Na, hát ami lecsapódott bennem a tegnapi napból.. ez most kritikus lesz, nem nagypofájúságból, hanem jó lenne megvitatni, vmi értelmeset kiokoskodni közösen, és azt legközelebb betartani és a hasznunkra fordítani.
Szóval ami szerintem rossz :
Túl nagyméretű különítmények. Képtelenség volt őket összetartani, és egyszerre alkalmazni. Alapvetően volt egy nagy kupac gyalogos meg egy nagy kupac tank, és a két csoport prakituksan teljesen elkülönülve erőlködött, együttműködés nem volt.
A másik hogy túlságosan egy tömbben vetjük be őket, így ideális célpontot nyújtanak és könnyű őket felfedezni.. Az, hogy sok tank van egy helyen, önmagában nem teszi az ellenség dolgát semmivel sem nehezebbé. Pölö az odáig jó volt hogy felmentünk az északi hegyre, onnan remekül sakkban lehet tartani a városba vívő hidat, a RR stations és az AB-t. De minek mentünk le mindannyian, arról volt szó hogy segítsük a gyalogságot. Ezt 2, azaz kettő tank könnyűszerrel megteheti egymást fedezve, és így ketten könnyen tudnak reagálni a dolgokra, ha azonos csatin vannak.
Mit kellett volna tenni a többi hk-nak?
1, fennmaradni a hegyen, ami abszolút jól védhető állás és gyorsan elérhető onnan minden hely ha kell
2, Fennmaradni a parancsnoknak, mert onnan jól átlátja mi történik, lentről nem!
A másik, az előrenyomulások a tankcsoportokkal olyan helyeken, ahol potenciálisan lőhetnek ránk, abszolút felelőtlen volt eddig. Hiába van több tankunk, ha egyedül megyek sokkal többet figyelhetem a terepet, túl gyorsan megyünk előre ! Vhogy úgy kéne, hogy két csoportban, az első óvatosan nyomul előre, a másik hátul áll, figyel, és fedezi, értesíti a bajról. Így kéne 300métereket előre menni, bevárni, fedezni amíg a másik előrenyomul!
Harckocsipárokat kellene kialakítani, amelyek mindíg együtt maradnak, fedezik egymást, olyan módon amely mindkettőnek ismert, pölö előrenyomuláskor az egyik a jobb, a másik a baloldalt kémleli folyamatosan, helyzettől függően.
