egyetlen gombot kell csak megnyomni- máris vegyen mindenki a kezébe gépet és kattintgasson, majd kijelenthetjük a totális odanemfigyelésre és a tudatos alkotás leszarására, hogy LOMOGRÁFIA, MŰVÉSZET. Persze, művészet, de ha lehet akkor a világ leghaszontalanabb, legutolsó művészete, amihez nem kell semmiféle tehetség, alázat, odafigyelés vagy bármi egyéb. Csak kattogjon a gép, levan szarva milesz a képeken... :(
"Don't think just shoot"
Pár kép a Lomographic World Archiveból:
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
