#96141
Az ismeretlen emberekkel való személyes kommunikáció számomra felér egy kínzással. Ellenben remek hallgatóság vagyok, és a véleményemet is szívesen elmondom, ha tényleg érdekli a másikat, és nem csak udvariasságból kérdezi. Magamtól viszont nem nagyon kezdeményezek. Politikán kívül gyakorlatilag bármi jöhet, legfeljebb megmondom, hogy nem értek hozzá túlzottan és ne várjon tőlem sokat.
(Pár hete voltunk csapatépítő tréningen, ahol többek között az is feladat volt, hogy a félig ismeretlen kollégákkal (akik az ország másik felében dolgoznak és max a keresztnevüket ismertem eddig) adott témáról el kellett beszélni. Aztán csoportokat alkotni és mindenhez hozzászólni. Őszintén szólva nem mostanában fáradtam el annyira, mint aznap.)
Inkább társaságban szeretsz lenni, vagy jó egyedül?
#96141