Kijütt A Filmzene!A Film is nemsokára meglesz:)
-
#297
A Hardwired kritikáját elég objektívnek tartom:
"Abban reménykedtem, hogy a második rész után ért megrázkódtatások nem fognak újból mellbevágni. A film első negyede, egy az egyben egy rusnya, megtépázott és kifacsart kan macskát juttat az eszembe, ami az előd összes jelenetében integetett felénk. Ültem a székemben, néztem a hiteltelen és ismeretlen szereplők tömkelegét, akik összességében nagyobb szerephez jutottak, mint Neo két belevaló társa. Niobe újfent szenzációs mimikai képességeivel kápráztatott, mely csókos ajkaira és gödrében forgó szemgolyóira korlátozódott. Elcsépelt karakterek, szerencsétlenül belőtt helyzetekben hánykolódtak egy kupacban, s fölöttük a második rész óta teljes mértékben hanyagolt Morfeusz és Trinity ült unalmas trónján. Morfeusznak mindenki beszól, úgy bánnak vele, mint egy sza*os hülyegyerekkel, Trinity pedig rideg, mint az edzetlen acél. Aztán jött az orákulum, aki újabb csapást mért az idők során szépen felépített illuzióváramra. Az első részben tényleg egy bölcs, rövid, lényegi mondatokkal operáló karaktert ismerhettünk meg. Most azonban Chris Tucker bőrébe bújt nagymamival szembesühetünk, aki mindent Neo szájába rág, ráadásul Haribo gumicukorkával kínálja a Kiválasztottat. Merv, az előző rész pápája, maga a megtestesült karakter, kinek balján az Istennő, Monica Belucci pislog szendén. Őt szó szerint kivégezték. Eljátsza a mindent a markában tartó atyaúristent, majd a jelenlévők úgy gondolják, inkább nem kérnek a nagyszájú francia és őt körbevevő latex házi állatkák hülyeségeiből és házimacskát csinálnak belőle. Így is lett, én pedig kezdtem gondolkodni az evakuálási útvonalon, ám ekkor képbe került Mifune, a zioni milícia vezetője és átvette az uralmat az érzelmeim felett.
Innentől kezdve magunk mögött tudhatjuk a rémálmot és az első, eredeti részből megismert lendületes, adrenalintól szürcsögő akciójelenetek kapják a főszerepet. Egyre csak gyorsul és gyorsul az ütem, újabb és újabb, eddig sehol nem látott jelenetekkel sokkoltak, melyek mindegyike profin kivitelezett, sehol nem éreztem hülyén magamat. Az iszonyatos fegyverekkel megrakott embert szolgáló robotok és a sentinelek között vívott csata közben visítva markoltam a karfát, mint anno a gatlingos jelenet alkalmával. Mifune úgy trónol az ember alkotta robot szívében, mint egy elszánt szamuráj, aki ezer sebből vérezve, a földön kúszva is kaszabol. Tekintetén az elszántság, az önkívület és az őrültség képei cikáznak. Nincs megállás, brutális CGI effektorgia, kiváló harci koreográfia, újfent büntető napszemüvegek és az Animátrixban elejtett apróságok kacsintása a film végéig gondoskodik róla, hogy a beszlopált lónyálat elpárologtassuk a film végére. A beharangozott, helikopteres jelenet pedig a jelek szerint ment a levesbe, de nem is hiányzik.
Mifune-nál Neo és Smith karaktere volt csak jobban kivitelezve. Hugo Weaving alakítása végig sugárzó volt, minden helyzetben hozta a formáját. Az igen rossz színészi képességekkel rendelkező Keanu Reeves-nek sosem álltak jól a kúl szerepek, inkább sztárként, mint egy jelenség állja meg a helyét. Ezt végre észrevették és egy kicsit helyretették az egyensúly érdekében, ami nagyon jót tett a filmes karakterének. Öröm végigkísérni a felemelkedését."