ahhh
-
remark #293 "Oké. Akkor kérlek kérd meg a háziorvosodat, hogy mondja meg, hányszor írtak fel neked életedben antibiotikumot! De konkrét számot írj, kérlek!"
Saját, nem személyes. Lehet fogalomzavar, de azt akartam kifejezni, hogy a közvetlen ismerőseim között többen is vannak akik betegek, és az orvos a probléma megoldása helyett tünetkezelés céljából olyan mennyiségű mérget ír fel amennyi a szervezetet hosszútávon károsítja.
Konkrétumokat nem fogok írni, mert ezen adatok senkire se tartoznak. Sokan tudják hogy ki vagyok, így azt is tudják hogy kikről írok, ezért nem fogok itt még betegség neveket sem megemlíteni.
De tudok ellen példákat is mondani, és mivel ez velem kapcsolatos ezt leírhatom: mikor én mentem be az orvosomhoz, akkor annyit mondott hogy 3 dologra koncentráljak: egészséges étel, megfelelő mennyiségű alvás, és megfelelő mennyiségű mozgás. Nem azt állítom hogy az orvoslás minden esetben rossz, azt állítom (jézus, már tizedszerre írom le ezt a mondatot) hogy ne tulajdonítsunk neki a kelleténél nagyobb jelentőséget. Az emberek nagy része úgy tekint a tudományra mint ahogy egy másik része Jézusra. Buzgó hittel megpróbálják jól szolgálni, és közben a lényegtől távolodnak el, ez pedig önnön maguk szerepe, saját maguk lehetőségei, képességei. Megint csak nem azt mondom hogy csak ezt lehet kihozni a tudományból, hanem azt állítom hogy nap mint nap beleütközök olyan emberekbe, akik azt hiszik hogy ha valamit egy Dr. X.Y. mondd nekik, akkor az biztosan úgy is van. A fenéket van úgy! Ez az alapja a propagandának (PR, marketing) hogy ha valaki kompetensnek tartott ember nyilatkozik, akkor neki hiszünk. Megint csak utalnék arra hogy pl. hogyan rúgta szét a demokráciát és vezette hatalomra a fogyasztói társadalmat és a kapitalizmust pszichológiai kutatásokat felhasználva Edward Bernays.
"Csak mert érdekelne, hogy mire alapozod azt, hogy az orvosok mindenkit antibiotikummal tömnek?"
Sok mindenre. Dokumentumfilmek, könyvek, saját kutatás, józan paraszti ész, saját ismerőseim megfigyelése.
De még egyszer: van olyan tapasztalatom is mikor az orvos segít. Ezért mondom azt, hogy pontosan akkora jelentőséget kellene tulajdonítani az orvoslásnak mint amekkorát az megillet. Ahogy a tudománynak is csak akkora jelentőséget kellene tulajdonítani, amekkora megilleti.
A túlzott bizalom életveszélyes! Aki azt hiszi hogy az orvosok helyette megoldják az összes problémájukat, azok rossz úton járnak. Aki azt hiszi hogy a kormány megoldja helyettük az összes problémájukat, vagy bármilyen más csoport melyhez csatlakoznak, azok rossz úton járnak. Az egyén kellene felismerje saját lehetőségeit és saját felelősségét. Nem támogatom azt a világnézetet, ami az orvostudomány esetén is tetten érhető, hogy a probléma minden valahol rajtunk kívül található, és így a megoldás is valahonnan rajtunk kívülről fog érkezni. Azokból kik így gondolkodnak lesz a szolgák nemzedéke, mely önmaga tehetetlen, csak a rendszer segítségével képes életben maradni, tudományos eredményeket elérni vagy egészséges maradni.
"Az nem válasz, hogy "30 éve nem jártam orvosnál, mer' az orvosok hülyék", akkor is van kórtörténeted, akkor is tudjuk, hogy hányszor írtak fel neked antibiotikumot."
Egyébként tényleg nem járok orvoshoz, de ez más kérdés. Nem vagyok vallásos, nem vagyok szektás, csak azt hiszem el amit én gondolok. Volt mikor orvoshoz fordultam és nem kellett volna, volt mikor nem fordultam, és kellett volna. Ez is egy tapasztalat volt ami teljesen beleillik az elképzeléseimbe.
Tudatában vagyok annak hogy mikor és hogyan okozok magamnak betegséget. Már középiskolában is így volt, csak akkor még nem tudtam ennek a mechanizmusnak a létezéséről. Azóta családtagokon is megfigyelhettem a jelenséget, valamit olvastam erről többféle betegség (pl. rák) kapcsán publikációkat.
"...egyes fundamentalista csoportok tolják ezt a propagandát, azért gyanítom, hogy te azt nyaltad be."
Nem nyalok be semmit. Az lehet hogy én egy egyszemélyes fundamentalista csoport vagyok. Lehet mindez abból adódik hogy akkor is felvállalom a sajátos álláspontomat ha ezért lehülyéznek/lehülyéztek.
"Ha nem ez a helyzet, és téged és kis családodat tényleg kilószámra tömnek antibiotikummal tüsszögésre meg orrfolyásra, akkor most kérek elnézést."
Ismerősök között van példa mind a kettőre. Egyik nem viszi orvoshoz a gyereket, éjszakáznak helyette, úgy fogalmazok hogy átélik a betegséget (ennek fontosságáról írtam már: lelki és testi okokból is célszerűbb nem elmenekülni a betegség elől, hanem felhasználni a lábadozás idejét arra hogy magunk találjunk megoldást a problémáinkra). A másik kényelemből, hogy a gyerek ne menjen az agyára, mindennel orvoshoz viszi. Az orvos nem ad tanácsot hogy hogyan oldják meg a problémát, hanem az ügyfél igényeit teljesítve felírja a gyógyszereket. De mivel gyerekekről van szó, így a gyógyszer csak egyre több problémát okoz. Felnőtt ismerősök között is van valaki aki egyre több gyógyszert kap, és igaz hogy panaszmentes, de ... izé. Mondom, ilyenről az ember nem ír egy fórumon. Annyit írhatok hogy az orvosnak nem célja a probléma megoldása. Azaz igen, mert az õ szempontjából a probléma annyit tesz hogy a beteg az agyára megy. Hát elintézi hogy ne menjen az agyára, és minél előbb megszabaduljon tőle.
"Én nem ígérgettem mechanikus ignorálást senkinek, úgyhogy tőlem ne is várd el, hogy megtegyem."
Bosszúságomban én is nekiálltam általánosítani...
"Egyébként ez is jellemző, hogy az, hogy mivel van bajom a mondandóddal, az már nem jutott el az agyadig, megakadtál a lehülyézésen. Tudod mit? Hülyézésen érdemi reagálás nélküli méltatlankodásra egy bot is képes."
Még egyszer: kezdett elfogyni a türelmem, mostanában túl sok szélmalomharcot vívok a fórumon.