Forever Living Products - vagyis mit tudunk az Aloe Vera-ról
-
lordolgok #273 Sziasztok!
Asszem, most már én is leírom a vélerményemet.
Én en kilépőfélben lévő FLP-s vagyok. Amikor először meghívtak /kb 3 éve/ egy előadásra, elmentem. Mert érdekelt. Mert már hallottam róluk, és felkeltette az érdeklődésemet. És amikor a meghívóm felhívott, hogy hogy tetszett, elzavartam a francba, lévén, hogy nem jött el, és persze elfelejtett szólni róla. Én meg egész előadás közben néztem, mikor esik már be, mert kedvenc jelszó az, hogy "kérdezzék meghívójukat!"
Aztán idén februárban egy volt osztálytársam elhívott. Elmentem. Márciusban beléptem. Ő lett a szponzorom. Aztán egy kiscsoportos előadás /szponzi, felsővonalas igazgató, aki az előadást tarotta, meghívott + én/ végén mondta az igazgató, hogy majd kihoz nekem hanganyagot, könyvet, stb. Be se tudta fejezni a mondatot, szponzi közbedumált, hogy de ő /mármint én/ a külvárosban lakik, be tud jönni magától is. Nos, a megrendelés ugrott, de az én bizalmam is irányában.
A másik meglepetés az volt, amikor a szponzim párjának a szponzija /remélem, érthető, kire gondolok/ odajön hozzám, és elkezdi mondani, hogy húzzak bele, ebben a hónapban el kell érnem a 2 pontot, különben nem leszek soha a büdös életben üzletasszony. Szerencséjére épp köhögőrohamom volt, nem tudtam mondani, hogy b+, én nem üzletasszony akarok lenni, hanem csillapítani akarom az asztmámat, nekem ez a célom.
A harmadik sokkal inkább érzelmi. Amikor beléptem a céghez, láttam mögötte a csoportokat /értsd úgy, hogy a seniorok leágazásai, ahol mindenki ismer mindankit gyakorlatilag, de vannak külön kis szigetek, pl.: a 25 pontosok és lejjebb, ahol a 25 pontosok tartják úgy igazán a kapcsolatot a felső vezetéssel/. <--- nekem legalábbis ez tűnt fel elsőre. Aztán beléptem a céghez, és láttam, hogy hiába jövünk össze mondjuk egy presszóba, nem az az első kérdés, hogy "Na, hogy vagytok?", hanem "Na, hány embert sikerült beszervezni?" /<--- ezt így mondták, nem a fantáziám terméke/.
Nálam az a gond, hogy nem tudom ezeket az elveket magamévá tenni. Azaz:
1.) Nem tudok meghívott előtt nekiesni az igazgatónak, nevetségessé téve ezáltal a saját szponzoráltamat
2.) Amit megígérek, azt igyekszem is megtartani /azaz, ha nem tudok elmenni a nyíltra ilyen-olan indokkal, szólok a meghívottnak, hogy ő se menje. B.)eset: szólok a szponzimnak, hogy nem tudok elmenni, de van meghívottam, ugyan nézzél már rá./
3.) Ha valakit NEM a pénz érdekel benne, azt nem is erőltetem. Pontrendszerben így is, úgy is megjelenik nálam a forgalma.
4.) Számomra azok az emberek munkatársak, és nem barátok, akikkel ha leülünk valahol egy pofa sörre, nem azt beszéljük meg, hogy na, most én világvége hangulatban vagyok és hogyan lehet ezen segíteni, hanem hogy oké, de mi van a megrendeléseiddel?
Nem azt mondom, hogy az FLP rossz. Az igazgatóknak baromi sokat kell dolgozniuk ahhoz, hogy fönnmaradjanak. És tényleg sok pénzt lehet vele kaszálni. Csak én olyan emberekkel és felfogásokkal ismerkedtem meg a 25 pontos és attól lefelé csoport/om/ban, amit képtelen vagyok magamévá tenni. LOehet, hogy kifogás, lehet, hogy nem, nem érdekel. Nem tudok egy olyan céget szívből képviselni, ahová ha elmegyek egy nyíltra, már reszket kezem-lábam az idegességtől, ha nem sikerült min. 5 embert összehozni. Lehet az is, hogy egyszerűen csak rossz szponzit kaptam ki. Sajnos ez sem tud érdekelni. Persze ők is emberből vannak, de egy életre megutáltatták velem az FLP-t. Annak ellenére, hogy ez tényleg egy jó üzlet, jó termékekkel. Aki akar, vágjon bele. Szívből remélem, hogy neki több sikere lesz, mint nekem.