ahhh
-
#83
"Esteleg nem cserélitek föl, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Ezt meg hagy tudjam már én jobban, hogy mi történt előbb és mi később...."
Esetleg kérdés volt az egész? Hogy ilyen volt-e, vagy nem? Nem kell egyből leharapni a fejünket. Úgy látom, ismeretlen számodra a jelenség, úgyhogy adtam linket, meg még egy részét le is fordítottam neked.
Most mondom 627.-jére, hogy én innen nem fogom eldönteni, hogy mi volt az, amit átéltél. De adok tippeket, hogy mi lehetett még, ami elképzelhető. Majd eldöntöd, hogy mi volt. Ha nem tudsz jelenségekről, akkor beazonosítani sem tudod őket...
"Egyébként az éber álmok ha jól tudom a théta agyhullámoknak köszönhetőek, amelyek ellazult állapotban is és "hiszti" állapotban is jelentkeznek, "
Nagyjából ilyesmi, de inkább fordítva, az agyi aktivitás jelei az agyhullámok, nem a kiváltói.
"és nem lehet összekeverni öket a valósággal, mert egyértelnűen tapasztalható különbség van a valós események és az ilyen éber álmok között egy felnőtt ember számára, mint pl. én, de ez is csak szubjektív izé részemről."
Na éppen ezaz, hogy az agyad alapvetően nem tud különbséget tenni ébrenlét és álom közt. Hogy éberré, tudatossá váljon az álom, egyértelműen be kell tesztelned.
Olyanokat szoktak javasolni, hogy ébren szoktasd magad hozzá, hogy számolgatod az emberek ujjait, digitális órákat vagy szövegeket nézel egymás után kétszer, hogy változik-e, vagy megpróbálod átdugni a mutatóujjad a tenyereden. Ezt _begyakorolva_ az álomban is előjönnek ezek a szokások, csak nem a várt kimenetellel, így be lehet azonosítani álomnak az állapotot. De ez sok gyakorlással megy csak. Alapból ha már álmodsz, azt nem veszed észre.
Sőt, van "hamis ébredés" is, amikor azt álmodjuk, hogy felkelünk, kimászunk az ágyból, reggeli teendők, amíg valami fura nem történik, és bejön a "hát ez meg hogy a picsába?" érzés, aztán felébredünk.
Mondom még egyszer, nem állítom, hogy veled is ez történt, de nem árt számításba venni.
"Bár a folyamatot nem naon ismerik, de mindegy ne beszéljünk róla! "
De egyre jobban. Ilyen 2004-es, 2007-es kutatásokról találtam tegnap infókat. Agykutatás fejlődött talán a legjobban az elmúlt 20 évben...
Szubjektív tapasztalatokat lehet tudományosan vizsgálni.
A szubjektivitással a gond akkor van, ha az döntően befolyásolja a megfigyelést. De ha konkrétan maga a szubjektivitás, az egyén érzései a vizsgálat tárgya, azt nyilván lehet vizsgálni. Egyszerű példa: beleszúrunk egy tűt 5mm mélyen az alanyok ujjbegyébe, 10-es skálán helyezzék el a fájdalmat. Szubjektív a vizsgálat tárgya, a vizsgálat maga viszont mégis tudományos.
"És mond csak az ilyen élményeket átélt és megvizsgált, tesztelt embereknek milyen lett a sorsa?"
Hát, olyan, mint bárki másé? Ezt az alvási paralízist az emberek "nagy része, vagy többsége" átéli egyszer az élete során... Nekem is van haverom, aki mesélt ilyet. Neki két alak állt az ágya mellett, és ő határozottan nem tudott megmozdulni egy darabig.
Ez nem egy betegség, ez egy teljesen normális dolog, ráadásul mivel életben egyszer-kétszer fordul elő, sok kezelést nem is igényel... Inszomniásoknál gyakori, de ott meg megvan az oka.
