#96891
Az első akire emlékszem, 15 volt én 14. Addig inkább csak haverok, a cigi és a zene volt nálam porondon.
Mára a cigit elhagytam (jó 10 éve) átalakult a haveri kör, szerelem most is van, de már ez a sokadik az első óta. Sokadik, de az egyik legjobb eddig. Az első szerelmemre az asszony bukkant rá a facén, mert valamikir meséltem neki róla. Elvált, egy alsó tagozatos fia van, akit egyedül nevel. Egy másik későbbi szerelmemmel is összefutottunk, beültem hozzá kicsit beszélgetni az elmúlt 20 év eseményeiről. Neki két gyereke lett, mindkettő más apától, ő kétszer vált. Elmondása szerint bánja, hogy akkoriban nem engedett a csáberőmnek. Mondtam, hogy felesleges ostoroznia magát, lett két szép gyereke akikre büszke lehet. Én abban hiszek, hogy sorsunkat magunk alakítjuk. Hogy mi nem maradtunk együtt, annak is meg volt az oka....
Te mennyre hiszel a sorsban, a karmában illetve abban, hogy az életed te irányítod? Szerinted létezik olyan előre megírt életút, ami elkerülhetetlen?
#96891