ahhh
-
#689
Értem, amit írsz. Ugyanazt írod, mint amikor Freudot fejtegetted. Leegyszerűsített pszichológiai példával:
Van egy ember, aki valamilyen. Én alkotok rá egy elméletet, ahogy én látom, hogy ő milyen. Aztán elfogadtatom vele a saját nézőpontomat, és valóban így is fog működni, ilyen lesz.
Számomra kétséges, hogy a megismerés ezen a szintjén (ahol maga a megfigyelés, és elméletalkotás ekkora mértékben torzítja a megfigyelt jelenséget) létezik bármi olyan igaz ismeret, ami nem csupán viszonylagos, ha úgy tetszik illúzió.
Azt mondod hogy az elmélet hatást gyakorol. Szerintem az elmélet lényege nem az, hogy hatást gyakoroljon, hanem, hogy leírjon egy adott jelenséget. Az olyan témák, ahol nem az elmélet helyessége, hanem a hatás a fontos, az nekem már "gyanús".
Azt írod, nincs vegytiszta tudomány. Mégis azt állítod, hogy a tudomány képtelen arra a funkcióra, hogy a valósághoz közelebb kerüljünk. Ezek szerint te azt tekinted a valósághoz közelebb kerülésnek a tudomány szempontjából, ha az szerepet vállal, vagy teret enged a "mindegy az igazság, a hatás a lényeg" elméletek gyártásának?
Természeti jelenségeket elég nehézkes elméletekhez igazítani (bár Anaid számára biztosan nem lehetetlen:)).
Társadalmi, gazdasági, meg hasonló jelenségeket könnyebb.
Azt azért lehet látni, hogy vannak képlékenyebb törvényszerűségek.
"...tudománynak mi a szerepe abban hogy a valóságról az ember mit gondol." - Mi a szerepe pl. abban, hogy te mit gondolsz?