Szal...
-
#233
Egy kis élménybeszámoló:
!!!SPOILER!!!
Egyelőre ott tartok, hogy lecsaptam Valefor-t.
Ennek a játéknak döbbenetes pillanatai voltak eddig (így, hogy ismerem a 10-et). Csak a hülye p*csáskodást nem tudom benne hova tenni. Szóval pár gondolat:
Pl. Isaaru (talán az egyik legméltóbb summoner) ma nem más, mint egy turista kísérő. Ez döbbenet, nem? Az az ember, aki (nemes lélekkel) nap-mint nap azért edzett, hogy később feláldozza magát a nép hangyányi nyugalmáért most röhejes, hatásvadász túristaijesztegetéssel tölti a napjait...
Attól kezdve, ahogy az embert nem fenyegeti semmi elkényelmesedik és már semmi sem szent neki. Amíg Sin volt az emberek a létükért küzdöttek. Volt bennük valami nemes, mindenkiben volt cél, és az szinte ugyanaz volt mindenkiben. Nem vágyott senki semmi nagyra, csak egy kis nyugalomra. Most, hogy luxus van, már gyarló, saját érdekeit néző, szánalmas söpredékhez kezd hasonlítani az összes, aki jóléti unalmát mindenféle értelmetlen hülyeséggel űzi el. Nem érdekes?
BTW felállt a szőr a hátamon (pedig nem is szőrös ;), amikor Bahamut-al küzdöttünk. Besaid-ben is megnéztem a Chamber of the Faith-et és nincs ott (mintha beszakadt volna)! Viszont tele van Pyrefly-al. Most teljesen be vagyok sózva, hogy mi a túró van ilyenkor. És ma semmi időm sem lesz játszani.
Ezek mellett fel sem tűnik, hogy Yuna tökéletesen asszimilálódott (engem amúgy állatira idegesítő) Rikku-hoz.
Mos' ennyi. ;)