-
manohun #1034 Berakom ide hátha valakit érdekel:
Az Újonc és a Veterán
Épp megérkeztünk az osztaggal Liartba, láttuk hogy a bázison hogy elszabadult a pokol, elkaptam az egyik közlegényt aki elárulta hogy a franciák megvetették a lábukat a Városban északi és Déli ellenőrző pont is az övék volt. Fogtuk az első kezünk ügyébe eső fegyvert és rohantunk védekezni. Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar fogunk akciót látni. Az osztagban voltak fiatal újoncok is mint Punker1 közlegény, akiknek szükség lett volna egy kis kiképzésre. Bízva régi veterán katonáimban mint Lachun10 mégis magabiztos voltam. A város északi szélén egy jó védhető emeletes házba vetették be magukat a franciák, és a tankjaik is felálltak távolabb egy kicsit a városból. Kúsztunk és rohantunk a házak között fedezéket keresve, miközben záporoztak körülöttünk a golyók. Néha le kellett rántanom az egyik újoncot aki túl nagy hévvel akart csatába keveredni. Fel állítottunk egy romos házban egy MG34-est és azzal fedeztük a házat ostromló társainkat. Szerencsére a Panzerek is hamarosan elindultak a bázisból így már nem okozott gondot a hely biztosítása. Füstölő francia S35-el a háttérben kellett néhány menekülni próbáló franciát lekaszabolnom. Mire itt végeztünk a társaink a a déli oldalt megtisztították. Az őrszemet a templom tetején északról gyülekező francia tankokat jeleztek ezért úgy döntöttünk, hogy megelőzzük őket és ellen támadást indítunk. Az északra vezető út mellett elindultunk 1 Stug III-as és néhány PzIII-as kíséretében. Néhányan egy Pak36-ot húztak maguk után, hogy támadó pozícióba állíthassák. Punker1 úgy rohant előre mintha, csak azt várná, hogy valaki lője már le. Láttam már ilyet, mind megtanul lebújni az első füle mellett elsüvítő golyó után ezért ráhagytam. Kár, hogy nem mind éri meg ezt a felismerést. Ahogy közeledtünk az út mellet lévő erdőhöz, többen puska lövéseket hallottunk, ezért lebújtunk a bokorba. Egy távolról sorozó majd elhallgató MG34-es tudatta velünk hogy tiszta az út. Utol kellett érnünk a Panzereinket, mert egy kicsit előre mentek. A támadásunk több kilométer széles volt és időszakos sorozatokat és ágyú lövéseket lehetett hallani minden honnan. A Panzerjeink az úton míg mi a út mellett meneteltünk. A levegőben érkezett a segítség egy Stuka képében akit egy 109es kísért. Hamarosan a 109 és egy H75 vadász között nagy légi csata alakult ki, de mi ezzel nem tudtunk törődni mert az egyik megfigyelőnk Stuart tankokat jelzett A fák között északi irányban. Egy fasorban vetettük be magunkat. 1 Stug, 1 PIII és a mi osztagunk. Nyugaton is megállt az előre nyomulásunk ott egy S35ös állta az útját. Punker1 nem bírta a fenekén maradni ezért előre küldtük felderíteni. Én a felállított géppuskám mögött néztem ahogy lassan eltűnik a bozótban. Percekig így álltunk, a tankjaik látták a Stuartot de nem tudták kilőni, mert a fák elálták a szöget, ezért egyik fél sem mozdult mert azzal a saját halálát idézte volna elő. Néhány perc után Lachun10 őrmester jelentkezett, hogy oda kúszik a Stuarthoz és felrobbantja dinamittal, ekkor érkezett egy másik PIII-unk is ide. Odaadtuk neki minden robbanóanyagunkat amink volt és jó szerencsét kivánva útjára engedtük. Ekkor láttam utoljára, 2 percre rá géppuskatűzben halt hősi halált. Feltételezem ugyan így járt Punker1 közlegény is, csata után legalábbis egy francia géppuskás holtteste mellett találtuk meg, az biztos hőstettet vitt véghez. Oda kúszott egy eddig észrevétlenül rejtőző francia tankhoz és füst gránáttal megjelölte. Az azóta új pozícióba állt Stugunk így kitudta lőni. A Stuart ezt az időt akarta kihasználni, hogy jobb pozícióba kerüljön, de a egy nyugaton lévő tankunk oldalba kapta. A gyalogos osztagunk útnak indul több másik osztaggal egyetemben a panzereink fedezete alatt. Eljutottunk az út kanyarulathoz amikor egy rohanó Stuartra lettünk figyelmesek. Azonnal mindenki hasra vetette magát valami fedezék mögött. Tőlem kb. 2 méterre ment át a bokrokon. A vér is meghűlt bennem. Megnyugvás volt hallani, hogy a lövedéket csapódnak a páncéljába, olyan közel volt hogy hallottam a legénysége sikoltását ahogy a löszerei sorra robbannak fel a tárolójukban és a tank nagy lángok közepette darabjaira robban. A Stukánk idő közben ledobta szeretet csomagját az előretolt bázisukra, ahonnan azonnal elnémult a légvédelmi ágyú lövéseinek süvítő hangja. A Panzerek és mi is most már bátrabban közelítettünk. Ekkor érkezett a szövetséges légierő 3 H75-öse és 1 Spitfire-je, szegény Stuka ne tudott menekülni és mi meg nem tudtunk segíteni neki, bár egy felettem alacsonyan elhúzó gépet sikerült leszednem a géppuskámmal. Ahogy futottam egy fa csoport mögül előtűnt a bázisuk. Láttam, hogy néhány megmaradt légvédelmi ágyút és egy tankelhárító löveget próbálnak elrejteni, hogy meglephessék tankjainkat. Egy másik géppuskás sráccal együttesen, aki nyugatról punt ugyan akkor érkezett meg mint én, kiszedtük ezeket a lövegeket még mielőtt a panzerjeink megérkeztek volna. Ekkor már futva menekültek állásaikból a franciák. Nagy győzelem volt ez, de nagy is volt az ára. Mindig nehéz elveszíteni olyan régi jó bajtársakat mint Lachun10 akivel sok sok ütközeten átverekedtük már magunkat és olyan újoncokat mint Punker1 akik még fel sem készülhettek igazán a halálra. Egyetlen vigaszom, hogy a franciák tízszeresen fizettek meg minden egyes bajtársunkért.
Írta: Manohun