Számomra óriási csalódás volt az egész (de legalábbis részben). Már a legelején nehezményeztem Manóra, remélem most már ő is belátja, az hogy "mindegy, csak menjünk már" ill. "nem tudom mi a helyzet a városban mert máshol vagyok (!)" mindenhova vezet csak a siker felé vezető úthoz nem.
Nem tartottuk magunkat még az alapvető sratégiai és előre tervezett célokhoz sem. Újabb fényes példája volt annak az hogy LÉTSZÁM nem jelent semmit sem. Sajnos. Tudom és ez látható volt a tegnap történtekből, van még mit feljlődni nekem is, a vezetőségnek is, és a harcosoknak az egyéni harcmodor és az együttműködés területén egyaránt. Tudomásul kell venni hogy az átellenes oldalon is colonelek és brigáderek, ill. jó néhány agyafúrt fickó van akik keresztbe tesznek nekünk.
A szövetségesek ebben a hadjáratban nagyon erősek, legyőzni csak akkor tudjuk őket ha okosan, megfelelő kiképzettségű emberekkel vesszük fel ellenük a kesztyűt. Az alapkiképzés mellett fel kell állítani a szakbeosztásra való felkészítést is. Mindenki egyénileg fogja kiválasztani hogy melyik fegyvernemhez akar tartozni. Amely területen remélhetőleg tökélyre fogja fejleszteni magát. Kellenek majd kiképzési napok amelyben bemutathatjuk mit jelent az nappal a hátunk mögött támadni, a charnak 60mm-es páncélzata van, a messerschmidt nem fordulóharcra tervezett gép.
Végszónak szeretném idézni a szabályzatot:
" Határozott célunk, hogy nemzetünk ütőképes játékformáló erővé váljon, amit alakulatunk harcban való teljesítménye kell, hogy mutasson."
Remélem sikerülni fog...
