ahhh
-
remark #719 Számomra kétséges, hogy a megismerés ezen a szintjén (ahol maga a megfigyelés, és elméletalkotás ekkora mértékben torzítja a megfigyelt jelenséget) létezik bármi olyan igaz ismeret, ami nem csupán viszonylagos, ha úgy tetszik illúzió.
Ezt a filozofikus gondolatmenetet folytatva, azt is mondhatjuk, hogy minden illúzió, a tudomány is. Azt is ugyanúgy álmodjuk, mint a valóság minden más részletét. Vagyis a tudomány nem "ott kint" van, hanem "itt bent".
De ha kizárólag az illúzió létezik, akkor az illúzió a valóság. Ezt fogalmaztam meg úgy, hogy senki se tudja milyen a valóság maga, mindenki csak azt tudja hogy számára milyen a valóság. Optimális esetben, az én definícióm szerint, ezen személyes valóság halmazok metszete a tudomány. Azokban az esetekben, mikor ez így van, akkor a tudomány betölti a szerepét, és elégedett vagyok, ha nem így van, akkor meg elégedetlen.
A tudománynak arra kellene koncentrálnia, hogy bővítse a metszetet, de az előzőekben leírtakból következik, hogy a hangsúly az emberen kellene legyen. Papíron el is látja a feladatát, a gyakorlatban nem látom hogy ez megvalósulna, hiszen pl. sok esetben a tudomány akarja meghatározni a személyes valóság-halmazokat például azzal hogy meghatározza hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie az embernek ahhoz hogy normálisnak mondható legyen. Ehelyett inkább figyelnie kellene csöndben az embert, és feljegyeznie, hogy milyen sokféle normális létezik.
Azt mondod hogy az elmélet hatást gyakorol. Szerintem az elmélet lényege nem az, hogy hatást gyakoroljon, hanem, hogy leírjon egy adott jelenséget.
Szerintem sem az a lényege hogy hatást gyakoroljon, de hatást gyakorol. Ha én alkotok egy elméletet, és azt te elolvasod akkor az hatással van rád. Akkor is ha egyetértesz, akkor is ha nem.
De mivel ez így van, ezért nem lehet annak lehetőségét kizárni, hogy egyes elméletek pusztán abból a célból születnek, hogy hatást gyakoroljanak. Ilyen az élet.
Az olyan témák, ahol nem az elmélet helyessége, hanem a hatás a fontos, az nekem már "gyanús".
Gyanakodhatnál a tudományra is néha. A tudomány is egy olyan "elmélet" ahol ha elégedettek vagyunk a hatással, akkor nem vizsgáljuk a helyességet.
Én vizsgáltam, és felvetettem, hogy vajon a tudományos hozzáállás önmagában mennyire alkalmas arra hogy megismerjük a valóságot. A tudományos metódus is egy elmélet, mely befolyásolja az ember gondolkodását. Miért ne lehetnének esetek mikor valamire csak azért nem ébredünk rá, mert a tudományos metódus által átformált gondolkodásmódunk azt lehetetlenné teszi. Azaz miért ne lehetnének esetek mikor a tudományos megközelítés többet árt mint használ?
Mikor Einstein azt mondta hogy inkább újra feltalál/felfedez már létező (tudomány által korábban lefektetett) dolgokat mintsem hogy arra pazarolja az idejét hogy mindent először megtanul, akkor utalhatott-e erre? Az ember akkor válik eredményessé, ha arra koncentrál hogy magából minél többet hozzon ki, és nem arra, hogy minél több mindent eltanuljon másoktól. Ha saját magadra mások elméleteit erőlteted, mások gondolkodásmódját és logikáját, akkor pontosan azt ölöd ki magadból ami téged egyedivé és megismételhetetlenné tesz, azaz a társadalom szemszögéből nézve elvész a benned rejlő potenciál! Ez óriási veszteség!
Tehát nem a közös nevező erőltetése kellene hogy a lényeg legyen, hanem az, hogy képesek legyünk megfelelően kezelni a másságot, megérteni hogy mit mond a másik. Jól figyelni, jól hallgatni sokkal fontosabb, mint jól magyarázni, jól irányítani. Az emberiség által képviselt erő és potenciál, így a fejlődésünk kulcsa nem a központosítás, a standardizálás (ez a mai irány, a.k.a. GLOBALIZÁCIÓ) hanem a decentralizálás, és a sokszínűség tudomásulvétele, a benne rejlő lehetőségek kiaknázása.
Ezen belül a tudomány hasznos dolog, hasznos eszköz, de csak egy szimpla eszköz mint a kalapács. Ne az eszköz határozza meg hogy mi a jövőnk, hanem az akinek az eszköz a kezében van! A tudomány egyeduralkodó volt egy darabig, de szerintem előttünk áll a következő lépcsőfok, melyet sokan azért nem vesznek észre mert az aktuális dogmák, elméletrendszerek annyira átformálták gondolkodásukat hogy egyszerűen képtelen észrevenni hogy van következő lépcsőfok. De a tudomány nem ideje múlt dolog, mindössze arról beszélek, hogy az nem minden. Ahogy a vallás sem ideje múlt, mégis megszűnt kizárólagos meghatározó tényező lenni, amint az lehetővé vált. Azaz a történelem során mindig kialakítunk egy olyan eszmerendszert mely ahhoz szükséges hogy a fejlődés újabb fokára léphessünk. Szükségszerű hogy eljön az idő mikor a jelenleg uralkodó irányzatokat leváltja/kiegészíti majd egy új eszmerendszer. Eddig még mindig így volt.
