Forever Living Products - vagyis mit tudunk az Aloe Vera-ról
-
Újratervezés #484 Nocsak....felébredt a topic. A magam részéről örülök ennek, mert úgy vélem (ezen kívül még) ezer megbeszélni valónk van. Hiányolom a társadalmi párbeszédet.
Kedves Pyrohun!
Szerinted csak 1-es, 2-es - féle ember van. Bár ezzel nem biztos, hogy mindenki egyetért, de véleményeddel még csak vitatkozni sem lehet, mert ha így látod, akkor ezt el kell fogadni, egészen bizonyosan így is van. Az én olvasatomban ez annyit jelent, hogy kék színű ember van, meg zöld színű, és amikor mégis előkerül egy lila színű ember is, akkor nem tudunk vele mit kezdeni, mert ő szerintünk nem létezik.
Kedves DRFlame!
Hogy kinek kiben kell megbíznia, és miért? Ez egy elég mély társadalmi problémát feszeget. Nagyszerű lenne, ha mindenki mindenkiben megbízna, mert mindenki megbízható. Sajnos nem így van.
Nem térek ki a válasz elől. A bizalomnak különböző mértékei vannak. Elég banális azt mondanom, hogy az alapvető szintek fel sem tűnnek. Nem gondolom, hogy mielőtt felszállsz a buszra, megkérdezed a sofőrt, hogy van-e jogsija, mióta vezet, volt-e már balesete, és tudja-e az utat? Ugyan ez a helyzet az orvossal, akihez elmész, ha beteg vagy. Ott sem kérdezed a diplomát, a gyógyulási arányokat. A gyermeked lazán rábízod az amúgy idegen óvónénikre, az oviban, tanítókra a suliban. Megbízol bennük, hogy azok, aminek mondják magukat, és amit tesznek, az jól van.
A kapcsolati bizalom az olyan, hogy megbízol a párodban, hogy az nem csal meg. Megbízol a barátodban, hogy nem csap be, ugyanígy az valamennyire a szomszédban, és ügyfeleiben is megbízol. Kár, hogy manapság nem csak az adott szónak nincs értéke, becsülete, de a két tanúval, közjegyzővel, pecséttel ellátott szerződéseknek sincs. Ha bárki végiggondolja a kapcsolati hálóját, akkor vagy talál benne olyat, akire rámeri bízni a lakáskulcsát, pénztárcáját, vagy hasonlókat, vagy nem. Ha nem, akkor még nincs minden veszve, hiszen a bizalmi kapcsolat kiépíthető.
Szóval kinek, kiben kell megbíznia? Mondjuk nekem kell megbíznom abban az ismerősömben, aki azt mondta, hogy mutat egy utat, amely az egészségen át, egy anyagilag független, jó minőségű életszínvonalhoz vezet. Meg kell bíznom benne? Ha akarom azt az utat, akkor igen. Ha úgy vélem, hogy az én magam útja a nyerő, akkor persze nem kell.
Ne gondold, hogy én nem olyan voltam aki azt monda: Nehogymá' valaki nekem megmagyarázza, hogy kell élni! Majd én tudom!" Azt hittem magamról, hogy majd én tudom. Öntelt voltam, de nem különb mint sokan mások. A dolog viszont úgy néz ki, hogy nagyszerű igazgatóm van, örülök, hogy hallgattam rá, és teljes mértékben megbízom benne, pedig egy éve még nem ismertem.
Hogy a hálózatépítés profit/jutaléknövelésről szól? Ezt a - ha úgy tetszik- vádat vállalom. A buszvezető, az orvos, a tanár, a mérnök, az utcaseprő, és mindenki, aki dolgozik, pénzért csinálja. Senkinek nem kötelező hálózatot építeni, nem kell jól keresni! De ha nekem nem muszáj életem végéig albérletben laknom, 18 éves kocsival járnom, hó végén aprópénzeznem,ha megtehetem, hogy nagyszerű gyermekkort teremtek a gyermekemnek, és boldog családi életet a feleségemnek, akkor miért is ne élhetnék ezzel a lehetőséggel?
Én ezenfelül még sokad magammal együtt a szemléletmód, és személyiség fejlődésért, a tudásért, sok-sok nagyszerű ember társaságáért, barátságáért. Megbízom bennük, megbíznak bennem, és én ezt szeretem.