#625
Igen, ez nekem is eszembejutott soxor. Ha én lennék Garrett, hát minimum levenném a cipömet bazz. Vagy eleve puhát vennék, amolyan tolvajcipöt. Meg feketére festeném a kard élét, hogy ne csillogjon. És egyéb finomságok.
Node ettöl is feelinges ez a game :)
Azért is hálás vagyok ezért a game-ért, mert soha, semmilyen játék nem varázsolt még ennyire el. Itt megfelelö körülmények között (sötét szoba, éjszaka, nyugalom, se bnö, se öccs, se senki) teljesen bele tudom élni magam a játékba. Néhány perc után elfelejtem, hogy hol vagyok, tisztára úgy érzem, én lopakodok, én célzok, érzem az ujjaimon az ij húrját, stb.
No, ez aztán meg is bosszúlja magát :)
Történt, hogy elmerülve a játékban, egy nyári este, nyitott ablaknál jáccottam. Ha jól emléxem, valamelyik "light"-os zombis pályán nyomultam, talán a Szemért? Tiszta para voltam, hangerö fent persze jól, úgy a feelinges, ha hallom a távoli zajokat is. Egy sarkon rámhördül egy élöhalott, eszeveszett rohanás, pihenés, izzadság letöröl, lopakodás tovább. Valami mozdul jobb oldalt, talán ott van? Lopakodok, guggolva, lépésröl lépésre... ott lesz.. vagy nem?...
Ebben a pillanatban a huzattól becsapódott az ablakom!
Hát gyerekek, nem kivánom senkinek azt az érzést. Én lelöktem a billentyüzetet, egeret, poharat, mindent az asztalról, és talán üvölthettem is, mert Anyám riadtan jött fel, hogy mi van velem?
Aznap nem játszottam többet, aludni mentem.
#625