A téma adoott, a mester írományai!
-
Augustus Gigo #66 Szerintem az Ő művei egyszerűen fantasztikusak! S hogy sokszor van bennük némi csúsztatás? Üsse kavics. Reggel a vonaton azon gondolkodtam, mi lenne ha könyvet kellene arról írnom, hogy mikor mit csináltam, mi történt velem a múlt héten, vagy az előző hónapban, vagy akár egy évvel ezelőtt. Hát, Cavinton ide vagy oda, vannak képek, jelenetek, amikre a legutolsó részletekig emlékszem és fogok is, de úgy időrendileg eléggé zavarban lennék. Hát akkor hogy lehetne elvárni Sventől hogy a háború zivatarának személyes átélése, átszenvedése után a könyveiben lévő események időrendileg tökéletesen kapcsolódjanak egymáshoz? Nagyon valószínűnek tartom, hogy ezeket az élethelyzeteket (csatajelenet, tivornyázás, ökörködés, kártyázás, bombázás, stb.) személyesen megélte, s mindezt úgy, hogy szerintem sokoszor azt se tudták a káoszban hogy éppen milyen napot írnak, hiszen egy lövészárokban étlen-szomjan, félig megfagyva-elvérezve és kialvatlanul, miközben lőnek rá, az ember már-már azt se tudhatja hogy az a borult ég most hajnalt jelent, vagy tán éppen esteledik? Én úgy fogadom el a műveit, ahogy vannak. Kit érdekel, hogy mondjuk egy a "Bajtársak"-ban leírt jelenetnek időrendileg például a "Lánctalpak"-ban kellett volna lennie? Az Ő műveit egy esemény folyamnak tartom, ahol a szürrealisztikus csatajelenetek vegyülnek iszonyú lidércnyomásokkal, ahol gyermekien naiv vágyak szembesülnek cinikusan kegyetlen közönnyel (jabok bombázzák az utat, de közben néhány tíz méterrel arrébb a Keleti Front szinte legsötétebb gyilkológépei segítenek egy szülő nőn és Papa az első gyerek világrajövetele után megállapítja, hogy egy egész óvoda van indulóban...!? S közben hull a napalm és százával halnak meg az emberek...!) Iszonyú ellentét! A mindent elsöprő halál és a kiirthatatlan élet ellentéte! És éppen ezeknek a a képeknek a megjelenítésében tartom mesternek a Mestert! Ő a háborút a maga valóságában tárja elénk, sokkal hatékonyabban mint a Hollyvoody sikerfilmek. S ez mögött ott van az EMBER. Legyen az német, orosz, angol, vagy amcsi, tök mindegy. S akik az Ő könyveit nem eleve előítélettel olvassák, azok a sok borzalom mögött fel fogják fedezni az emberi összetartást és szeretetet, a lelkünk mélyén megbúvó ösztönös vágyat a jóra. És ha ezt felismerjük, akkor könnyen rájövünk, hogy Hassel könyvei a háború ellen íródtak. Mindez amit leírtam, persze csak a saját véleményem, én legalábbis valami ilyesmit látok az "Öreg" műveiben és ezért nagyszerű írónak tartom. Az pedig, hogy a fegyverek terén is vannak elírások? Közülünk senki sem olvasta eredetben az írásait. A fordítókról el tudok képzelni egyet s mást (nem Stanislawra gondolok, előtte le a kalappal), elég nézni a Spektrumot, Discoveryt vagy éppen a National Geographic-ot. A többnyire angolszász gyártók jóvoltából annyi tárgyi sületlenség van néha (főleg háborús) dokumentumfilmekben, hogy azokból már egy kész dokumentumfilmet lehetne összehozni. Ne haragudjatok ha túlzottan untattam bárkit is, majd máskor próbálok rövidebben fogalmazni. Még valami. Nekem a legidegesítőbb a "Menetjegy a pokolba" c. művéből Raszputyin, a medve. Az azért egy kicsit durva amit ez a medve művel...