Ajánlom még egyszer, hátha meg tudjátok szerezni a Pandora's Box sorozatot. Tegnap néztem meg az utolsó részt, amiben a tudomány és a társadalom viszonyáról beszélnek az atomenergia kapcsán. Tanulságos.
Azt írod, nincs vegytiszta tudomány.
Azt írom, hogy a valóságban nincs vegytiszta tudomány. Mégis egyes megfogalmazások arra engednek következtetni, hogy sokan kívánatosnak tartják hogy a tudomány vegytiszta legyen. Szerintem ez nem cél, és egyébként is lehetetlen. Jelenleg azon a szinten állunk, hogy esetenként azt hazudjuk, hogy a tudomány vegytiszta. Azaz gyakorlatilag azt állítjuk hogy a tudomány jogosan határozza meg az őt eszközként felhasználó embert. Nem abszurd ez? (Megint máshonnan nézve ez azt jelenti hogy sokan arra használják fel a tudományt hogy egy kisebbség véleményét a többségre erőltessék, arra hivatkozva hogy az adott elmélet által megfogalmazott törvények a világmindenség törvényei, amik ellen senki sem tehet semmit... tisztára mint az egyház.)
Mégis azt állítod, hogy a tudomány képtelen arra a funkcióra, hogy a valósághoz közelebb kerüljünk.
A vegytiszta, embert kizárni próbáló tudomány nem a valósághoz visz minket közel, hanem egy megegyezésekből, mesterséges szabályokból újraalkotott illúzióvilág felépítését eredményezi, melyben az ember maga is mesterséges, vagy másként fogalmazva illúzió.
Ha az illúzió=szoftver hasonlattal élek, akkor azt mondhatom hogy pl. a betegségek egy részét is az okozza, hogy ez az új, mesterséges ember nem kompatibilis az őt futtató hardverrel, azaz az emberben az emberről kialakult kép és az ember maga olyannyira eltér, hogy kompatibilitási problémák keletkeznek. Ez a téves programozás a programozható elemek szintjén olyan fatális hibákat képes okozni mely rendszerösszeomláshoz is vezethet.
Ezek szerint te azt tekinted a valósághoz közelebb kerülésnek a tudomány szempontjából, ha az szerepet vállal, vagy teret enged a "mindegy az igazság, a hatás a lényeg" elméletek gyártásának?
Röviden: igen.
Bővebben: mivel ez a te megfogalmazásod, jó lenne pontosítani a fogalmakat, mint "szerepet vállal" és "teret enged" és "mindegy az igazság" és "hatás a lényeg", mert így mindenki azt magyaráz ebbe bele amit akar. Én nyilvánvaló hogy úgy értelmezem ezeket a fogalmakat hogy az jöjjön ki az állításból amit én gondolok...
Természeti jelenségeket elég nehézkes elméletekhez igazítani."
Mivel az ember a "természeti jelenségek" töredékével kerül csak kapcsolatba, a többiről csak (pl. tudományos) elméleteket ismer, így a mi témánk szempontjából a lényeg nem az hogy lehet-e elméletekkel a természeti jelenségeket alakítani, hanem azt, hogy elméletekkel lehet-e az emberekben a természeti jelenségekről kialakult képet alakítani. Válasz: lehet. Csak példa, nem vitázni akarok erről: ha azt mondom hogy a CO2 kibocsájtás miatt nő az átlaghőmérséklet, akkor nyilvánvaló hogy az elmélet nem az átlaghőmérsékletet növeli, hanem azt módosítja hogy az emberek mit gondolnak a felmelegedésről. És ha a 99.9% számára ez az elmélet jelenti a valóságot, akkor ez az elmélet lesz a valóság az emberiség szemszögéből. (És ha túl későn derül ki valami fontos kérdéssel kapcsolatban hogy palira vettek minket, akkor annak mindig súlyos következményei vannak.)
Társadalmi, gazdasági, meg hasonló jelenségeket könnyebb.
Így van. Egyes esetekben a valóságot maga az elmélet határozza meg. (Erre volt egy jó példám, melyet úgy hívnak hogy PÉNZ.)
"...tudománynak mi a szerepe abban hogy a valóságról az ember mit gondol." - Mi a szerepe pl. abban, hogy te mit gondolsz?
Esetemben: A tudomány tájékoztató jellegű azon dolgokkal kapcsolatban amik érdekelnek, egyfajta "ez is egy vélemény, hallgassuk meg" dolog. Más esetekben eszköz, formalizációra, tárolásra, továbbításra (de, ahogy azt mindig kiemelem, én figyelembe veszem a módszer hiányosságait is). Sok esetben a tudomány szórakoztató. Bizonyos esetekben forrás.