#96333
Úgy alakult, hogy amikor a páromat megismertem, barátságnak indult. Mindketten egy egy hosszú és végérvényesen megromlott kapcsolatból jöttünk, így akadt bőven közös téma. Telt múlt az idő (úgy 5-6 hónap), amikor elkezdtek neki többen is udvarolni egyszerre, én meg ismervén az udvarlók személyét (mindkettőt), tudtam, hogy nagyjából mi lesz bármelyik (pár)kapcsolat vége. A fiúk elő és jelenlegi életvitelét megfigyelve beigazolódtak a sejtelmeim, mert mindketten azóta már a sokadik nőiket cserélik újabbakra folyamatosan, szinte két hetente..
Eközben a barátságból szép lassan szerelem lett, először csak részemről, majd nagyon lassan de egyre biztosabban részéről is.
Ami a hazugságokat illeti, persze kisebb füllentésekkel magam is bepróbálkoztam eleinte (nem ittam, csak 2 sört, persze már rég levágtam a füvet - vagy csak szerettem volna..) de soha, igen sohasem tudtam megúszni. Csak belenézett a szemeimbe és már le is buktam
Azóta sem tudok és többé már nem is akarok neki füllenteni (hazudni meg pláne nem), mert tudom, hogy nem szereti, nekem viszont ő a legfontosabb jelenleg a világon. Nagyon szeretem minden családtagomat, de közel sem úgy, mint őt.
Én úgy érzem, ez viszont is ugyanígy van. Szerencsésnek tartom magam, mert ő van nekem és én lehetek neki.
Te tudnál egyetlen embert mindenki más elé helyezni az életedben, vagy ilyen nálad nincs?
#96333
