-
manohun #563 Én nekem azért is tetszik ez a játék mert nehéz, de nem irreálisan nehéz hanem realisztikusan nehéz. Olyannyira hogy a szived 200-on ver amikor a falnak vetett háttal lelkierőt gyűjtesz hogy egy nagy rohanással át juss a következő fedezékig.
//Élmény beszámoló következik
Ez egy olyan esemény amit Freddyhawk (PTs srác a BF-ből aki nem ismerné) is sokat emlegetett.
Még valamikor az első időkben Hagirezzel és Freddyhawkal, bementünk egy déli várost támadni ami egy domb tetején volt. Nem mehettünk Opellal mert rengeteg ellenséges repülő volt az égen. Minden gyalogos a fák alá húzódott, míg a légvédelmi ágyúink megállás nélkül szórták az áldást a felettünk elhúzó gépekre. Elhatároztuk hogy gyalog megyünk. Fedezéktől fedezékig rohantunk majd megálltunk egy kicsit pihenni. Közben még 3-4 gyalogos csatlakozott hozzánk így már egy egész szépszámú támadó csapatot alkottunk. Az egyik srác túl hamr indul, mondtam hogy várjon amíg felderítjük a környéket. Alig futott 20 métert amikor egy a domb tetőn felllított Bofors (40mmes légvédelmi ágyú) meglátta és néhány sorozattal leterítette. Ezután a mi bokorsorunkat kezdte el sorozni. Indulnunk kellett. Kúszásban a bokrok alatt elindultunk felfele. 10 percen keresztül kúsztunk, ki-ki kémlelve. Egy folytában hallottuk a tűz harcot körülöttünk. Néhány közelben becsapódott lövéskor midenkin a hideg veríték futott végig. Egy véletlen golyó az előttem kúszó embert megölte, de szerencsére nem tudták, hogy itt vagyunk. Meg történt mire nem számítottunk, elfogyott a fedezék. A következő bokor 50 méterre volt. Láttuk a Boforst de túl messze volt hogy kilőjük, és még ellenséges gyalogosokról is kaptunk jelentéseket. Nagy lélegzet vétel és rohanás. Szinte csukott szemmel, csak a légzésemre figyelve rohantunk a biztonságot nyújtó fedezék felé. Én lehettem az 5 katonából a harmadik. Rohanunk, rohanunk, már majdnem ott vagyunk... Bumm az első társunk holtam esik össze, bumm a második is. Én szerencsésen elértem a fedezékig. Hátra fordulok Hagi és Freddy még mindig futnak. Ekkor tüzet nyit az ágyú is. Nyújtom a kezem, de már nem érhetem el őket. Fényt látok, miért nem láthattam hamarabb, mielőtt láttam volna társaim halálát. Ez volt az utolsó érzés amit ebben az életben éreztem.
Élmény beszámoló vége//
Remélem tetszett.
Bár nem öltünk meg egy ellenfelet sem még is nagyon élveztük. Ezért jó ez a játék.