ahhh
-
remark #289 "Az ember mér, az ember figyli, és ismeri meg a világot, az ember állít föl modelleket, elméleteket."
És íme egy ember aki megérti hogy mirõl beszélek! -Lehet mégse bennem van a hiba?
"Még az is oké, hogy az ember a tudása nagy részére nem állít föl modelleket, vagy nem ellenőrzi műszerekkel."
Sõt, még azt is állítom hogy ez a tudás mely nem tudományos módszerekkel jött létre 1) megállja a helyét 2) rengeteg esetben túlmutat a tudomány által felismert összefüggéseken.
"De: az ember, ha magát használja a valóság megismerésére mindenféle mérőműszer nélkül, ugyanúgy tévedhet, ugyanúgy alkothat hibás modellt."
És íme egy ember aki kifejti kétségeit, leírja hogy mivel nem ért egyet, ahelyett hogy elküldene melegebb éghajlatra.
Alkothat hibás modelleket, de hibás modell felállítása nem kizárt a mérõmuszerek eredményei alapján modellt alkotó tudóspalánta esetén sem. Mert a modell helyességéért nem csak az adat hanem az értelmezés is nagyban felelõs. Valamint abból fakadóan, hogy emberek vagyunk, álláspontom szerint az értelmezés jóval fontosabb, lásd intuíció.
Tehát még egyszer, az ember a tudomány és a kutatás alapja, a munkát õ végzi, így õ a központi elem. Nem az eszközök kutatnak helyette, hanem õ kutat. Így a legfontosabb maga az emberi kutatás. A kérdésfeltevés, utánajárás, véleményformálas.
Ennek megfelelõen az emberiség együttesen jóval nagyobb kutatómunkát végez el mint amit a hivatalos tudomány a szárnya alá vesz. Ezért az emberiség fejlõdésének felgyorsításához nem a tudományosságon kívül rekedt valóság LETAGADÁSA vezet, hanem a tudományosságon kívül rekedt valóság minden létezõ módon történõ feltárása, attól függetlenül hogy az milyen módszerekkel történik.
Hiszen mégha az igaz is, hogy egy tudományos metódust nem követõ ember által feltárt összefüggések és megalkotott modellek nem bõvíthetik a tudományos ismereteinket, de az így megalkotott elméleteknek nem is a tudományosság határait kell kitolnia, hanem a valóságból megismert dolgok határait! Azt állítom, arról írok most már sokadszorra is, hogy az ember erre képes! Ezt a munkát támogatni kellene, nem elfojtani! Az ember képes ismereteinek bõvítésére akkor is ha nem követi a tudományos módszereket! Aztán az így megismert valóságszeletek lefedésre a tudomány is törekedhet, de ha nem is sejtjük (mi emberek, a muszer és a tudományos módszertan nem sejt!) hogy milyen irányba kellene a tudománynak tapogatóznia...
Ezért minden ember egyéni kutatómunkája érdekes és értékes. Az élet maga egy kutatómunka. Minden ember fontos, minden ember által összegyujtött tapasztalat fontos, nem csak azoké akik hivatalosan fontosnak vannak megítélve.
Arról meg nem is beszélve amit már szintén kifejtettem, hogy minden tudomány ilyen áltudományos kérdésfeltevésbõl, emberek filozofálgatásából indult útnak, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Minden egyes alkalommal mikor valaki figyelme olyan témákra világít rá ahol nincs egységes tudományos álláspont, vagy az álláspont téves, vagy nem teljes, ott van jogalapja az áltudományos filozofálgatásnak, mert a jövõ nagy tudományos eredményei az ilyen agytorna-játékokból alakulnak majd ki. Ezért nem megakadályozni kellene az ilyen munkát, hanem megtalálni az õt megilletõ helyét, és bátorítani mindenkit hogy kérdezzen, kutasson õ maga is.
Mert a valóság megismeréséhez szükséges képességeknek mindannyian a birtokában vagyunk!
Ehhez nem kell elõjog, ehhez nem kell diploma, ehhez nem kell tanfolyamot végezni. Az élet maga a tanfolyam!