Egy kísérletnek meg soha nem célja, hogy segítsen az alanyokon. Azért önkéntes rendszerű a dolog, sőt, még fizetni is szoktak érte, ha van kockázata. Egy kísérlet célja az ismeretszerzés. Csak közvetetten segít az embereken, de mindenkin. Nem értem, hogy ez neked honnan jött, hogy a kísérleti alanyokon segíteni akarna bárki is. Azért mész oda, hogy kísérletezzenek rajtad. Ha segítséget szeretnél, akkor orvoshoz mész, nem laborba.
"Nézzük csak egy "gyógyíthítítlan" fiatal ember szemszögéből"
Ne nézzük. Egyén szempontjából semmi értelme a kutatásoknak, ezt aláírom. Az egyén szempontjából csak az eredményeknek van haszna. Viszont az eredményekért áldozatot kell hozni. Olyan csak a természetgyógyászatban van, hogy a gyógymód csak úgy kipattan valakinek a fejéből, és rögtön el is kezdik alkalmazni, anélkül, hogy ismernék a hatásosságát.
Uri Geller meg egy bűvész. A kanálhajlítás egy bűvésztrükk az egyszerűbb fajtából. Rengetegszer le is bukott már, ujjra akasztott mágnessel, kamera előtt kézzel meghajlított kanállal, stb.
Dehogy akart ő segíteni a tudománynak, az csak a marketing kamukázás része, népszerűségnövelés. Jól csinálja, nem mondom, a világ felét átverte...
Mágnesember... Eh. A mellkasra ragasztott vasalóról beszélsz? Na az meg aztán végképp röhejes, már ne is haragudj. Ha leborotválom a mellkasom, én is mágnesemberré válok, ha visszanő a szőr, akkor elveszítem ezen csodálatos képességem. Személyesen, s.k. kipróbáltam, nagy, régi, nehéz vasalóval, nekem ne akarja senki megmagyarázni, hogy az mágnesesség vagy biolófasz. Tapadás. Hétköznapi, egyszerű tapadás, halálba túlmisztifikálva, ködösítve, szarrágva.
"Miért nem a tudomány mondja, hogy oké van ilyen, létezik, nem ismerjük az eredetét, nem tudjuk jelenleg mérni?"
És ha nem létezik? Mert amiket felsoroltál, azok nagyrészt meg lettek vizsgálva, és úgy tűnik, hogy légből kapott feltételezések.
Kérdezed, hogy: "Mennyi példa kell?"
Visszakérdezek: Mennyi negatív eredmény kell, hogy valamiről elhidd, hogy nem létezik? 50 éve folynak párhuzamosan a pszichológiai és parapszichológiai kutatások. Pszichológia fejlődött, a parával meg még mindig ott vagyunk, hogy egyes hívők kötik az ebet a karóhoz, hogy "de lehet benne valami". Ja, biztos nagyon kúl lenne, ha lennének ilyesmik, de ha nincsenek, akkor azt tudomásul kéne venni.
"Sok-sok segítő szándék, megfejtés-keresés és mi a vége? Az hogy életen ét bizonygassák az ellenőrzött körülmények között lezajlott vizsgálatok ellenére is, hogy se nem csalók, se nem hülyék és egyébként ugyanúgy emberek, mint bárki?"
A francokat. Általában kurvára megsértődnek, hogy nem sikerült ellenőrzött körülmények közt csalniuk, és soha többet nem mennek bele ilyen vizsgálatokba. Persze közben nyomatják tovább a show-t, meg terjesztik a faszságot.
A másik típus, amikor elhazudják az eredményt, amit aztán a világon senki más nem tud reprodukálni.
Ilyen ez. Baromira nem olyan önzetlen és világmegváltó a hozzáállásuk a kóklereknek a témához.
Azt meg tökéletesen látod, hogy egy csaló nem fog elmenni egy kísérletsorozatra, hogy rengeteg pénzt kifizetve a vizsgálatokra a végén kiderüljön, hogy semmi olyasmi jelenség nem létezik, amiből eddig busásan megélt.