ahhh
-
remark #566 Még régebben jött elő a paradigmaváltás kérdése. Ami szerintem nagyon fontos kérdés lett volna, ha jutott volna rá energiánk hogy megtárgyaljuk (vagy hogy csak a magam nevében beszéljek, nekem nem jutott rá energiám).
De azért röviden most szeretnék visszakanyarodni rá:
"Nagyon jó, hogy ezt leírtad, mert megint egy igen súlyos tévedésed bukott ki. Nem ebben történt a paradigmaváltás. Pontosan ez a tudományos módszer megszületésének időszaka."
Ez megint nem az ok volt, hanem az okozat. Megint azt hiszed hogy a tudományos metódussal kezdődött minden. A kedvedért elővettem egy könyvet, amiből idézek egy rövid részt. Ez talán bemutatja számodra is, hogy milyen változások vezettek el oda, hogy a mai értelemben vett természettudományok egyáltalán kialakulhattak. Azért idézek, mert talán azzal van bajod ahogy én fogalmazok...
John Gribbin - A tudomány története 1543-tól napjainkig - 1. fejezet A reneszánsz ember - Kiemelkedés a sötétségből
A reneszánsz az az időszak volt, amikor a nyugat-európaiakból kiveszett a feltétel nélküli rajongás az ókori kultúrák iránt, és felismerték, hogy nekik legalább olyan mértékben hozzá kell járulniuk a civilizáció és a társadalom fejlődéséhez, mint amilyen mértékben azt a görögök és a rómaiak is megtették. Mai szemmel nézve nem az a rejtély, hogy ez a fordulat bekövetkezett, hanem az, hogy miért kellett oly hosszú ideig várni, mire az embereknek sikerült megszabadulniuk kisebbségi komplexusaiktól. (...) Az olyan építmények, mint például a római Pantheon vagy a Colosseum, még ma is félelemmel vegyes tisztelettel töltenek el. Abban a korban, amikora az ilyen nagyszabású szerkezetek építésének titka elveszett, magától értetődően úgy tűnt, mintha azok egy csaknem teljesen különböző faj - vagy éppen istenek - munkáinak eredményei lennének.. Az ókoriak szinte természetfeletti képességeinek számos tárgyi bizonyítéka vette őket körül, miközben az újabban felfedezett írások a Bizáncból származó ókoriak szellemi kiválóságát bizonyították. Ilyen körülmények közt magától értetődő lett volna, ha belátják, hogy az ókoriak szellemileg magasan az őket követő népek fölött álltak, ezért valamiféle megkérdőjelezhetetlen és kétségbevonhatatlan Szentírásként fogadják el az ókori gondolkodók, köztük Arisztotelész és Eukleidész műveit. A reneszánsz kezdetén valóban ez volt a helyzet.
"Az empirizmus elterjedése, hogy ne a saját agyszüleményeinkből akarjuk levezetni a valóságot, hanem a valóság megfigyeléseiből alkossuk meg az agyszüleményeket. Valahogy te pont az ellenkezőjét propagálod, pedig a lényege pont ez."
Nem, egyáltalán nem erről van szó.
Azt állítom hogy a tudomány által lefedett halmaza a valóságnak kisebb mint az ember (emberiség) által érzékelhető valóságnak a halmaza. Azt állítom hogy a tudomány fejlődésének irányát azok az emberek jelölik ki akik képesek a tudomány által ma már lefedett dolgoknál messzebbre tekinteni, és valami újat a tudományosság halmazának részévé tenni.
Ebből következik az is hogy a tudomány nem távolodhat el az embertől, mert a tudomány ember nélkül értelmezhetetlen, hiszen a tudományt kizárólag az ember bővítheti új, még fel nem tárt valóságelemekkel, valamint a már feltárt, tudományos alapokra helyezett valóságelemek sem függetleníthetőek az embertől, mert az "emberiség tudománya" nem abszolút fogalom, hanem azt foglalja magában hogy a valóság emberi szemmel nézve milyen.
Most ide még az hiányozna, hogy pontosan meghatározom hogy akkor a fentiek tükrében mi is lenne az a paradigmaváltás amit hiányolok. De bízok benne hogy akit érdekel a téma, és elolvasta előző pár hozzászólásomat, az magától is kezdi érteni hogy mire gondolok.