ahhh
-
#726
Jó sokat kell emésztenem ezt az írást, tegnap egész délután ez járt a fejemben.
Az illúzióval azokra a jelenségekre céloztam, amiket az ember hozott létre, és amiknek akár fordítva is működhetnének, ha a jelenségeket megváltoztatjuk. Ilyenek lehetnek a társadalmi jelenségek, vagy akár a pénz. Nehéz belátnom, hogy miben különböznek ezek a jelenségek a természeti jelenségektől, de mégis érzek valamiféle különbséget, és nem csak abban, hogy a természeti jelenségek sokkal régebb óta hatnak a világra, mint az ember által alkotottak. Talán abban, hogy a természeti jelenségek/törvények létezése sokkal kevésbé függ attól, hogy mit gondolunk róluk.
Te egyszer azt írod, hogy a tudomány ne kontárkodjon bele abba, ami nem az ő feladata, aztán meg azt is írod, hogy bővítse a közös metszetet, harmadszor pedig, hogy ne is a közös metszetet bővítse, hanem vesse el a metszetet, és sokféle normálisban gondolkozzon. Ez nekem három különböző dolognak tűnik.
A tudománynak szerintem nem feladata, hogy megmondja, hogy mi a normális, és mi nem az, ebben egyet is értünk. Valami hasonló felvetésre írtam Anaidnak, hogy a tudománynak nem feladata letagadni egy jelenség létezését.
Az, hogy alkotsz egy elméletet, és ez hat rám az még semmit nem mond az elmélet helyességéről. Egyáltalán arról sem, hogy létezik-e az adott jelenség, amiről az elméletet alkottad, vagy sem. Vagy hogy lehet-e valamilyen módon vizsgálni az elmélet helyességét. Itt meg bejön Karl Popper falszifikálhatósága: "egy tétel csak akkor tudományos ítélet, ha meg tudjuk adni, hogy melyek azok a tapasztalati tények, amelyek fennállása esetén hajlandók lennénk elismerni, hogy tételünk hamis. Az olyan vélemények viszont - mondja Popper -, amelyek önmaguk átértelmezése által minden ellentétesnek látszó tapasztalattal szemben meg tudják védeni magukat, nem tudományos tételek."
Nem hiszem, hogy lenne olyan eset, amikor a tudományos gondolkodás ártana, mert a tudományos gondolkodás nem hírdet kizárólagosságot abban az értelemben, hogy bárki bármit talál, ami ellentmondana egy tudományos elméletnek és tudja vizsgálni, akkor azt nem utasítja el.
Abban engem még soha nem gátolt meg tudományos gondolkodás, hogy bármilyen kijelentést tegyek akár magamról, akár a világról.
Einstein szerintem a kíváncsiságból eredő izgalomra gondolt. Sokkal izgalmasabb saját kútfőből rájönni egy összefüggésre, mint bemagolni, és a tudományos gondolkodás nem is követeli meg ennek az ellenkezőjét. Ettől függetlenül szimplán tanulással is ugyanúgy juthat igaz ismerethez az ember. A potenciál akkor is ugyanúgy elveszhet, ha mondjuk tanulás nélkül valaki megreked egy tízéves szintjén a képességei vagy bármi más miatt, noha tanulással sokkal jobban kiaknázhatná a lehetőségeit, amivel rendelkezik. A súlyosabb eset az Egely Potter féle (aki nyilván ezerszer annyit tud a fizikáról, mint én), de ebbe most nem megyek bele.
A tudomány semmit nem mond arról, hogy hogyan éljük az életünket, hogy a kíváncsiságot, vagy a nyers tudást tartsuk fontosabb értéknek, vagy hogy a plutoniumot bombákba, vagy atomreaktorokba töltsük.
És ez szerintem fontos. Minél inkább így van, annál inkább nevezném vegytisztábbnak a tudományt. Így juthatnánk oda, hogy ne a tudomány határozza meg az azt eszközként használó embert.
Olyat sem állít, hogy a tudományos törvények a világmindenség törvényei, ami ellen senki nem tehet semmit, de próbálja minél jobban megismerni a világban található jelenségeket, közben pedig akadnak újat, amiket szintén próbál megismerni.
"pl. a betegségek egy részét is az okozza, hogy ez az új, mesterséges ember nem kompatibilis az őt futtató hardverrel, azaz az emberben az emberről kialakult kép és az ember maga olyannyira eltér, hogy kompatibilitási problémák keletkeznek. Ez a téves programozás a programozható elemek szintjén olyan fatális hibákat képes okozni mely rendszerösszeomláshoz is vezethet."
- Oh, remek. Meg tudnád mondani, milyen betegségekről beszélsz, hogy milyennek kellene látnom magam, és a világot, hogy ezeket ne kapjam el, illetve, hogy ez hogyan kapcsolódik a tudományhoz?
És itt még visszakanyarodnék az egyik előző felvetésedre, hogy "ne őrültezzük le, hanem fogadjuk el a sokféle normálist".
Tehát akkor hogy is van? Amikor valaki "őrült", akkor normális, amikor viszont szoftverhiba van és betegség, akkor meg már nem normális?
Erről az jutott az eszembe (csupán csak fikció), hogy tegyük fel a tudomány tökéletesen megismeri az embert. Kiderül, hogy az csak egy biogép. Erre az emberek tömegesen elkezdenek pusztulni valami betegségben.
Megjelenik a messiás: "Mondtam én, hogy a valóságot nem ismerhetitek, mert nem bírhatjátok a súlyát. Hinnetek kellett volna a próféciába és az Egy Igaz Hitet kellett volna választanotok."
Lehet, hogy a valóság megismerése a halál. :-)
Végzetezül csak annyit, hogy az ember eddig is maga volt a felelőse annak, hogy mire használja a tudományos ismereteket, és ezután is ő lesz. Ki erre, ki arra. Ehhez a tudománynak már sok köze nincs. Viszont sok dolgot tudnék mondani, aminek inkább van.